Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem! – könyvajánló
Egy áldiplomata az érzelmek és a hazugság szorításában.
Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem! című regénye már az első sorok után magával ragad, a párbeszédek és a titokzatos főhős személye, tört magyarságú válaszai azonnal felkeltik az olvasó figyelmét. Ám ahogy fogynak az oldalak, úgy derül ki, hogy nincs minden rendben a „görögös” kinézetű főhőssel. A fiú több szerelmi kalandba is belekeveredik, majd mikor elhatározza, hogy változtat az életén és felhagy a játékokkal, terve kudarcba fullad. Rájön, hogy már nincs számára kiút a hazugság csapdájából. Edman Viktor pedig – aki valójában egy munkásosztálybéli lakatos – lelepleződése után a nyilvános megszégyenülés helyett a borotvát és a gyilkosságot választja.
Fejes Endre regénye valódi történeten alapszik, a főhős egy fiatalon kivégzett személy volt. A szerző In medias res vezeti be az olvasót a cselekménybe és hagymához hasonlóan fejti le az egyes rétegeket a titokzatos diplomatáról. A művet társadalmi kritikaként is felfoghatjuk: egyrészt a kommunizmus idején játszódik, mégis azt érezhetjük, hogy nincs megbecsülve sem a munka, sem a dolgozók. Velük szemben áll az életet élvező, fontos nemzetközi ügyeket intéző diplomata, illetve áldiplomata, aki mágnesként vonzza a hölgyeket. Ki ne szeretne feleségül menni egy megnyerő, sikeres követségi emberhez? Ha ma talán nem is lehet ezt kijelenteni, a mű keletkezésének idején, a hatvanas évek végén még a legtöbb nő álma az volt, hogy álomházasságban éljen. Hogy aztán fantáziájukban tragikusan csalódnak, az nemcsak rajtuk, de a „görög diplomatán” is múlik, aki ezt a látszatvilágot felépítette.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Érdekességek:
Az 1969-ben megjelent regényből 1972-ben készült azonos névvel tévéfilm. A főszerepben Harsányi Gábor látható, a filmkockákon továbbá a hetvenes évek elismert színművészei is helyet kaptak: Törőcsik Mari, Tolnay Klári, Halász Judit, Zenthe Ferenc játéka is egyaránt naggyá teszi ezt az alkotást. Emellett pedig színdarabban is megörökítették a művet.
Így vélekednek az íróról:
„Fejes sikeres író volt, műveit színházak játszották, megfilmesítették azokat, de sem a film, a tévé, sem a színházi rendezőkkel nem volt igazán szerencséje, s erről talán ő is tehetett. A nem neki való Vígszinház szerzője lett, regényeiből rémes musical és kínos darab készült, nézhetetlen, hallgathatatlan zeitstück volt az mind egykoron. A Víg a polgárság pótléka volt, folytathatatlan üresség; Fejes idegen maradt a puszta sikerben.”- György Péter, 2015
Így vélekednek az alkotásról:
„Fejes filmszerű, sajátos szenvtelenséggel megformált képekben mutatja be ezt az életformát, nem is törekedve a fiatalember lelki mozgatórugóinak "felderítésére" – Legeza Ilona.
Ezt gondolja egy olvasó a műről:
Egy lelkes olvasónak nagypapája ajánlotta a könyvet. Elsőre unalmasnak találta, majd újra kezébe vette. Elolvasása után már nem emlékezett rá, hogy milyen szavakkal javasolta neki a művet, mindenesetre hálás az azóta már elhunyt nagyszülőnek, hogy egy csodálatos kötettel ismertette meg.
„Te jó ég, mennyire nagyon csodálatos ez a vékony kis kötet! Fejes Endre egyszerű, mégis szépirodalmi stílusban ír, amit azonnal megjegyez az ember” – vélekedik a szerzőről.
Idézet a könyvből:
„A pavilonnál, apám. Levelezőlapokat válogattam, amikor térképeket akart vásárolni. Magyarázta, először van Siófokon, nem ismer senkit. Olyan ügyetlen volt. Megszántam őt, elkísértem városnézésre. Érdekes ember, művelt, tizennégy nyelven beszél. Kissé csapongó a fantáziája. Vettünk olaszul egy fürdősapkát, németül fizettünk, végül angolul ettünk egy üdítő citromfagylaltot, és franciául köszöntünk el.”
