Fejes Endre: Vidám cimborák – könyvajánló

Fejes Endre mindent leírt a budapesti külvárosban élő és dolgozó fiatalokról. Iróniával mutatja be azokat, akiket elkerültek a társadalom küzdelmei.

Úgy, mint „A hazudós” című első kötetében, az 1966-ban megjelent Vidám cimborákban is a budapesti külvárosban élő, nagyüzemben dolgozó fiatalok sorsáról ír Fejes. Miközben a könyvben a tudatos élet és a tartalmatlan sodródás kettőssége is megjelenik, a szerző humorral és nosztalgiával idézi fel ifjúsága emlékét, az „ezerszer áldott nyolcadik kerület” lakóinak életét. Nem utolsó sorban pedig megemlítendő, hogy iróniával mutatja be azokat, akik kívül maradtak a társadalom küzdelmein.

A novelláskötetében található írások jó része folyóiratokban és antológiákban már korábban megjelent. Úgy, mint „A hazudós” és a „Rozsdatemető” című kötetek, ez is hozzátartozik neves prózaírónk életművéhez, melyeket végig olvasva képet alkothatunk Fejes Endre fejlődésének, de főleg művészi igényességének előrehaladásáról.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!

Így vélekednek az alkotásról:

„Nos, ezek a Vidám cimborák a legkevésbé vidámak voltak. Sőt, inkább életunt, kedvevesztett, kényszerpályára került, irigy, haragos, gyáva, szolgalelkű, hazug és nyomorult, szerencsétlen sorsú emberek, akik számára nincs út, csak a porban, sárban, szegénységben, reménytelenségben.
Mindezektől eltekintve szépen és egyszerűen írta meg a történeteiket Fejes Endre. Ahogy azt eddig megszoktam/tuk tőle.” – Chöpp, a moly.hu lelkes olvasója.

Így vélekednek az íróról:

„Tudott-e valaki tőle többet róla? Értette-e, szerette-e valaki nálánál jobban a pesti prolit… szerintem nem.” – regulat, a moly.hu lelkes olvasója.

Idézetek a könyvből:

„– Nem tudok gyűlölni – szólt csöndesen. – Nem is akarok…
Elnézést kérő mosollyal lépett az utcára.
Becsületes embernek ismerték. Szépen született száján a szó. Varázslatos útra tévedt.” 36. oldal, Kéktiszta szerelem.

„Másnaposan mindig szégyelli magát az ember.” 119. oldal, Ceruzavázlatok.

„… az életemet nem tudom megbocsátani senkinek…” 251. oldal, Mocorgó című novella irodalmi forgatókönyve.