Steinmetz kapitány szobra
Walczer Patrik | 2020.07.19. | Irodalom

Gyurkó László: Ne ölj rendőrt a szobornál - könyvajánló

Az évszázad bűntényeként is jellemezhetnénk a Steinmetz-kapitány szobránál strázsát álló őr meggyilkolását. Gyurkó László a megtörtént eseményekre támaszkodva, de a képzelet erejével lebilincselő művet alkotott.

Somodi Kálmán rendőr főtörzsőrmester egyszerű ember volt: szolgálta a rendszert, arra is ügyelt, hogy a zubbonya tökéletesen álljon, még egy porszemet sem tűrt meg a cipőjén. Persze voltak kevésbé feszes napjai is. Üres óráiban elmerengett, a jövőjét tervezte. Az őrbódéja előtt elhaladók „barátként” üdvözölték a szobornál strázsát álló egyenruhást és mindez nem véletlen. Ha kellett, ő maga szerelte meg az állampolgár lerobbant autóját. Ki akarna ártani egy kedves rendőrnek, ki szakmáját meghazudtoló módon érti és „beszéli” is az emberek nyelvét?

Gyurkó szerint azonban vannak, akik éppen a társadalom példás szereplőire fenik a késeiket. Egy júliusi esős napon kámforrá vált. Az mindent alaposan tervezgető főtörzsőrmester, bár titkon rendes fejfát álmodott magának, végül csak néhány kukoricaszár jutott neki…

Fortepan/UVATERV-Üllői út, korábban Vörös Hadsereg útja. A háttérben látható Steinmetz kapitány szobra
Üllői út, korábban Vörös Hadsereg útja. A háttérben látható Steinmetz kapitány szobraFotó: Fortepan/UVATERV

A hetvenes években szinte mindenki két bűntényről beszélt, nehéz is eldönteni, egyiket vagy a másikat tartsuk-e az évszázad bűncselekményének: 1977-ben rablógyilkosság történt a Hungária körúti OTP-fiókban, két évvel később megölték a Steinmetz-szobornál szolgáló rendőrt. Utóbbi tragédiát eleveníti fel regényében Gyurkó László, persze a mű nem csak a valóságból és a tényekből, hanem feltételezésekből és a képzeletből merítkezik. A szerző nem csak az okokat, de a feltételezett elkövetők személyiségét is kutatja: miért oltották ki ártatlan polgárok életét? A Ne ölj rendőrt a szobornál című kötet legnagyobb erénye, hogy a bűnözők és a „bűnüldözők” mindennapjaival is megismerteti az olvasót.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!

Érdekességek:

Az 1979-es gyilkosság megrázta az országot, melynek valódi áldozata Gyulai Károly volt. A Steinmetz-szobornál szolgáló rendőr főtörzsőrmester holttestét két nappal később megtalálták, gyilkosát három hónappal később fogták el. Később kiderült, hogy Soós Lajos és társai négy emberrel is különleges kegyetlenséggel végeztek. A hősi halált halt rendőr tiszteletére 2007-ben emléktáblát állíttatott Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzata, illetve a XVIII. Kerületi Rendőrkapitányság.

Így vélekednek az íróról:

„Gyurkó elvtárs jó elvtárs. Írt esszéregényt a Nagy Októberiről, a Nagy Októberi Leninjéről, a Nagy Októberi Kádár elvtársáról, a Nagy Októberi 1956-járól, írt a Nagy Októberi önmarcangoló értelmiségéről, aki nem ért, és nem akarja megérteni a Nagy Októberit. Gyurkó elvtárs jobbító szándékkal végigrobotolta életét, végső fizetsége mégis a sértés, a bántás, az, hogy nem becsülik megfelelően. Nyolcvankilencben sértődötten beint a hálátlan közéletnek, visszavonul.” – Onagy Zoltán, Irodalmi Jelen

Ezt gondolja egy olvasó a műről:

Egy olvasó úgy jellemezte Gyurkó László regényét, mint az egyik legjobb magyar krimi. Bár „nem egy bestseller”, megéri az elolvasására fordított időt és energiát.

Idézet a könyvből:

„Tudtam, a vizsgálati osztály minden tisztjének piszkálja a csőrét, hogy rám osztották az ügyet. Az évszázad ügyét! A rendőrgyilkosság nálunk, mint a fehér holló. S ami az egyiknek nagy ügy, az a másiknak halál. Nem állítom, hogy az élet igazságos.

– Mondjad.

– És mi van, ha önmagát sebezte meg?

Ez megőrült.

– Mi van? És aztán?

– Aztán valahol átöltözött. Jó előre odakészítette a civilt.

– És aztán?

– Aztán irány a zöldhatár. Azért nem vitte a géppisztolyt. Azzal mégse sétafikálhat, mint egy esernyővel. De nála a pisztolya, az igazolványa, meg ki tudja még mi. Az Nyugaton megér egy kalap pénzt.

Ez tényleg megőrült. És sokat olvas magyar krimiket.

– Meg kellene nézni, nem szolgált-e a határőrségnél.

Megnéztük. Ilyen őrült állapotban voltunk mindannyian. De ezzel is telt az idő." – 13-14. oldalak

Fotó: Fortepan/UVATERV
Névjegy
Fotó: PIM

Gyurkó László (1930-2007) Kossuth-díjjal kitüntetett író, a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évében mutatkozott be a magyar irodalomban. 1963-ban a Kortárs című folyóirat, majd 1964-től egészen 1991-ig a Valóság című folyóirat munkatársaként tevékenykedett. Írói pályafutása mellett színházi területen is fontos pozíciókat töltött be. 1970-től kilenc éven át a 25. Színház, majd a Népszínház igazgatója, 1983-1984 között a kecskeméti Katona József Színház igazgatója, a következő évben pedig művészeti vezetője volt. 1979-1986 között a Népművelési Intézet főmunkatársi, 1986-1989 között pedig az Új Tükör főszerkesztő-helyettesi posztját látta el. 1989-ben és 1990-ben a Népszabadság szemleírója volt.


Kapcsolódó cikkek

Szavazás

Ön tudja, hogy hová került a Steinmetz-szobor?


Soós Lajos, a rendőrgyilkos