Hangulatjelentés a traumatológiáról

A tartalmas magányról, az idősebbek tapasztalatairól, az alkotó és a közönség kapcsolatáról is beszél Borbély László író.

„Egy író, szerkesztő számára az otthoni munkavégzés megszokott dolog. A magány és az egyedüllét számunkra és a társművészetekben nem elfogadhatatlan dolog” – ezekkel a gondolatokkal nyit az író az elmúlt időszak karanténhelyzetével kapcsolatban. Habár ilyen még nem volt a jelen történelmünkben,  Borbély László úgy gondolja, hogy az idősektől nagy segítséget kaphatunk, hiszen a többségük megélt egy háborút, s most ezeket a tapasztalatokat sokan megosztották a fiatalabb nemzedék tagjaival. Hozzátette: a közönséggel való kapcsolattartás a legnehezebb karantén idején.

Borbély László nem csupán gondolatait osztotta meg olvasóinkkal, hanem a „Hangulatjelentés a traumatológiáról” című művéből is felolvasott.

A hírlapíróként is ismert Borbély László 2002 óta publikál novellákat, regényeket. Nyelvezete pontos és kifejező, karakterei életszerűek. Ahhoz az írónemzedékhez tartozik, amely tudatosan arra törekedett, hogy sokat megértsen a világból. Első novellái irodalmi folyóiratokban jelentek meg 2002-ben: Szent Mihály lován, Balkezesek, Tizenkilencezer forint. Az antikvárius című novellájával 2002-ben nemzetközi nagydíjat nyert az Európai Tárca – Visegrádi Tárca 2002 pályázaton. Első könyve 2005-ben jelent meg, mely két kisregényt (A lándzsa Longinusa, Az utca napos oldalán) tartalmaz. 2004-ben és 2005-ben Az év novellái című antológiába beválogatták Mire megvirrad és Orbán Margit árnyéka című novelláit. A rivaldától a vérpadig című portrékötete Dózsa László színművészről 2006-ban jelent meg. A Bohóc vérben és vasban című művét 2007-ben fejezte be. Koncz Gáborral közösen írt, Kaszkadőr nélkül című életrajzi könyve szintén 2007-ben jelent meg.