Hodossy Gyula: Gondolatok a járvány idejére
Lehoczki Dávid | 2020.04.02. | Irodalom

Hodossy Gyula: Gondolatok a járvány idejére

Hodossy Gyula úgy gondolja, a felesleges fontoskodás, gonoszkodás és gyűlölködés a gyilkos kór árnyékában semmivé foszlik és értelmetlenné válik.

– Egy író számára az otthonmaradást elváró járványszabály nem túl nehéz előírás. Végül is a legtöbb írónak az otthona a munkahelye. De azért azt is gyanítjuk, önnek sem egyszerű betartani a szabályt. Hogyan tud alkalmazkodni a különleges helyzethez?

– Nemrégiben elmentem egy kastélyszállóba, önkéntes száműzetésbe, hogy befejezzem készülő verseskönyvemet. „Karanténba” vonultam saját gondolataimmal, hogy megbirkózzak velük, elvonultam, hogy ne lássa senki, ahogy civódunk. Kora reggeltől, másnap reggel hajnalig kínoztuk egymást, így ment, egy egész hétig. Aztán magukra hagytam a leírtakat. Kabátot vettem, és a környező erdőbe indultam, hogy kiszellőztessem a fejem. Azon gondolkodtam, vajon mi történt, történhetett ezen a héten, egy hét telefon, hírek, facebook, munkatársak, kellemesek és kellemetlenek, megértők és kötekedők nélkül, egy hét hivatali teendők nélkül, mi történt? Hosszas töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy semmi (semmi fontos), de ha ebben az időben született egy kézirat, akkor mégiscsak történt valami. Igen, megtörtént a „minden”. Megtörtént, amit akartam. Tehát valahogy így.

– Milyen tanácsot tudna azok számára adni, akik még nem szokták meg a karanténhelyzetet? Ön szerint, van pozitív tényezője is otthonmaradásnak?

– Minden a fejben dől el.  A kényszerotthonmaradás is, a karantén is megszülheti a „mindent”. A sok-sok fontosról ilyenkor kiderül nem is olyan fontos. A gyűlölködés, a gonoszkodás, a rosszakarat ilyenkor semmivé foszlik, értelmetlenné válik. A felesleges fontoskodások, nyüzsgések, akarnokságok a gyilkos kór árnyékában szétporladnak. De megmarad a „valami”. Az a „valami”, amit mindenkinek saját magának kell megneveznie, megálmodnia, megalkotnia, így válhat időtálló értékké, a gondolkodó emberhez méltó életté. A „valamit” pedig otthon maradva ki-ki formálja meg, önfeláldozásból, önmegtartóztatásból, felelősségtudatból, és természetesen a felsőbb parancs szerint, szeretetből. Mindehhez ihletet merítsen, könyvekből, filmekből, zenékből, szeretteitől, a szoba virágától, a függönyön át beszűrődő napfénytől.

Borítókép: contextus.hu

Fotó: contexus.hu
Névjegy
Fotó: felvidek.ma

Hodossy Gyula 1960. május 3-án született Dunaszerdahelyen. Költő, író, szerkesztő, intézményszervező, könyvkiadó. A pozsonyi magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett. 1982-ben a Csemadok Érsekújvári Alapszervezete székházának munkatársa. Több szlovákiai magyar szervezet, intézmény alapítója és vezetője: Iródia (1983–1986), Dunaszerdahelyi Református Gyülekezet (1989-től presbiter, 1995-től gondnok), Szlovákiai Magyar Írók Társasága (1998–1999: ügyvezető elnök, 2003-tól elnök), Magyar Polgári Párt (1995, központi titkár), Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (1990–1995, elnök), Lilium Aurum Könyvkiadó (1992-től, igazgató), Katedra Alapítvány (1996-tól igazgató), Vámbéry Polgári Társulás (2000–2005 elnök, 2005-től igazgató); főszerkesztője volt az Iródia Füzeteknek (1983–1987), a Cserkésznek (1991–1995), a Katedrának (1994–1997); nevéhez fűződik a Vámbéry Polgári Társulás (2000), ill. a Vámbéry Irodalmi Kávéház (1998) létrehozása. 1976-tól jelennek meg cikkei, versei, szerepelt a Próbaút c. antológiában. Számos könyvet és könyvsorozatot szerkesztett. 2001-ben a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díjával tüntették ki, 2004-ben megkapta a Partium Díjat. Forrás: adatbank.sk


Kapcsolódó cikkek

Letölthető dokumentumok
Hodossy Gyula – Gyermek a hegyen; A lárma csendje; Kristálytiszta képek kergetik az időtletöltés

Szavazás

Ön szerint is a gonoszkodás és gyűlölködés a gyilkos kór árnyékában semmivé foszlik?


A szerző legújabb könyvei:

1. Szövi a lélek vásznát

2. A szerető önfegyelem

3. Fátylat jókedvemnek

4. Én ámulok, hogy elmulok


Ajánló | Könyv

A költő, prózaíró Hodossy a felvidéki magyar kultúrának nemcsak, mint alkotó, de mint irodalomszervező is fontos szereplője. A szerető önfegyelemről című kötetében verseiből és rövidprózáiból válogatott össze a kiadó értékes gyűjteményt.

Barabás Zoltán, az ugyancsak kisebbségben élő szerkesztő kritikája szerint a mű „elsősorban sajátos versbeszédének rafináltságával és váratlan fordulataival, míg prózája bár egyszerű eszközökkel, de egyfajta újszerű közösségi mítoszteremtés szándékával, illetve annak immár konkrét írói eredményeivel imponál.”