Jókai Anna: A feladat – könyvajánló

Milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a nőknek az önmegvalósítás és a munkavállalás területén? Jókai Anna könyvéből kiderül.

Jókai ​Anna „A feladat” című regényében a nők pszichikai és társadalmi lehetőségeiről és korlátairól beszél. Rávilágít az önmegvalósítás nehézségeire, valamint a munkavállalás és a magánélet közti bonyolult, ellentmondásos helyzetet mérlegeli.

Az írónő páratlan stílusban ábrázolja, mennyi akadállyal és előítélettel kell megküzdenie egy nőnek a tudományos pályán, vagy milyen küzdelmes megállnia helyét családanyaként és kutatóként, ugyanakkor az intelligens Suhajda Flóra alakjában mégis a feminista nő torzképét sikerült megalkotnia.

Jókai Anna főhőse, Flóra egy sikeres, harmincas régésznő, komoly tudományos múlttal és egy válással a háta mögött. Erős önálló karakter, akinek feladata elsősorban a munkája. Fontosnak tartja, hogy „férfimunkával” ássa elő az ősi magyar múlt értékeit, melyet nemzetközi konferenciákon ismertet meg a nagyközönséggel. Hivatását komolyan veszi, a nőiesnek titulált szerepeket pedig tudatosan elutasítja. Bejárónője, Panni többször megszólja Flórát nőietlen viselkedéséért, ugyanakkor irigyli őt függetlenségéért és racionális gondolkodásáért. Flóra tehát egy igazi feminista: okos, magabiztos, irigylésre méltó, maga szabja törvényeit, de mindez semmit sem ér, ha az ember szerelembe esik...

„Az ember, így a nőnek született ember önmegvalósítása is attól függ, milyen mélységben képes a személyiség megismerni önmagát, s hogy képes-e valóságos értékei alapján megválasztani egyre súlyosbodó feladatát a világban” – ezeket a sorokat fűzi könyvéhez az író.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!

Így vélekednek az íróról:

„Jókai Anna nagyon fontos ember volt, aki úgy volt közéleti, hogy nem támadták se jobb-, se baloldalról, olyanként tekintettek rá, aki segít. Különleges volt az ő státusa: mind a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, mind a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként meg tudta teremteni azt a hangot, azt a szerepet, hogy nem ellenségévé, hanem barátjává vált mindkét oldalnak” - mondta 2017-es halálát követően Jankovics Marcell, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus.

Így vélekednek az alkotásról:

„Természetesen nem a könyvet „értékelem”, inkább a vele való kapcsolatomat. Általában csak azt olvasom el, amivel interaktív tudok lenni, és A feladat pont egy nagyon érzékeny helyzetben talált meg, ijesztően reális tükörként nekem és az akkor bontakozó, csúfos kudarcba fulladt kapcsolatomnak is… végig potyogtak a könnyeim, miközben korrektúráztam. (Az új kiadás tördelési hibáiért ne engem szidjanak, csak az első kör volt az enyém.) Jókai Anna hősnői rendszerint elbuknak, akikkel eddig találkoztam legalábbis, tartották magukat ehhez a trendhez, és azt hiszem, így a valószerű. Természetesen a férfi-nő-sors vonal volt itt is, ami leginkább felzaklatott… a gyengeség büntetése. Flóra látszólag egy pillanatra gyengül csak el egy látszólag működőképes kapcsolatban, és máris elveszett. De ha nem hiszünk látszatoknak, rájöhetünk, hogy a NŐ, hiába állja meg jobban a helyét modern korokban, alapvetően „gyenge”, ha pedig egész életén át szünet nélkül erősnek kell maradnia, abból a regénybeli helyzet fog kialakulni. („Előítélet ugyanis a nőt gyengesége miatt kárhoztatni, mivel az neméből és nem bűnéből következik" – írta valamikor nyolcszáz éve egy Boncompagno da Signa nevű szerző, bár én gyengeség alatt odaadást értek inkább: a nőnek egyszerűen a természetébe van kódolva, hogy valakié lehessen, hogy odaadhassa magát, és ha ezt az odaadását nem fogadják el, nőiségében sérül.) Koncentrálhatjuk ezt az erőt a Feladatra is, nyilván, de azt hiszem, az a végső pofon női mivoltunknak, bár talán a regény mást sugall, de így is, úgy is szomorú és nehéz." - almodozom, a moly.hu lelkes olvasója.

Idézetek a könyvből:

„Szép a házasság, de minden reggel ugyanazzal a fejjel találkozni a párnán..." - 63. oldal

„Egyetlen dolog biztos, a jelen. A múltat folyton átértékeljük, megtöltjük nosztalgiával, a jövő csak fátyolhalmaz, szüntelen fátyollebbenés, s minden fátyol mögött egy-egy halott illúzió..., de a jelent módunkban van enyhíteni." - 115-116. oldal