Jókai Mór: Fekete gyémántok – könyvajánló

Jókai Mór: Fekete gyémántok című könyvében – a két, 199 éve született bányamérnök – Zsigmondy Vilmos és Hantken Miksa kapcsolatát is megismerhetjük.

Az ország egyik legnagyobb szénbányászati központja Dorog volt. Az emlékeket Csolnokon a bányászmúzeumban őrzik, ahol a különböző makettek, könyvek, fényképek és eszközök mellett életnagyságú népesvonatok és csillék is megtekinthetők. Dorogon 2019-ben hozták létre a Reimann Bányászattörténeti Miniverzumot, ahol interaktív maketteken keresztül ismerkedhetünk meg a bányászattal.

De a legkomolyabb emléke a dorogi szénbányászatnak egy kiváló regény: Jókai Mór Fekete gyémántok című könyve. Noha a történet nem a dorogi medencében, hanem Bondavölgyben játszódik, az irodalomtörténet mégis kikutatta, hogy a nagy mesemondó a Fekete gyémántok eszményi "mágnes lovagjának" alakját Berend Iván néven két dorogi bányamérnök, Zsigmondy Vilmos, illetve munkatársa, a tudós Hantken Miksa és a magyar iparos gépgyáros Vidacs János alakjaiból szőtte össze.

Lapozzunk bele a regénybe, emlékeztetőül!

Fekete gyémántok

A mese érdekes, mint látni fogjuk, talán Hantken Miksától származtatható elmélkedéssel kezdődik arról, hogy milyen lehetett a világ, mielőtt ember élt a Földön. Képzeletbeli jelenetekből megtudjuk, hogy az ősidőben élt élőlények maradványai mind itt vannak a lábunk alatt, kőszénné válva.

Persze hamar kibomlik a romantikus konfliktus: két vállalkozó áll egymással szemben: a 30 év körüli Berend Iván, a bondavölgyi kis bányaüzem tulajdonosa, vezetője – aki egyébként a munkásokkal együtt dolgozik – és Kaulmann Félix részvénytársasága. Félix minden erejével igyekszik megszerezni Iván üzemét, illetve a Bondaváry grófok környező nagybirtokait.

Berend Ivánról megtudjuk, hogy szabadidejében azt kutatja, hogyan lehet leküzdeni a szénbányák rémeit, a zuhatart és a vihedert, amik könnyen lángba borítják a tárnákat. Habár Iván példásan vezeti a kis üzemet és nagy ésszel is rendelkezik, elbukna az egyenlőtlen versenyben, ha nem segítené egy romantikus véletlen. És hol is kezdődik a véletlen? Egyik nap munkából hazatérve egy szívhez szóló tót népdalt hall, amit az egyik munkáslány énekel gyönyörű hangon. Felkutatja ki volt az énekes, így ismeri meg Evilát, a gyönyörű, nagy fekete szemű, 16 éves munkáslányt, akibe első pillantásra beleszeret.

Iván megtudja, hogy a lány árva, aki nyomorék öccsét egyedül neveli. Ezért a bér kifizetésekor kétszeres fizetést akar neki adni, de a lány nem fogadja el. Iván azonban menthetetlenül szerelmes és feleségül akarja venni. De Evila visszautasítja, hiszen már van vőlegénye. Kiderül, hogy az egyik legszorgalmasabb munkása, Szaffrán Péter a vőlegénye.

Iván közben annyira szerelmes lesz, hogy hirdetést ad fel tárnafelügyelői állásra, így nem kell közvetlenül érintkeznie a munkásaival és a lánnyal sem találkozik nap mint nap. Erre a hirdetésre érkezik meg Kaumann Félix, Iván régi ismerőse és Rauné Gusztáv. Innen kezdődik az igazi bonyodalom. Egy üzemlátogatás során látják, hogy Péter Evilát veri, habár Iván nem lép közbe, Félix végül odamegy és Evilával szóba elegyedik. A lány elmondja, hogy azért verte őt Peti, mert ki nem állhatja az ő nyomorék testvérét. Félix azt mondja, hogy Bécsben ismer egy intézetet, ahol meg lehetne gyógyítani az öccsét. El is mennek együtt Bécsbe. Szaffrán Péter nem tud beletörődni, hogy megszöktették Evilát, ezért bosszúból felrobbantja a részvénytársaság tárnáit. A Kaulmann-féle vállalkozás így összeomlik, s az égő szénréteget csak Berend Iván korszakalkotó találmányával tudják csak eloltani.

A végkifejletet számos romantikus fordulat előzi meg: a pesti társasági életből vett jelenetek, Iván társasági sikereinek mozzanatai, a Bondaváry grófok története, Evila sorsának alakulása, Kaulmann Félix és Sámuel apát vagyonszerző törekvéseinek akciói.

Jókai, Zsigmondy, Hantken

És hogy mindez hogyan kapcsolódik a dorogi bányászathoz? Nos így: A kor divatja szerint a tehetősebb családok gyermekeit az elemi iskolák idején elcserélték más anyanyelvű családokkal, hogy más nyelvet is tanuljanak. A Jókai gyerekek Pozsonyban németet, a Zsigmondy gyerekek pedig a Jókai családnál, Komáromban magyart tanultak. A Zsigmondy apuka azonban nem volt akárki: bányamérnökként dolgozott az ország egyik legfontosabb szénfejtőjében. Igaz, negyvennyolcas ténykedése miatt a Temesi törvényszék eltiltotta az állami szolgálattól, a magánbányák világában érvényesülhetett.

1851-ben vette át elődjétől, Seidel Károly gondnoktól az annavölgyi üzem vezetését. Hallatlan munkakedvvel fogott a bánya irányításához, kötelezve magát, hogy a „...rábízott bányát virágzó állapotba hozza ..." kutatásokkal ki fogja bővíteni vagy új bányákat nyit. A szerződés 3. pontja kiköti: „hogy politikai tekintetben soha nem vét a kormány ellen", melyet Zsigmondy szigorúan be is tartott. Annavölgyre érkezésekor folyt az oligocén-kori Anna-telep és az újonnann feltárt eocén kori telepek művelése. Az új gondnok e két újabb – széntartalmat illetően mind minőségben, mind mennyiségben jobb – telep felé fordította figyelmét.

Korábbi gyakorlati ideje alatt Szélaknán és Resicabányán felismerte, hogy mennyire fontos a bányavezetőnek a technikai ismeretek mellett az adott bányaterület földtani felépítésének, szerkezetének alapos megismerése. Jó partnerre talált ebbéli meggyőződéséhez Hantken Miksa bányamérnök-geológus személyében.

Miesbach Alajos, a csolnoki széntelepek tulajdonosa 1852-ben vette alkalmazásba bányái vezetésére Hantken Miksát. Hantken és Zsigmondy, bár egyidősek voltak, az Akadémián nem ismerték egymást, ám most a két mérnök között rövid idő alatt szoros szakmai kapcsolat alakult ki.

Hantken a környék földtani viszonyait kezdte tanulmányozni, melyet kiterjesztett őslénytani és rétegtani vizsgálatokra is, tudván, hogy az egyes rétegek és települések korának pontos meghatározása nélkül a szénre való kutatás csak tapogatózás. Vizsgálatai közben azt tapasztalta, hogy az illető vidék földtani viszonyainak minél részletesebb ismerete válik szükségessé, valamint, hogy minden rétegnek megvannak a maga sajátságos foraminiferái, melyeknek segítségével biztosan meg lehet jelölni a rétegek helyzetét, rámutatva ezek korjelző szerepére. Tapasztalatait megosztotta Zsigmody Vilmossal is, aki számára nyilvánvalóvá vált a fúrások rendkívüli fontossága, még oly esetekben is, ha szenet nem értek el. A fúró iszapja igen értékes tárgya lett a vizsgálatoknak és a rétegek helyzetének felismerésében biztos alapul szolgálhatott.

Bányászat és romantika

A kalandos élet, a merész vállalkozói lendület, a komoly tudományos háttér felkeltette Jókai érdeklődését. Mindent együtt talált, amiből izgalmas, kalandos romantikus regényt gyúrhatott. Talán arra is ráeszmélt, hogy kaland és feszültség nemcsak a múltban, de a jelenben is bőven terem.

A kiegyezés táján az olvasóközönség meglepődve figyelhetett fel kedvence új témáira: Jókai egyszerre a legmaibb máról kezdett írni, vállalkozókról, a technika és a természettudomány forradalmárairól, de tolla alatt megjelentek a kor árnyoldalai is: a tobzódó fényűzés és a szédelgések világa, a sivár proletársors s a pusztító háborúk réme. Az eddiginél egyetemesebb kérdések ragadták meg, ám utópiás regényei – mint A jövő század regénye (1872–74) mutatja – mégis a magyarságnak szóltak elsősorban. Hirlapíró volt s a zajos események tükrében inkább meglátta a változásokat, mint az erkölcsök és életstílus rejtettebb átalakulásában.

Jókai a negyedik rend sebeit is szeretné begyógyítani, s a munkásmozgalom elkerülésére orvosságot keresve, a kispolgári reformerek elgondolását fogadja el: részvényessé, törpe vállalkozóvá kell tenni a proletárt. E nézetek nem veszélyeztetik a regény haladó irányzatát, azonban hellyel-közzel előreveti árnyékát a költő majdani rettegése a munkásság osztályharcától. Szaffrán és Evila sorsával azt igyekszik bizonyítani, hogy a proletár csak az emberszerető vállalkozó segítségével találhatja meg egyéni boldogulását, s így válhat a társadalom igazán hasznos tagjává is.

A művész látnoki előrelátása a Delej-ország leírásában dobbantja meg szívünket. E kép sok rokonságot mutat a mítoszoknak az új aranykorba vetett, megindító és gyermeki reményeivel, s megalkotásához a szerző nem is az utópista szocialistákból merített elsősorban, hanem a reneszánsz és barokk államregényekből; ösztönzője – részben közvetítések útján –, Morus, Campanella, Bacon, esetleg Fénelon lehetett. A Delej-ország, mely megmozgatta a fiatal Żeromski képzeletét is, álom a faji és vallási gyűlölködés nélküli korról, utópia az állami kézben összpontosuló nagyiparról és kereskedelemről, technikai vízió a villamosság csodáiról!

Romantikus képzelete is új területet talál, hiszen a regény elején tán legcsodálatosabb látomása áll: a pliocén kor freskója.

Dorog és a szén

És ha a Dorogi-medence szénbányászatával kezdtük ezt a cikket, fejezzük is be azzal.  A környéket uraló gróf Sándor család akkor kapcsolódott be a széntermelésbe, amikor Sándor Vince idején, 1806-ban szenet találtak a sárisápi határban. Egy 1815-ben készült szolgabírói jelentésről is tettek említést: „ ... készenlétekkel, Épületekkel és Téglagyári kemencével fennálló kőszén¬bánya ..." és az ott termelt „ ... több ezer mérő kőszén a szomszéd városokban jó áron eladatik". (Ebben az időben egy mérő 94,4 liter volt.) 1806 és 1810 között a kitermelt szén mennyisége éves átlagban 750 tonna körül volt. A bányászat céljait ekkora már több épület – "Gruber Haus" – szolgálja a tárnák mellett. Tschebull osztrák geológus 143 700 mázsára becsüli az 1800 és 1820 között itt kitermelt szén mennyiségét. 1845-ben megnyitásra kerültek az eocén-kori Leontina- és Móric-telepek, nagyban hozzájárulva a kitermelt szénmennyiség növekedéséhez, illetve a helyi széles bányászközösség és bányászkultúra kiteljesedéséhez.

Idézet a könyvből:

"A magyar pénzt "keres", a német pénzt "érdemel" (Geld verdienen), a francia pénzt "nyer" (gagner d`argent), az amerikai pénzt "csinál" (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg; a jámbor németet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal, míg megérdemli azt a pénzdarabot; a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat és nyer, ha akad egy másikra, aki veszít; míg a nehézvérű jenki ül egyhelyben, s a körmét faragva csinálja a pénzt." - Második rész - A pénzcsináló (80-81. oldal).

Így vélekednek az íróról:

"Ha meggondolom, mi mindent ismerhetünk meg Jókaiból, hány helyzetet, embert, szokást, mesterséget, földrajzot és néprajzot; a komáromi céhek ezüstgombos dolmányától a nádirigó fészkéig, a Tordai-hasadék csókáitól a Pilvaxig, a debreceni diáknyelvig, akkor veszem csak észre, hogy milyen koldusszegények volnánk Jókai nélkül." - Litera Tanoda

Így vélekednek az alkotásról:

"Ami gyémánt volt, gyémántnak maradt. Egy izgalmas történetet olvashat el az, aki kezébe fogja ezt a könyvet. Egy kis filozófia, egy kis vallás, egy kis humor és romantika is keveredik a lapokon. Az akkori társadalomról is képet kaphatunk. Belegondoltál már abba, hogy milyen volt az élet akkor, amikor még nem voltak emberek a Földön? Vajon milyen nyomai vannak az akkori életnek? Igen, például a kőszén is. Vajon aki nagyon elhivatott az szeretne-e valaha is családot alapítani? A pénz boldogít? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk, ha elolvassuk ezt a regényt." - Lunemorte, a moly.hu lelkes olvasója.

A történet alapján 1938-ban és 1976-ban is készítettek filmet. Az 1938-as online megnézhető:

Borítókép: Dorogi Kőszénbánya (Heinrich-akna) 1870-es években