Karinthy humorban nem ismert tréfát
2008 óta Karinthy Frigyes születésnapja a magyar humor napja. Ekkor szokták kiosztani a Karinthy-gyűrűt, amely 1975 óta a legjelentősebb szakmai elismerés a humoristák között.
Karinthy Frigyesnél jobban senki nem tartott görbe tükröt az emberi ostobaság, a szellemi tunyaság megnyilvánulásai, a torzult világ jelenségei elé. Nem akart választani, beskatulyázhatatlan volt.
Általános iskolás éveimből tisztán felsejlik, hogy tanáraim, szüleimmel karöltve, mindenáron be akartak kategorizálni: reál vagy humán beállítottságú vagyok. Sorra nyertem a vers és prózamondó versenyeket és már apró koromban lelkesedtem a fogalmazás írásért, tehát hamar és gyorsan tudtak humán beállítottságúnak bélyegezni. A stigmatizálásom humán irányba olyan eredményesnek bizonyult, hogy felső tagozatos koromra a matematika érdemjegyem már soha többé nem kúszott hármas fölé. 20 év távlatában azonban úgy látom legalább annyira, ha nem sokkal inkább, a reál gondolkozás állt volna közel hozzám.
Karinthy-t azonban más fából faragták, mint engem. A Markó utcai reálgimnázium diákja volt, ám ennek ellenére 13 éves korától kezdve folyamatosan verseket és történeteket írt. Ifjúkori műveinek tetemes részét édesapja elégette egy iskolai bukás miatt, de ez sem vette el Karinthy közlés iránti vágyát. 15 éves volt, amikor első regényét folytatásokban közölte a Magyar Képes Világ című lap.
Velem ellentétben ő nem választott reál vagy humán között. Minden érdekelte, mindhalálig.
Az érettségi után egyszerre kezdett bölcsészeti, orvosi, természettudományi stúdiumokat, de diplomát soha nem szerzett. Nyitott és érdeklődő elme volt, foglalkoztatta a tudomány és a technika fejlődése, a film és a rádió, ő maga is kipróbálta a repülőgépet és a léghajót.
1908-tól a Nyugat munkatársa, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza barátja volt. 1912-ben egyszerre jelent meg két novelláskötete, két humoreszkgyűjteménye, s az irodalmi paródiáit tartalmazó Így írtok ti, amellyel egy csapásra ismert és népszerű lett. Az első világháború kitörése után kinyilvánította pacifizmusát, a Swiftet idéző Utazás Faremidóba című regénye és a Holnap reggel című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. Szatirikus publicisztikájának csúcsát a Krisztus és Barrabás című kötet jelentette. Az 1916-os Tanár úr kérem írásaiban archetipikus helyzeteket és magatartásformákat testesít meg.
Karinthy a jobb és bal oldal között sem kívánt választani. A polgári forradalmat támogatta, a Tanácsköztársaságot már nem, a fehérterror ideológiáját megvetette, támadták minden irányból.
Regényeiben, humoros írásaiban, elbeszéléseiben a hagyományos formákat a groteszk, az abszurd, a fekete humor irányába fejlesztette tovább. 1930-as Nem mondhatom el senkinek című verseskötete számos formai bravúrja mellett mély filozófiai-gondolati tartalmával is kitűnik.
1936-ban agydaganatot diagnosztizáltak nála, a neves svéd professzor, Olivecrona műtötte meg. Az „élményből" született meg a túlvilági kalandozásról szóló Mennyei riport és az agyműtétre reflektáló Utazás a koponyám körül című regénye is. A műtét után öt évre szóló, nagyszabású írói tervet készített, de csak rövid történetekre futotta erejéből. Karinthy Frigyes 1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon.
Karinthy-nak mindenről volt véleménye és mondandója. Íme egy gyűjtemény az Ő tollából az élet legfontosabb területeiről:
Karinthy az életről:
Nem igaz, hogy életünket önmagáért éljük. Nem született még értelmes ember, kinek szíve és esze helyén volt, hogy megelégedett volna a puszta élettel, s nem lett volna kész eldobni, ha üressé vált. Az élet tartalma teszi kedvessé számunkra az életet, és ezt a tartalmat nem úgy hívjuk, hogy munka, hanem úgy, hogy szabadság.
Karinthy a kapcsolatokról:
Önzetlenség. Társasjáték, melyben én odaadom a magamét másnak, „add tovább" kiáltással, aztán várok egy életen át, hogy mikor kerül vissza hozzám, ami eredetileg is az enyém volt.
Karinthy az egyéniségről:
Szemedet, szád, orrod a szülődtől örökölted, de van valami, amit nem örököltél senkitől – ezt a valamit, ezt a mindent, amit így mondok: Én.
Karinthy a lélekről:
A lélek egy pici ember, aki az emberi testben szaladgál – akkora, mint a hüvelykujjam. Néha a gyomorban van, néha felszalad a fejbe -, előrejön, beül a szemekbe, vagy hátul, a nyúltagyvelő puha párnájára lefekszik. Néha a torokban szorul meg, s onnan beszél – néha a kezekbe szalad. Nem tud jól beszélni emberi nyelven, dadogva vonaglik, s nyugtalanul rázza kényelmetlen börtönét. De ahol befészkelte magát: legyen az kő vagy ember, annak a tárgynak mozdulnia kell.
Karinthy az álomról:
Ismerni kell álomképeinket. Közel menni a dolgokhoz, amik rémítgetnek, szomorúságod okozzák. Jól megnézni őket, közelről. Könnyen meglehet, hogy elneveted magad, ha közelről látod, miből alakulnak ki ezek a kísértetek.
Karinthy a nevetésről:
Nevetés. Az egyetlen dolog a világon, ami nem nevetséges.
Karinthy a szerelemről:
A szerelem egyenlet két ismeretlennel.
A szerelmet azért dicsőítjük és azért rajongunk érte, mi férfiak, mert a szabadság felé vezető utat látjuk benne.
Karinthy a munkáról:
Amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra. Ha még ma megteheted, hogy valamit holnapra halassz, el ne mulaszd elhalasztani.
Karinthy a társadalomról:
Ma már úgy vagyok vele, hogy nem látok túl nagy különbséget a kávéházi apostol világmegváltó eszméi s egy új kormányprogram között.
Törvény: A bűnöst már üldözi, de a bűnhöz még nem mer hozzányúlni. Azt már nem tűri, hogy rosszak legyünk, de azt tűri, hogy ne legyünk jók - azt már belátta, hogy rossznak nem szabad lenni, de azt még nem látta be, hogy jónak kell lenni. Már megvéd az ellen, aki meg akar ölni - de nem véd meg az ellen, aki hagyja, hogy meghaljak, mikor megakadályozhatná.
Karinthy a történelemről:
Nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam.
Karinthy az igazságról:
Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat.
Karinthy a csalódásról:
Szívedbe vésem és füledbe rágom:
Rossz volt embernek lenned a világon.
E korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.
Karinthy az önismeretről:
Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él.
