Lajtos Nóra nőiségről, irodalomról
Létezik női irodalom? Lehet nőként, hitelesen férfi perspektívából írni?
– Hogyan lett író?
– Nagymamám rengeteg memoritert tudott, és kötés vagy kalaphorgolás közben gyakran mondta fennhangon a verseket. Minden fontos napi történést lejegyzett, de csak egy-egy kis cetlire, azért nem mondhatom, hogy naplót vezetett, de szeretett olvasni, írni. Talán ő volt a minta, az elindító…
– Ön szerint létezik női irodalom?
– Az irodalomnak nincs gender-identitása. Az irodalom nembeli különbözősége már csak azért sem lehetséges, mert akkor külön kellene beszélnünk férfi irodalomról is, s ez duálhermeneutikai vizsgálódás felé mutatna, márpedig ilyenről nem tudok. Barthes: A szerző halála című munkája szerint a szerző halála abban a pillanatban bekövetkezik, amint megalkotja szövegét. A szövegről tehát az alkotói aktus után lemállik a szerzői identitás is, tehát nem női és férfi szövegeket olvasunk, hanem szövegeket.
– Lehet nőként férfiperspektívából írni?
– Természetesen. Ha Weöres Sándornak (Psyché), Esterházynak (Csokonai Lili), Parti Nagy Lajosnak (Sárbogárdi Jolán) vagy Petőcz Andrásnak (Mecseki Rita Eszter) és Németh Lászlónak a nőregényeiben sikerült, akkor miért ne lehetne fordítva is, azaz nőként férfiperspektívát választani. Nekem például két Esterházy-rövidprózám is van, amelyben férfiperspektívát alkalmazok a szerepjáték és stílusimitáció kedvéért.
– A kortárs női írók közül kiket tart a példaképeinek?
– Csalódást kell okoznom: nincsenek kortárs női példaképeim, viszont vannak kedves olvasmányélményeim Sylvia Plath-tól Polcz Alainen, Szabó Magdán, Jókai Annán át Tóth Krisztináig.
– Mit tapasztalt, változott-e a női írók elismerése, illetve megítélése a XXI. században?
– Mindenképpen változott. Ha csak a női Irodalmi Nobel-díjasok listáját nézzük, akkor 2004 és 2018 között hat írónő vehette át a díjat: Elfriede Jelinek (2004), Doris Lessing (2007), Herta Müller (2009), Alice Munro (2013), Szvetlana Alekszievics (2015), Olga Tokarczuk (2018). Több női szerzőnek sikerül kivívnia tehetsége révén a publikáció kiváltságát (csak hogy néhányukat ideidézzük: Tóth Krisztina, Rakovszky Zsuzsa, Balla Zsófia, Szabó Magda, Karafiáth Orsolya, Bódis Kriszta, Erdős Virág, Szécsi Noémi), akik ma mind széleskörű elismertségnek örvendenek.
– Milyen, női szerzőkhöz köthető olvasnivalókat ajánlana? Úgy értem, a Nobel-díjasok mellett…
– Szerencsés most a kérdés, mert a közelmúltban három nagyszerű művel találkoztam, melyeknek nők a szerzői. Tallián Mariann színművész, író Bolygó Hollandijának története egy csaknem félezer éves legenda élvezetes, finom kidolgozottságú, költői nyelvezetű újraalkotása. Tallián Mariann autentikus mítoszt kelt életre. Hosszabb mondatai szinte együtt hullámoznak a történet tomboló, lendületes témakifejtésével. Olyan, mint a kis norvég halászhajó a tengeren. Szintén ajánlom Finy Petra Marlenka című legújabb regényét. Marlenka hetvenhét éves özvegyasszony, aki Tűzvirág néven virágboltot és kávézót üzemeltet a János Kórháznál. A regény nyitóképe az ablakból szemlélődő Marlenkát ábrázolja, amelyhez a mindentudó narrátor megjegyzi: „Már az apja is így állt reggelente az ablakban kávésbögrével a kezében”. Innen indul egy olyasfajta generációs emlékezet, amelyben a traumatizált múlt kísérti Marlenkát. S végül Döme Barbara Nők a cekkerben című novelláskötetét javaslom olvasásra. Döme Barbara novellái egyfajta interpretációs szorongást is képesek indukálni a befogadóban, amikor is az egyes szám első személyű szövegekben artikulálódó személyiséggel, ha akar, ha nem, azonosul az olvasó. Ebből a mentális csapdából egyetlen kiút van: a lyukacsos cekkerlét állapota, ahol egyszerre érintkezünk a külvilággal és a saját bensőnk parancsával. A hálósszatyor funkciója nagyban hasonlít a narratív technikák alkalmazására: a cekkerbe került szereplők sorsai néha fordulatokat vesznek, néha csak súrlódnak egymáshoz. Nincs centralizáltság: hétköznapi szereplők napi gondjai kerülnek a fókuszba, ezért amolyan szocio-novelláknak neveznénk ezeket a szövegeket. A társadalmi-erkölcsi rend itt-ott felborul, ahogyan a cekker hálója is kiszakadhat egyszer, és a szétguruló női sorsok ott folytatódnak, ahol a valóság talajára érkezve kiábrándulnak kábult magányukból.
