Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok- könyvajánló
Lehoczki Dávid | 2020.07.13. | Irodalom

Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok- könyvajánló

Ha Lázár Ervin helyét meg akarjuk határozni a magyar meseirodalomban, akkor a legegyszerűbb és a legpontosabb azt mondanunk, hogy „A kisfiú meg az oroszlánok” szerzője a műfaj egyik klasszikusa.

Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok című meseregényének hőse egy „nagyon öreg oroszlán”, aki Bruckner Szigfrid névre hallgat és valaha egy cirkuszban dolgozott. Vénségére egy nagyon fiatal kisfiút, Petit fogadta hűséges barátjának. A regényből kiderül, hogy Bruckner Szigfrid megtudja, hogy élete párja egy cirkuszban raboskodik. Peti segítségével elindul kiszabadítani Szilviát.

Barátságuk során Bruckner Szigfrid sokat mesél Petinek. Hosszú életének különös történeteivel traktálja őt, amelyekről nem lehet tudni, hogy igaz mesék-e vagy csupán egy sokat látott és tapasztalt oroszlánképzelet színes tódításai.

De Lázár Ervin írói varázsának éppen ez a lényege; az ő írásaiban a hihetetlen hihető és valóságos, a valóság pedig úgy hat, mint egy hol kacagtató, hol pedig szomorú tündérálom. A mese és a valóság elemeit ötvöző költői történet arra is rávilágít, hogy felnőttként se űzzük ki magunkból a gyermekkorunkat színező álmokat, hiszen a gyermek a felnőttel ellentétben látja az oroszlánokat.

A regény a generációk közötti árkokról, a világszemléleti különbségekből adódó társtalanságról, a gyerekek, felnőttek és öregek különálló világáról szól, de arról is, hogy az egymásra való odafigyelés és az empátia árkokon átvezető híd.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!

Így vélekednek az alkotásról:

"Hihetetlenül aranyos történet volt! Imádtam Szigfridet, nagyon jól kitalált és megírt karakter, imádtam minden egyes pillanatát, amikor róla olvashattam. Ez egy olyan mese, amit nem lehet nem szeretni és élvezni. Egyszerre volt aranyos és izgalmas, egyszerű volt élvezni." - Gabiica, a moly.hu lelkes olvasója.

"Fenntartásaim voltak a történettel kapcsolatban. Talán azért, mert úgy emlékszem, hogy gyermekkoromban annyiszor vetítette a tévé a könyvből készült játékfilmet, hogy meguntam. Ennek ellenére csak az eleje rémlett, a többi gyakorlatilag új volt számomra. S ami meglepő: hamar szertefoszlott a fenntartásom, mert kimondottan tetszett ez a mese. Szép volt a történet, a mondanivaló! Örülök, hogy ez a kötet is ott ül a többi Lázár Ervin könyv mellett az itthoni polcon. És igen, az első – csalódást okozó – könyv után végül csak megszerettem Ervin bácsi meséit. Az új köntösű és illusztrációjú kiadások pedig tetszenek." - dianna76, a moly.hu lelkes olvasója.

Így vélekednek az íróról:

"Nem vagyok nagy meseolvasó, ami vélhetően az elkövetkező években még változni fog, de Lázár Ervin meséit így, már egy ideje felnőtt fejjel, is tudtam értékelni. És biztos vagyok, hogy amint fiam (és reményeim szerint további gyermekeim) nyitottak lesznek rá, velük is megismertetem Mikkamakkát, Dömdödömöt, Berzsiánt, Klopédiát, és a többieket. Gyerekként remélem, elbűvölik őket a fordulatokban gazdag, erkölcsi tanulságoktól sem mentes mesék, felnőttként (vagy nagyobb gyerekként) újraolvasva pedig remélem, hogy ők is jókat derülnek majd Lázár Ervin sajátos humorán." - mandris, a moly.hu lelkes olvasója.

"Imádom a humorát, intellektuális, kifinomult, gyakran nyelvi humor. Minden korosztályt képes megszólítani és szórakoztatni, a felnőttek épp annyira élvezhetik a könyveit, meséit, mint a gyerekek." - kkata76, a moly.hu lelkes olvasója.

Idézetek a könyvből:

"Hátrahúzódtunk, és a pajta oldala mellett leültünk a sűrű vadparaj meg a fehér virágú beléndekek közé.
– Na, mit szólsz hozzá?
– Szép oroszlán – mondtam –, csak talán kicsit öreg, meg ahogy mondod, hiú is.
– Az nem baj, hiszen egy kicsit mindenki hiú. Nem igaz? Apa például sokkal hiúbb, mint Szigfrid. És arról nem tehet, hogy öreg. Csak hát, tudod…"

"– Nem láttatok egy öreg nőstény oroszlánt piros pulóverben? – kérdeztem másnap a munkatársaimat.
Éppen nagy csend volt, mindenki a terveivel volt elfoglalva, csak a ceruzák sercegése hallatszott.
– Megőrültél? – néztek rám. – Piros pulóverben? Hülye vicceid vannak!
– Ez nem vicc – mondtam. – Szilviát meg kell találnunk."

Fotó: jaszaiszinhaz.hu
Névjegy
Fotó: PIM

Lázár Ervin 1936. május 5-én született Budapesten. Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett, a családja 1951-ig élt itt. Tízéves korában a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumba íratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, egy idős tanár magántanítványa lett Sárszentlőrincen. 1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. 1954-ben érettségizett. Ezután a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarára járt. 1959. február 1-jétől az Esti Pécsi Napló újságírója volt. 1961-ben megszerezte a magyartanári diplomát. Az újságnál 1963-ig maradt: utána a Dunántúli Napló és Tüskés Tibor segítségével az irodalmi folyóirat, a Jelenkor munkatársa lett. 1965-ben Budapestre költözött, itt az Élet és Irodalomnál helyezkedett el tördelőszerkesztőként. 1971-től 1989-ig szabadfoglalkozású író volt. A Magyar Fórum alapító tagja. A következő években a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársa; 1992-től a Hitel olvasószerkesztője. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a Magyar Írószövetség tagja volt. 2006. december 22-én hunyt el Budapesten.


Kapcsolódó cikkek

A kisfiú meg az oroszlánok Lázár Ervin Kossuth-díjas magyar író 1964-ben megjelent első gyermek meseregénye. Illusztrációját Réber László készítette. A könyvből Katkics Ilona rendezésében, 61 perces televíziós mesejátékot is készítettek 1979-ben.