Lövétei Lázár László: És a lelki szegényekkel mi lesz?
Lövétei Lázár László elmondása szerint a koronavírus-járvány hatása miatt Franciaországban az utóbbi hetekben sokkal több példányt adtak el Albert Camus A pestis című regényéből, mint korábban. Az író szerint az alkotómunka egyfajta önkéntes száműzetés a dolgozószobába, ezért a karantén rájuk nagy hatást nem gyakorol.
Egy író számára az otthonmaradást elváró járvány-szabály nem túl nehéz előírás. Végül is a legtöbb írónak az otthona a munkahelye. Önnek mennyire egyszerű betartani a szabályt, hogyan tud alkalmazkodni a különleges helyzethez?
– Az alkotómunka valóban egyfajta önkéntes száműzetés a dolgozószobába – ez még akkor is igaz, ha egy-egy írás alapötlete sétálgatás, vagy autóvezetés közben jut az ember eszébe –. A kidolgozásra, a szöveg „simogatására” tényleg csak a dolgozószobai magányban van lehetőség. Semmi új tehát a nap alatt, legfennebb a kocsmai hangzavar hiányzik majd az embernek. És hiányozni fognak azok az irodalmi rendezvények is, amelyeket már beterveztem, de amelyeket a járvány-veszély miatt egymás után mind lefújtak. No, de alkalmazkodunk majd ehhez is: még több olvasással, vagy éppen tavaszi kerti munkával…
Mint minden ilyen helyzet, a mostani vírus-veszély is sok nézőpont lehetőségét veti fel. Ön találkozott-e a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalaival?
– Olvasom, hogy Franciaországban az utóbbi hetekben sokkal több példányt adtak el Albert Camus A pestis című regényéből, mint korábban. Akár humoros is lehetne egy ilyen hír, én inkább elszomorodtam tőle. S szintén szomorúan figyelem a tömeges felvásárlásokat is: ha mindent felvásárolunk, mi lesz a későn ébredő lelki szegényekkel? Vagy mi lesz a tényleg szegényekkel, akik egyik napról a másikra élnek? Ők dögöljenek meg? Hiszen a járvány elmúltával úgyis eldobjuk majd fölhalmozott (és megunt) készleteinket!
Mit adhat az irodalom, a művészet ebben a nehéz helyzetben? Hogy érdemes ilyenkor megállni a könyvespolc előtt? Koncentráljunk a járványra, olvassuk el Defoe könyvét a londoni pestisről, vagy pont ellenkezőleg, olvassunk valami egészen mást, olyasmit, ami távol visz a karantén-terhes hétköznapoktól? Mit tanácsol az olvasóknak?
– Bizonyára minden olvasónak van kedvenc olvasmánya, ilyenkor érdemes azt újra elővenni. Nekem is van ilyen olvasmányom: ha nagyon nyűgös vagyok, mindig újraolvasom Csehov Rothschild hegedűje című novelláját, és tényleg mindig megnyugszom tőle. A világirodalom legeslegszebb prózája, annyira szép, hogy utána nem számít se depresszió, se járvány, se semmi.
Az irodalom majd’ minden élethelyzetet feldolgozott már, illetve minden szituációval kapcsolatban találunk valahol valami okos gondolatot, megnyugtató vagy éppen cselekvésre buzdító mondatot. Önnek van kedvenc világirodalmi járvány-gondolata?
– Járvány-gondolat helyett inkább egy idézet Bodor Ádám Sinistra körzetének legelejéről: „Állítólag megjelentek a csonttollúak, nyomukban az erdővidéket telente meglátogató láz…” Jut eszembe: jó lenne a Sinistrá..-t is megint újraolvasni!
