Mándy Iván: A pálya szélén – könyvajánló

A mű egy futballmeccsről szól, amelyet 1927-ben a Dohánygyári Lendület a Hálókocsi csapatával játszott.

A könyvben a régi nagy meccsek és kiváló játékosok elevenednek meg. Azok a focisták, akik legendás karriereket és ugyanakkor gyors bukásokat éltek meg. Megismerhetjük az akkori árulásokat, focista-rablásokat, balsikereket, de a győzelmeket és a nagy „vetődéseket” is. A könyv olvasása közben szinte ott érezzük magunkat a mérkőzésen, hiszen az író részletesen lerajzolja a szurkolókat, a naiv játékosokat, a célratörőket és azokat is, akik már „kikoptak” és a pálya széléről szurkolhatnak csak. De megismerhetünk olyan gyerekeket is, akik ócska grundokon, gumilabdákkal készülnek a nagy mérkőzésre, s akiket erről a morózus felnőttek sem beszélhetnek le.

A könyvben szereplő hatalmas játékszenvedély egy síkon tragikus értelmet nyer: a pálya életté tágul, a mérkőzések, tréningek, az élet küzdelmét, áramlását jelképezik. A sokáig szinte ráérősen leírt történet egyszer csak feszült izgalomba fordul, és drámai gyorsasággal halad a tragikum felé.

A prózából kiderül, hogy az író nagyszerűen ismerte a futballt. Valójában annyira rajongott a fociért, hogy bármikor fejből elmondta akármelyik csapat névsorát, sőt még a felállását is. Nem csoda, hogy sporttudósító tevékenységet is végzett, habár saját bevallása szerint rossz sportújságíró volt.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA!

Így vélekednek az alkotásról:

 „Nem csalódtam a regényben, a Mándy Iván stílusára jellemző rendhagyó hasonlatok, ugrások térben és időben sajátos szerkezetet adtak a történetnek." - Enzo, a moly.hu lelkes olvasója

 „Fontos lélekröntgen, több van benne, mint amennyit ki tudott olvasni belőle a nagyközönség." - tomside, a moly.hu lelkes olvasója

 „Inkább érdekesnek mondanám, mint izgalmasnak. Különleges narrációs technikája van, így kell egy kis idő az olvasás közben míg megszokjuk. Mindazonáltal, ha elkezdjük olvasni, akkor gördülékeny." - Alauda_Arvensis, a moly.hu lelkes olvasója

Idézetek a könyvből:

 „Valaha neki is lehetett neve. Miért éppen neki ne lett volna? Csak aztán szétfoszlott, elrongyolódott, mint egy darab papír, amit előbb összegyűrnek, majd apró darabokra tépnek."

 „Tokicsot kereste. Nem is törődött a mérkőzéssel, csak azt nézte, hol lehet Tokics. „Mit akart az expanderrel? Miért csinálta ezt velem?” A Puch kocsi körül keringett, de egyiket se látta a három közül. Se Tokics, se a nő, se Császár. Be akart ülni, hogy majd ott megvárja őket. Az autó be volt zárva. Ha kiszúrná a gumiját! És csak nézné, ahogy az autó lassan letérdel előtte! Legyintett, és otthagyta a kocsit."

 „Egy labdára várt. A bal szélen állt, teljesen elhagyatva, és egy jó labdára várt. Egy olyan igazi forinthúszas labdára, amivel aztán kapura húzhat."