Művészeti album-ritkaságok
Ritkán jelentkeznek kiadók művészettörténeti sorozatokkal, ezért is megy eseményszámba egy-egy ilyen vállalkozás. A Corvinának egyik fő profilja pont a képzőművészet helyzetbe hozása, ugyanakkor a kiadó is ritkán jelentkezett az utóbbi időben képzőművészeti kiadványokkal, így külön öröm, hogy útjára indították a Képző_Művészet című sorozatukat, aminek első két könyve, a Modern művészet és a Szürrealizmus nemrég került a boltokba.
Amy Dempsey – aki többek között a londoni Tate szakírója – egy könnyen kezelhető kézikönyv koncepcióval állt elő, így aztán nem kell külön állványt is vásárolni a kötetekhez, és nem kell legyártani olyan polcrendszert, ami alatt nem hajlanak be az albumok. Nem tudjuk, lesz-e olyan emblematikus, mint a Gondolat kiadó hatvanas évek végén indított sorozata az izmusokról, de az biztos, hogy hasznos oktatási segédanyag lehet művészeti iskoláknak, és azoknak is, akik afféle átmozgató edzés gyanánt szívesen olvasnának újra részleteket a szürrealizmus 1924-es Breton-féle kiáltványából.
A Modern művészet című kötettel kezdjük, hiszen ez valójában egy hosszú bevezetés a XIX. század második felének impresszionizmusától a kortárs neo-popig, szóval, egy afféle gyorstalpaló, hiszen az irányzatok általában maximum két oldalt kapnak a könyvben, és finoman szólva is fura, hogy mondjuk a szecesszió is akkora felületen olvasható, mint az 1970-es években elterjedt hangművészet. Szóval, ez a kötet csak egy afféle vázlatos túra, olyan, mint egy buszos körutazás Franciaországban, ahol minden városra jut egy fél nap.
Viszont van némi osztálykirándulás jellege is a dolognak, mert a lényegre szorítkozik, definíció-szerűen mondja fel a modern művészettörténet nagy és kevésbé jelentős korszakait is. Ugyanakkor minden kis rész végén kapunk egy vázlatszerű összefoglalót a legfontosabb művészek névsorával, az irányzat főbb jellemzőivel és a fontosabb gyűjteményi lelőhelyekkel. Talán a legizgalmasabbak a kevésbé ismert irányzatok, az olyanok, mint az 1900-as évek elején az Egyesült Államokban kifejlődött, az élet árnyoldalait szociológiai alapossággal megfestő Ashcan-iskola, a kubizmussal rokonítható vorticizmus, az afro-amarikai hatásokat mutató harlemi reneszánsz és az 1945 és 1960 között népszerűvé vált art informel.
A Szürrealizmus kötet jól rendszerezve mutatja be az „izmus” kialakulását, a leíró bevezetés, a kifejtett műfaji definíció után megismerjük a legfontosabb alkotók emblematikus műveit, és amellett hogy Dempsey „tárlatvezetése” élményszerű, kis színesekkel teli beszámolók egymásutánja, a könyv mégis szigorúan szerkesztett, definitív munka. Egy-egy irányzatot történeti összefüggéseiben tár fel, így megismerhetjük az előzményeit is, a szerző nem hagy magunkra a manifesztumokkal, sokszor írja körül a legendás kiállítás megnyitókat, bemutatókat, azt, hogy milyen hatást gyakoroltak keletkezésük korában az adott képek, szobrok, tárgyegyüttesek.
Arra biztat, hogy magunk is keressünk összefüggéseket, reflexiókat a kortárs művészetre, így mi például arra jutottunk, hogy a párizsi Galerie Beaux-Artban, 1938-ban rendezett kiállítás – ahol az udvaron kiállították Dali Esőtaxi című műtárgyát, ami egy ócska, hínárlepte autó volt, benne próbababákkal – szóval, hogy ez a kiállítás erősen hatott a hatvanas évek popkultúrájára, és például a Pink Floyd és a Led Zeppelin arculatáért is részint felelős Hipgnosis csoport munkáira. A kötet végén egy időszalagot találunk, a szürrealizmushoz köthető fogalmakból álló kislexikont, név – és tárgymutatót, szóval, olyan a könyv, mintha bejárnánk egy kiállítást és a végén megvennénk a kiállítás prospektusát, csak éppen most fordítva járunk el – ahogy a szürrealizmusban is – szóval megvesszük a prospektust, azaz a könyvet, és utólag nézzük végig a tárlatvezetéssel egybekötött kiállítást.
