Nagy Koppány Zsolt: Ne zavard a köreimet!
Múltkori tárcámban olyasmiről írtam, amiről minden profi maratonfutó olvasó, aki sosem fotelban üldögélve olvas cikkeket, hanem csak fut, fut és fut, mint megannyi kis foresztgámp, már régen megfeledkezett, és a múltja homályába vész az első öt kilométer, mi nékem a végső határ; na de a mai szövegemben egy olyan jelenséget veszek ám górcső alá, amelyről ugyancsak szívesen megfeledkeznének, de mégsem tehetik, mert sajnos napi tapasztalat nekik is – vagyis mivel nem fotelban ülnek, hanem egész nap csak futnak és futnak, mindenperci tapasztalat.
És ez nem más, mint a futópályákon rajzó embersokaságok tömkelegesített sokasága hosszú, tömött kelegekben.
Mert kérem, alig szokja meg a szervezet a nagyobb terhelést, és tisztul ki a szemünk a vérnyomásingadozás miatt, miáltal elkezdjük gyakorolni a „látás”-t (mint olyant), hát azon nyomban azt kell „látnunk” (de nem csak látnunk, hanem tapasztalnunk is, minden idegszálunkkal, ahogy arra hamarosan fény derül), hogy tékápé az egész város a mi gumiborítású futópályánkra jött kirándulni. (Remélhetőleg kopásálóbb felület a gumi, mint a gránit.)
Szó se róla, kiváló gumipálya ez, direkt kedvez a babakocsi tolásának (csak a futócipőt fogja nagyon: tudja ezt mindenki, aki érezte már ólomnak a lábát), a rollernek, műanyag háromkerekű gyerekbiciklinek. Kedvez a vénasszonyok andalgásának maszkban, cigarettázva, kedvez a máskor mindenkivel zord parkőröknek, maszk nélkül, szintén megállás nélkül cigarettázva. Kedvez egyáltalán minden cigarettázónak, kifejezetten ideális számukra, és külön élvezetet szerez a csikket elnyomni rajta, az égett gumipörkszag semmihez sem hasonlítható orgazmia számukra bizony. Kedvez mindenki sétájának, a beszélgetős megállásnak, kedvez a piknikkosárból való kipakolásnak, napozásnak, futó közösülésnek. Kedves a kisdolg és nagydolg elvégzésnek, kedvez a rajta való homokvárépítésnek, sátrazásnak, kempingezésnek. Kedvez tüntetések megtartásának, kutyafuttatásnak, még repülők is felszállhatnának róla, nekem például kifejezetten hiányzik, hogy nem autópálya: sokkal izgibb lenne tényleg, ha mindegyre félre kéne ugrani egy-egy szembeszáguldó BMW elől, hadd menjen ki az a fránya boka bicsakolván.
Mert bizony-bizony a fenti tevékenységeket felváltva vagy egyszerre végző, szembejövő személyek soha, mondom soha nem érzik szükségét, hogy esetleg ők térjenek ki. Neeem, egyáltalán nem! Látják ugyan, hogy jön a másik nagy lihegve, izzadtan, bizonyos ritmusban szedve a lábát (mely ritmusból ha netán kiesik, borul minden, ő is és… meghal), de juszt se lépnek arrébb.
Nem!
Térjen ki a köcsög futó, miközben én itten dohányozva szarok és beszélgetek negyven barátommal, francért jön ide ez is, menjen edzőterembe, a park mindenkié, na harapd csak meg szépen, Rexi! Rexi, a pitbull pedig odakap, játékosan megkergeti az embert, ami kardiónak tökjó, tényleg, mert úgy kell iszkolni, hogy öröm nézni, ver a szív, mint az atombomba, de az amúgy is rozoga bokában néha picikét szorít a pitbullfog. Az igazán kemény futópályafoglalók még jól oda is pöffentenek a cigijükből, mikor elhaladunk mellettük, amivel nyilván csak attól próbálnak megóvni, hogy túlságosan egészségfétisiszták legyünk, és sokáig éljünk. Ergo járjunk futni. Ergo zavarjuk őket a futópályán.
Akik nem szembe jönnek, hanem előttünk mennek, haladnak, füstölnek, pisilnek, babakocsiznak, tüntetnek, andalognak és köhécselnek, azok se jobbak, sőt. Látványosan megijednek, mikor elfutunk mellettük (pedig hát előtte is hangos köhécseléssel, torokköszörűvel jeleztük, hogy érkezünk, helóbeló – amivel csak annyit értünk el, hogy teljesen kiterjednek és terebélyesednek, hogy egészen elfoglalják a pályát a rohadt futó elől, és mindenképpen le kelljen lépnünk a gumiszőnyegről), esetleg lelöknek, elgáncsolnak, leköpnek vagy csak keresetlen egyszerűséggel hátbanyilaznak.
Tudjuk, persze, tudjuk, hogy senki nem ígérte: sétagalopp lesz. De azért a fene enné már meg: annyi hely, út, bokor, kutyafuttató, mifranc és miegymás van ebben a rohadt kis parkban… nem mennétek mind oda?! Ott van rögtön a fene mellett.
