Örkény István: Tóték – könyvajánló

Az alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja.

A történet 1942 nyarán, a második világháború idején játszódik egy észak-magyarországi faluban, pontosabban Mátraszentannán. A családfő, Lajos tűzoltóparancsnok a faluban, aki köztiszteletnek örvend. Sőt felesége és lánya valósággal isteníti őt. A család fia, Gyula az orosz fronton szolgál, így levélben tartják vele a kapcsolatot. Mivel minden életerős férfit behívtak katonának – köztük a falu postását is –, egy torz alakot, Gyuri atyust tették meg postásnak. Gyuri atyusnak a szimmetriaérzéke közrejátszik abban, hogy ki, mikor és milyen levelet kap. Egy nap a Tót család levelet kap fiuktól, melyben közli: parancsnokát sikerült rávennie, hogy megromlott idegállapota miatt betegszabadságra hozzájuk érkezzen. Tót pedig úgy gondolja, ha már a fia parancsnokáról van szó, megtesz mindent annak érdekében, hogy az őrnagy a betegszabadság után a lehető legjobb véleménnyel térjen majd vissza a frontra.

Az alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja. A mű eredetileg filmes forgatókönyvnek készült Pókék, majd Csend legyen! címmel. Először 1966-ban a Kortárs című folyóirat közölte, majd könyv formájában 1967-ben a Nászutasok a légypapíron című kötetben jelent meg. Az író még ebben az évben átdolgozta a kisregényt drámává, melyet nagy sikerrel játszottak a színházak itthon és külföldön egyaránt. Az előadás olyan népszerű volt, hogy franciául is bemutatták, és elnyerte a Fekete humor nagydíját Párizsban. Az alkotásból 1969-ben film is készült Isten hozta, őrnagy úr! címmel, amely hozzájárult ahhoz, hogy a Tótékat az egész ország megismerje.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából a kisregényt és az ebből készült drámát is elolvashatjuk!

Így vélekednek az alkotásról:

„Groteszk és abszurd történet, de lenyűgözött. Szinte magam előtt láttam az egész Tót családot, az összes szereplőt, bele tudtam élni magam a történésekbe. Tót Lajos és a postás karaktere számomra mindent vitt, nagyon jól felépített, humoros jellemek. Örkény nagyon értett ahhoz, amit csinált, sajnálom, hogy csak mostanában kerültem közelebb az írásaihoz, lenyűgöző. Jókat nevettem ezen a történeten is, a párbeszédek humorossága és egyben abszurditása volt az, ami miatt leginkább megszerettem ezt az írást.” gabiica, a moly.hu lelkes olvasója

„Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a hozzáállással nem felelnék meg az érettségin: az a helyzet, hogy eszembe sem jutott semmiféle műfaji sajátosságokat figyelgetni, társadalmi és emberi léthelyzeteken, történelmi környezeten és az író életrajzán gondolkodni, a háború rettenetein és egy bizonyos személy miszlikre aprításán mélázni…Én egyszerűen csak nagyon jól szórakoztam a figurákon és a nagyon vicces párbeszédeken, ki tudja, hányadszor. Már nem úgy, hogy számtalanszor olvastam volna ezt a kisregényt, merthogy még – legalábbis emlékezetem szerint – egyszer sem. De a színielőadások. És persze a Fábri-film… Bizonyos részeket kívülről tudok. Szóval nekem ez most »csak« mindent elfeledtető komédia volt. És most pedig odalapozok a Tarján Tamás-könyvben, és megnézem, mit is kellett volna észrevennem, 14 oldalon keresztül sorolja, megszámoltam.” sophie, a moly.hu lelkes olvasója

Idézetek a könyvből:

„Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.”

„Már az is elég, hogy a világ egy része mindig az ember háta mögött van. Minek ezt a bajt még azzal is tetézni, hogy valaki folyton odanéz?”

„Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!”

„Amikor a felnőttek esze csődöt mond, néha a gyermekek mentik meg a helyzetet.”

„A tekintély ugyanis olyan, mint egy pecsét; semmi köze a szóban forgó okmányhoz, de ennek mégis amattól lesz hitele.”