Rónai-Balázs Zoltán: Ősz a Szenes Hanna parkban

A kipufogók füstje mind határozottabb,

parkunk fái lassan kopaszodnak,

mintha én.

Telefonján babrál az ősz

közöttük, lassan kergetőz

egy papírzsebkendő és egy levél.

Már elzárták a szökőkút vizét

és feljebb szállt az ág-beszőtte ég,

tisztán hideg.

A kerítés rácsán egy pók lakott,

nézem, de ő már nincsen ott.

Eldobott gyroson varjútekintetek.

Mint aki csak pont arra megy,

az ősz fészbúk-csetjére rálesek:

ugyan mit ír? Ugyan kinek?