Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét – könyvajánló
A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából Sánta Ferenc 1963-ban megjelent könyvét, Az ötödik pecsétet is letölthetjük. A műben négy kisember életével ismerkedhetünk meg.
Az ötödik pecsét című regény cselekménye 1944 telének utolsó napjaiban, a nyilas terror tobzódó óráiban játszódik. Az író becsületes, szorgos, egyszerű emberek hétköznapjait és estéit mutatja be, a vágyaikon és az életvallomásaikon keresztül. A regényben négy kisember estéről estére találkozik egy kiskocsmában, ahol a borozgatás mellett az élet nagy kérdéseiről beszélgetnek. Elméleti vitákat folytatnak az erkölcsről, a lelkiismeretről, az emberi tisztességről, a házaséletről, valamint az azt követő megalkuvásról. Viszont a könyv megfordítja a mindennapi történéseket: amikor a kisemberek komolyan, őszintén végig gondolják a sors kínálta lehetőségeket, elbuknak, hiszen tettekkel és magatartással is felelniük kell. De, amikor maga az élet állítja eléjük a nagy kérdést, egytől egyig az emberi tisztaság és bátorság hőseivé magasodnak. Legyőzik kicsinyességüket és apró meggondolásaikat: kiállják az emberség nehéz próbáját.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Részlet a regényből készült filmadaptációból:
Így vélekednek az alkotásról:
„Az egyik legjobb regény, amit valaha olvastam a diktatúrák és az emberi természet közötti kapcsolatokról, ennek erkölcsi kérdéseiről. A nyilas diktatúra napjai adják a cselekmény keretét, de ez szabadon behelyettesíthető bármi mással: kommunizmussal, nácizmussal, bármilyen olyan rendszerrel, amely zsarnokságra épít. A regény első jelentésrétegét tekintve négy kisember története ez, akikben közös, hogy csak „meg akarják magukat húzni”, ki ilyen, ki olyan módon, egyszerűen túl akarnak élni. Nem akarnak ők beleszólni a politikába, egyszerűen csak át akarják vészelni a nyilas diktatúrát csakúgy, mint a történelem más viharait. Na persze ez lehetetlen. Hangsúlyosan az átlagember megtestesítői ők, de nem kezelhetők teljesen homogén csoportként. A cselekményből kiderül, miért." – Nyájas_Olvasó – a moly.hu lelkes olvasója.
„Befejeztem ezt a könyvet, és napokra elhallgattatott. Idő kellett, hogy összeszedjem gondolataimat egy értékeléshez. Minél többet gondolkodsz ezen a könyvön, annál nagyobb lesz a hatása. Egyre inkább összeállnak az apró részletei, és a könyv befejeztével az egész történés más megvilágításba kerül, átértékelődnek az események. A nyilas terror időszaka alatt elég egyetlenegy, talán még kimondatlan szó is, hogy ez embert meghurcolják. Te ki lennél inkább, Tomoceuszkakatiti vagy Gyugyu? Az egymást ugrató, összeszokottnak és egymást jól ismerőnek tűnő társaság könnyed kocsmai hangulatának fényei közt talán játéknak tűnő kérdés nagyon is komoly erkölcsi problémákat feszeget, melyre komoly lelki folyamatok nélkül nem is lehet választ adni. Az este végén a kocsmából ki-ki hazatér otthonába, ahol beleláthatunk az ajtók mögötti, rejtett életekbe. Otthoni magányukba pedig újra előveszik a korábbi kérdést, melyre akkor nem adtak választ, és most magukban a legőszintébben válaszolnak. De ez csupán valóban játék a valóság véres poklához képest, ahol igazán számít a döntés eredménye. És egyiküknek sincs szégyellnivalója, hisz emberek maradtak önmagukért, életben maradtak másokért." – Ildó, a moly.hu lelkes olvasója.
Így vélekednek az íróról:
„Kevés írói pálya indult mesébe illőbben Sánta Ferencénél. A Székelyföldről elszármazott legényke a debreceni kényszerűen megszakadt tanulmányok után férj, családapa, ipari munkás lett, majd egyszerre csak – 1954-ben –, talán még önmaga számára is váratlanul az irodalmi élet középpontjába került: íróvá avatták, beszéltek róla, figyeltek a szavára." – Vasy Géza
„Nem és nem értem. Miért a nagy csend. Mit követett el Sánta, kivel szemben követte el, de irgalmatlan bűn lehet, ha ennek köszönhetően több egymást követő nemzedék nem ismeri nemhogy az írásait, de a nevét sem. Tudomásul vesszük, nem vesszük tudomásul. a hatvanas-hetvenes évekből hiányoznak a kortárs Kosztolányik, Móriczok, nem tudunk Babitsról, Adyról, József Attiláról sem, aki a pályára tévedt, igyekezett a korlátok közt maradni, a tehetség pedig aligha futhatja ki legjobb formáját mások által levert futtatóban. ismerünk ugyan kivételt, Gyurkovics Tibor szinte zseniként jön-megy, lépi át a jelen és a múlt láthatatlan repedését, neki mindegy, labdarúgás, publicisztika, líra, dráma, próza, de a kivétel erősíti a szabályt. A zseniket és önjelölt prófétákat bele nem keverve mindösszesen annyit: az Isten a szekéren, benne a Kicsi madár, a Tündérvilág, a Téli virágzás és a Mécsek, kötelező olvasmány. Így is lehet. Aki nem olvassa, kimarad valamiből, amit novellisztikának, irodalomnak nevezünk. Irodalmárnak, magyartanárnak kötelező. Ínyenc olvasónak erősen javallott." – Onagy Zoltán – Irodalmi Jelen
Részletek a könyvből:
„Mindannyian oda vagyunk kötözve más emberek életéhez, és nem dönthetünk szívünk szerint! Néha miattuk vagyunk képesek erősek lenni, s máskor miattuk vagyunk gyengék!"
„Aki sokat szenved, az mit sem becsül jobban, mint az emberi szeretetet. Tisztában van az értékével és a nagyságával."
„Ha van ennek a piszkos életnek valami értelme, akkor nem egyéb, mint csinálni, amit akarunk, és tenni akadály nélkül, amire képesek vagyunk!"
„Ember, ugyebár, nincs hiba nélkül. Minden azon múlik, hogy van-e annyi jó tulajdonság benne, hogy a hibáival szemben ne maradjon alul."
Borítókép: Fortepan/Magyar Rendőr (Csapos és vendég beszélget egy kiskocsmában 1949-ben)
