Sárközi Mátyás Kossuth-díjról, Londonról

A Kossuth-díjat megkapta, de a járvány miatt még nem vehette át.

 – Nem az első elismerés, amit munkájával arat. Mégis, a Kossuth-díj az egyik legrangosabb kitüntetés, amivel  elismerik az alkotók eredményeit. A díj azt tükrözi, hogy a saját berkein kívül is feltűnő munkát végez. Vannak ezzel kapcsolatos élményei? Kap a közönségétől közvetlen visszajelzéseket?

 – 2004-ben kaptam József Attila-díjat. Később, az Írószövetség választmányi tagjaként, tapasztalhattam, hogy odaítélésben ennek a testületnek is része van. Tehát jól esett, hogy írótársak találtak a díjra érdemesnek. Tavaly Prima Primissima díjra jelöltek Alexa Károllyal és Ferdinandy Györggyel, a hazatelepült íróval együtt. Végül Gyuri barátom lett a Primissima, örömmel nyugtáztam. Az is nagy dolog, ha íróként Prima az ember és erről még papírja is van. A Kossuth-díj híre váratlanul ért, de némi gondolkodás után tudatosítottam a tényt, hogy fél évszázados irodalmi múltam van, és ez tulajdonképpen életmű díj. A ‘Levelek Zugligetből’ érdemleges kötetem, hiszen a korszak magyar történelmének megértését is szolgálja, nevezetes családtagjaimról pedig az irodalomtörténészek munkáját segítő, de irodalmi értékű könyveket írtam. A díj átadására a koronavírus járvány miatt még nem került sor. Nem parolázhattam államelnökünkkel. De sok kedves gratulációt kaptam, hivatalos helyről és barátoktól (sokszor a két dolog fedi egymást).

 – Nekünk úgy tűnik, mintha véget ért volna az elmúlt évtizedekre jellemző, mindent a politika szemüvegén keresztül látó/láttató korszak, talán lassan a helyükre kerülnek az értékvilágok. Hogyan látja ebben a folyamatban az irodalom helyzetét, jelenét, jövőjét?

 – A két magyar politikai tábor állhatatos szembenállása virulens, de ez szerencsére egyre kevésbé csapódik le a szépirodalomban. Még azért kapok olyan kérdést valamely közleményem megjelenése után, hogy: “Te  a z o k n a k  írást adsz?”

 – Gyanítjuk, önnek sem egyszerű betartani otthonmaradást elváró járványszabályokat. Hogyan tud alkalmazkodni a különleges helyzethez?

 – A kijárási korlátozást nehezen tűröm. Passzióim közé tartozik felfedező szemmel, nyitott füllel sétálni Budapest vagy London utcáin. Tanúsíthatja ezt két megjelent kötetem, „A Király utcán végestelen végig” és a „Vérbeli Várbeliek”. Következő könyvem az angol főváros romantikus és nagy múltú művésznegyedét, Hampstead-et fogja hasonló anekdotázó modorban bemutatni. Ötvenkét éve lakom ott. Manapság budai lakásom nagy teraszán sétálok, rovom a köröket. Azt hallom, hogy egy hasonló bezártságra ítélt honfitársam a gangon lefutott egy egész maratont.

– Ön találkozott a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalaival?

– A járvány tragikumát az agyonüthetetlen magyar humor próbálja kicsit feloldani. Imént érkezett masinámra Szinyei Merse Pál ‘Majális’ című, közismert festményének a színes reprója. Az aktualizált változaton a gyepen ülő társaság mellett egy pesti rendőr áll, éppen felírja őket tiltott csoportosulásért.

– Mit adhat az irodalom ebben a mindannyiunk számára nehéz helyzetben? Hogy érdemes ilyenkor válogatni a kínálatból? Mit tanácsol az olvasóknak?

– A kijárási korlátozás pompás alkalmat ad az olvasásra, rég olvasott könyvek újbóli kézbevételére is. Én azzal múlatom az időt, hogy angolra fordítom a legújabban megjelent könyvemet, a Margit-ot. Elvégre hőse, Vészi Margit nem csak Molnár Ferenc felesége volt, de olyan híres kékharisnya, akinek Ady és Puccini udvarolt, s végül Hollywoodban lett filmes. Ez érdekelhet magyarokon kívül másokat is.

– Önnek van kedvenc járványgondolata? Kérem, ossza meg velünk!

– Efféle krízisidőkben kap értelmet a mondás miszerint meg kell becsülnünk, jól kell felhasználnunk életünk adottságait: “Minden órának szakajtsd le gyümölcsét!”