Závada Pál: Jadviga párnája – könyvajánló
Závada Pál naplóformában írt regényének Osztatní András, avagy Ondris az írója, aki az esküvője napjától kezdve veti papírra bejegyzéseit. A napló egy magyarországi szlovák közösség mindennapjait mutatja be a századelőn.
A könyv hangvétele nem mindig felhőtlen, bár Ondris-Andrásnak egy varázslatos nő (Jadviga) lett a felesége, úgy érzi, valami nincs rendben. Miután megszületik gyermekük, Miso, András és Jadviga kapcsolata egyre homályosabb és rejtélyesebb lesz. Az olvasó ezt házasságtörési és vérfertőzési történetként kezdi kezelni, főként onnantól, hogy a napló Jadviga kezébe kerül, aki miután végig olvasta, bizonyos dolgokat kiigazít, majd újakat is ír bele. Amikor gyermekük is felnő, ő is hozzáír a naplóhoz, ettől kezdve az olvasónak már három szerző írásából kell rájönnie mi is történik a cselekményben.
A mű a kortárs magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotása. A könyv cselekménye egy magyarországi szlovák közösség mindennapjait mutatja be a századelőn. A naplóformában írt regény történetileg az elidegenedésről, egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít. Mégsem egyszerűen a széthullásról szól, benne rések nyílnak a moralitás titkos rejtekeire, amelyek még az egész életre kiható nagy hazugságok idején is a tisztaság hajlékai maradnak. Ez a tragikus érzelem-viselkedés, amelynek következményei az emberi természet esendőségében erednek, a sors végzetszerűségével kíséri végig a történetet.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Így vélekednek az alkotásról:
„Abszolút kedvenc. A szerkezete miatt, ahogy a három személy naplóját, leveleit egybefonja kerek történetté. S igen, a történet miatt, mely engem Móricz Zsigmond világába röpített. S végül a karakterek miatt – habár Jadvigát néhányszor szerettem volna vállon ragadni és jól megrázni, hogy térjen már észhez végre. Szegény Ondrisko és Miso…" - pepege, a moly.hu lelkes olvasója.
„Ó, hogy mennyire kellemes csalódás volt! Mindig nehezen nyúlok hasonló könyvekhez – bár ha mondhatok ilyet, hogy hasonló, mert ez aztán egyedi volt! Tetszett a naplóforma, érdekes volt, szuper keretet és hátteret adott a történetnek. Annyira valóságos volt így, annyira élethű… annyira emberi." - gabiica, a moly.hu lelkes olvasója.
Idézetek a könyvből:
„Magyar, tót, zsidó és osztrák, sváb, horvát, cigány és bosnyák, német vezényszóra engedelmeskedvén ugyan, ám a maga nyelvén híva Istent vagy káromolva Őt, egy emberként, egy érző szívvel, s a magyar-módi virtussal átfűtve vívja e tájon harcát." - 129. oldal.
"Nyugtot kell hagyni minden új teremtménynek a maga természetével. A gyereket is hiába hogy apja nemzette, anyja szülte, mégse belőlük való rész, nem a szüleié. Nem nyirbálhatom, nem gátolhatom majd a növését. Véletlenül a mi bölcsőnkbe vetődött látogató lesz, aki majd tovább vándorol. Csak jól kell tudni megvendégelni és szeretni. Se túl kevéssé, se túl nagyon nem szabad sem terhelnünk, sem óvnunk." - 134. oldal.
