Kell egy kis Kávészünet!

Lángos, pizza, tangóharmonika és költészet a Kávészünettel, de szó lesz Aréna koncertről, versekről, küldetéstudatról. Az előtte helyett, alatta és utána című rovatot is indíthatnánk, olyan zenekarokat mutatunk be, akik a koronavírus alatt felléptek a Hajónapló stream koncertjein az A38 hajón, és a veszélyhelyzet elmúltával ismét megkerestük őket. Ezúttal a Kávészünet Zenekar alapítójával és énekesével, Popovics Györggyel beszélgettünk.

Érdekes felmérést lehetne készíteni arról, ki milyen képességét fejlesztette a koronavírus alatt, milyen tevékenységére a legbüszkébb. Amennyiben a közösségi média felületei alapján próbálunk bármiféle következtetést levonni, talán kijelenthető, a magyar lakosság nagy része a konyhaművészetét fejlesztette a karantén alatt. Készültek a házi kenyerek, pizzák, még azok is sodrófát ragadtak, akik korábban idegenkedtek a használatától.

A rendezvények elmaradtak, mindenki a virtuális térben próbált kapcsolatot tartani a közönséggel. Fellépések, színpad, koncertek, de közönség otthon maradt. A Hajónaplón bemutatjuk a Kávészünet Zenekar karantén alatti A38-as koncertjét és ugrunk egyet az időbe a mai napig, hiszen most már első, közönség előtti elő fellépésükre készülnek. A videóból kiderül, a zenekar alapítója és énekese, Popovics György új hangszerrel kezdett barátkozni, Boros Bálint pedig a konyhaművészetéről is beszélt. Most jöjjön egy kis Kávészünet a karantén idejéből.

Ha mindenki kiélvezte a koncertet, ugorjunk is vissza napjainkba, a vészhelyzet feloldása után, a karantén korszak végén, ismét felkerestük a Kávészünet Zenekart, már csak a kíváncsiság is hajtott, vajon milyen barátság szövődött Popovics György és az új hangszere, a tangóharmonika között?

– Gitáron is elkezdtem tanulni, főleg az alapakkordokat, hogy a zenekarban kiegészítő hangszerként tudjak szolgálni az elektromos gitár mellett. Mivel alapvetően billentyűs hangszeren játszom, így a tangóharmonika nem idegen, a jobb kéz teljesen jól működik, de nyilván még szoknom kell.

– Hobbi szinten megmarad vagy tervezel a zenekarba egy új hangzást bevinni?

– Inkább megmarad saját magam szórakoztatásának, komolyabb céljaim nincsenek vele. Azt nem mondom, hogy soha nem lesz erre precedens, talán egy különleges esten előfordulhat, hogy játszom rajta, de a zenekarunk hangzásához, stílusához nem igazán illeszkedik.

– Ahogy a karatén alatti időszakban javasoltad, mindenki próbálja a legtöbbet kihozni a helyzetből, számodra milyen pluszt adott az elmúlt pár hónap?  

– A karantén időszakot vidéken töltöttem, a családommal. Sok időt töltöttem a testvérem két kicsi gyerekével, rengeteg szeretetet kaptam tőlük, bár a nap végére elfogyott az energiám, mégis nagyon feltöltöttek. Nehéz volt visszajönnöm Budapestre, mert egy nyüzsgő, mondhatni olaszos családban éltem két és fél hónapig.

– A Kávészünet Zenekar klasszikus és kortárs valamint saját versek megzenésítésével vált ismertté, adott a kérdés, a karantén alatti időszakban több verseskötetet lapozgattál?

– Sohonyai Attila versei találtak meg, hangos könyv formájában, videókon, színészek előadásában. Megragadott a hangulata. Eleve szeretem a leíró verseket. Saját szerzemények nem születtek, a Kávészünetnek dalokat nem írtam. Úgy érzem az ötödik albummal rengeteg érzés és gondolat kijött belőlünk, most nem is erőltetem az alkotást, még várat magára, majd jön, ha jönnie kell.

– Ha olvasol egy verset, megpróbálsz egyből dallamot párosítani hozzá vagy meghagyod magadnak versként?

– Ahhoz sokszor el kell olvasnom, megértenem, éreznem, hogy ilyen gondolatok jöjjenek. A nehézséget inkább az adja, ha már megzenésítettünk egy verset, utána ugyanúgy tudjam felolvasni, elszavalni és ne menjen a fejemben közben a dallam.

– Koncert közönség nélkül, a virtuális térben. Ti is színpadra léptetek az A38 hajón a koronavírus alatt, mennyire volt nehéz ugyanúgy teljes átéléssel játszani?

– Biztos vagyok benne, hogy mindenki ugyanazt élte át, amikor színpadra lépett. Általában a közönséggel együtt áramlik az energia, a virtuális térben erről nem beszélhetünk. Eleve a közönség egy adrenalinnal, drukkal, várakozással érkezik a koncertre, ami betölti a teret és odakerül a színpadra, így amikor a zenekar belép, már érzi ezt a fajta energiát és adja vissza utána a közönségnek, mint egy pingpong meccsen, oda-vissza jár. Amikor vége egy dalnak, a zenésznek mindig kapnak visszajelzést, vagy már a számok alatt is együtt énekelnek velünk. A stream koncertek alatt ilyen nem volt, így rettentő sok energiánk ment el, mivel nyilván, aki otthonról nézi, szeretné megkapni a koncertélményt, tehát nekünk ugyanúgy oda kell tennünk magunkat. Nehéz koncert volt, de annak örülök, hogy felléptünk.

– Most viszont már elérkezett a pillanat, ti is készültök az első igazi, élő koncertre?

– Egyből egy különleges helyszínnel kezdünk, július 9-én Badacsonytomajban lépünk fel. A baráti társaságunkkal minden évben megfordulunk erre, születésnapozás céljából. Idén összekötjük a kettőt, a koncert után szervezünk egy kis kocsmatúrát is. Nagyon várjuk az első Aréna koncertünket is. Bízunk benne, hogy a márciusban elmaradt Republic jubileumi nagykoncertet augusztus 29-én meg lehet rendezni. Számunkra hatalmas mérföldkő, nagy esemény, elő zenekarként lépünk fel. Az április nekünk eddig mindig húzós időszak volt, legalább negyven koncerttel, ezek idén mind elmaradtak, de bízunk benne, hogy ősszel bepótoljuk és eljutunk az összes helyszínre.

– Tavaly ősszel jelent meg az ötödik lemezetek, klasszikus lemezbemutató koncertturnétok lesz?

– Ha klasszikus nem is, de az Intim Torna Illegál együttessel közösen három koncertet tudtunk megtartani, a vírus félbeszakította a többit, mivel most mindenki próbálja a tavaszi eseményeit őszre áttenni, idén más nem fér már bele.

– A Kávészünet Slam Turné folytatódik?

– Ezek a fellépések nagyon jól sikerültek, élveztük. Minden állomásra jött velünk népszerű slam poetry-s, Wolfie, Saiid, Busa Pista és az adott hely kiválóságait is felkértük, szerettük ezeket az esteket. A következő egy évben nem látok esélyt a folytatásra.

– A zenekart 2005-ben egy kollégiumi szobában alapítottátok, azzal a küldetéstudattal, hogy minél több fiatallal megszerettessétek a költészetet a zene által. Mára sikeres zenekarrá váltatok, mit gondolsz sikerült teljesíteni a küldetést?  

– Szerintem ennek soha nem lehet vége. Amit akkor Fecóval elképzeltünk (Németh Ferenc a zenekar másik alapítója – a szerk.) a kis kollégiumi szobában, azt mindenképp felülmúltuk. A negyedik albumunkig nagyon sokféle stílussal próbálkoztunk, majd vettünk egy másik irányt és megfogalmaztuk milyen zenét szeretnénk csinálni, ezért a negyedik album mérföldkő volt, de talán az ötödik az ötcsillagos végeredmény. Ahhoz képest, amit álmodtunk, jóval többet értünk el, és ebben benne lenni minden nap ajándék.