A világgá táguló bezártság

Rózsássy Barbara úgy látja, a minket körülvevő természet hálás lehet most: minél többet maradunk otthon, annál kevesebbet taposunk rajta. 

– Mi úgy hisszük, hogy egy író számára az otthonmaradást elváró járványszabály nem túl nehéz előírás. Végül is a legtöbb írónak az otthona a munkahelye. De azért azt is gyanítjuk, önnek sem egyszerű betartani a szabályt. Hogyan tud alkalmazkodni a különleges helyzethez?

– A mai világban a legtöbb írónak csupán részben lehet az otthona a munkahelye. Magam is így vagyok ezzel: csupán most, március közepe óta dolgozom minden tekintetben otthonról. De bevallom, egyáltalán nem esik nehezemre betartani a kijárási korlátozást. Barátoktól, családtagoktól gyakran hallom: ki kell mozdulniuk, nem találják a helyüket, nehezen tudnak alkalmazkodni a helyzethez. Én az ellenkezőjét érzem: itthon lenni jó és természetes. 

– Mint minden ilyen helyzet, a mostani vírusveszély is sok nézőpont lehetőségét veti fel. Ön találkozott a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalaival?

– Úgy látom, most mindenki egy kicsit megmutatja rejtett oldalait. Nagyon sokféleképpen reagálnak az emberek a járványra, a korlátozásokra. Van, aki felvásárol, van, aki – bár muszáj lenne – nem mer munkába menni, van, aki csak azért is jön-megy. Az egyik pánikba esik, a másik kineveti emiatt. De szó sincs embertelenségről: ezek mind emberi reakciók, csupán különbözőek. Mégis mindebben a legtragikomikusabb maga az ember, ahogy észreveszi kiszolgáltatottságát, sebezhetőségét, s végre talán azt is, nem mindig mindennek ő az ura. A minket körülvevő természet hálás lehet most: minél többet maradunk otthon, annál kevesebbet taposunk rajta. 

– Mit adhat az irodalom, a művészet ebben a mindannyiunk számára nehéz helyzetben? Hogy érdemes ilyenkor megállni a könyvespolc előtt? Koncentráljunk a járványra, olvassuk el Defoe könyvét a londoni pestisről, vagy pont ellenkezőleg, olvassunk valami egészen mást, olyasmit, ami távol visz a karanténterhes hétköznapoktól? Mit tanácsol az olvasóknak?

– A tematika nem számít: alkati dolog, kire mi lehet a legjobb hatással most. Maga az olvasás a fontos. Végre lehetőségünk nyílik visszatalálni abba az állapotba, amiből legalább száz éve kizökkentünk: önfeledten elmélyülhetünk az irodalom csodálatosan sokszínű világában. Mikor volt időnk utoljára órákon, napokon át belefeledkezni egy remekműbe? – A legtöbben már nem is emlékszünk arra, milyen érzés ez. Egyszóval olvassunk rengeteget! – Így fog a bezártság egész világgá tágulni. 

– Az irodalom majd minden élethelyzetet feldolgozott már, majdnem minden szituációval kapcsolatban találunk valahol valami okos gondolatot, megnyugtató vagy éppen cselekvésre buzdító mondatot. Önnek van kedvenc világirodalmi járványgondolata?

– Közel áll hozzám Babits Mihály költészete, az utóbbi hetekben talán a szokásosnál is többet olvastam a verseit, s ismét rádöbbentem, minden élethelyzetben fogódzót jelentenek a számomra. Járványgondolat helyett inkább tőle idézek néhány sort, amelyben egyszerre van mélységes kiábrándultság és végtelen optimizmus:

 „Az ember hajdan ember volt, s szive
itta az embert, testvérszív; – ma nyáj,
megúnt baján kérődző. Légy sziget
s várj napot a mocsárból! Különös
gubók szülhetnek pillét. Mit tudod?
Az istenek halnak, az ember él.”