Ebből pörkölt? Itt a műhús

Most tényleg itt van a műhús, mi még nem főznénk belőle.

A növényi eredetű álhúsok, amilyen gyorsan jöttek, olyan hamar ki is mentek a divatból. Az elmúlt években viszont feltörni látszik a klasszikus húsok egy új kihívója, a tenyésztett hús. A név ne tévesszen meg senkit, itt nem tenyésztett állatok húsáról van szó, hanem az elfogyasztandó hús sejtjeinek laborkörülmények közötti kitenyésztéséről. A technológia propagálói szerint ideje elhagynunk az állatot a húsból, a történet azonban nem ilyen egyszerű.

Churchill is megjósolta

Winston Chruchill a XX. század egyik legnagyobb történelmi figurája volt, és meglehet, hogy sikereiben látnoki képességei is segítették. Churchill ugyanis már 1931-ben arról beszélt: „El kéne már végre hagynunk azt az abszurd gyakorlatot, hogy egy egész csirkét felnevelünk pusztán azért, hogy megegyük a mellét és a szárnyát. Ezeket a részeket külön kellene növeszteni egy arra megfelelő környezetben.” Isten tudja, hogy Chruchill honnan szedte ezt az ötletet, azonban bő nyolcvan évvel később megvalósulni látszik a felvetése.

A laborkörülmények közt tenyésztett hús már évek óta foglalkoztatja az embereket. Először a 2010-es évek elején kezdtek el róla cikkezni az újságok (az első tenyésztetthús-hamburgert 2013-ban ették meg), de akkor még nagyon kezdetleges volt a technológia. Azóta már világhírű egyetemek és startup cégek tucatjai foglalkoznak a „húsok teslájával”, ami 2022-ben akár már a tömeggyártás fázisát is elérheti. A műhús kutatói és a startupok nagy reményt fűznek ehhez az új ételfajtához, elsősorban ökológiai hatásaira mutogatva, azonban vannak a kérdésnek olyan aspektusai is, amelyeket érdemes fontolóra venni, mielőtt végleg levennék az igazi húsokat a boltok polcairól.

Jót tesz a környezetnek?

A természetes hús termelése kétségkívül jelentős ökológiai lábnyomot hagy maga után. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) szerint az állattenyésztési szektor egyre károsabb hatással van az ökoszisztémára és a természetes erőforrásokra, továbbá sok esetben a gazdasági hasznai eltörpülnek az ökológiai hatásai mellett. A FAO szerint a föld teljes, nem jéggel borított szárazföldjeinek 26 százaléka csak állattartásra megy el, valamint a termőföldek 33 százalékán csak takarmányt termelnek. Ez a sok-sok takarmány azonban kevéssé térül meg, hiszen egyes számítások szerint a tehenek biokonverziós rátája pusztán 15 százalék. Ez azt jelenti, hogy 15 gramm hús előállításához egy tehénnek százgrammnyi növényi proteint kell megennie. A természetes állattartás ellen még a levegőbe jutó metán káros hatását szokták emlegetni, hiszen a metán elvileg 84-szer károsabb, mint a szén-dioxid.

Ez eddig mind szép és jó, és sokan már ennyitől is felülnek a hype vonatára, de ezek a kutatások kifelejtik a képletből, hogy az állattartás elsősorban eleve terméketlen területeken zajlik, valamint hogy a takarmány jórészt olyan növényi maradékokból áll össze, amit az emberek úgysem esznek meg. Az energiafogyasztás szempontjából pedig fontos kiemelni, hogy míg a tenyésztett hús előállítására szolgáló bioerőművek valóban kevesebb természetes erőforrást használnak föl, addig sokkal több ipari energiára is van szükségük  – többre, mint amivel a korábbi kutatások számoltak.

Mindemellett nem szabad szó nélkül elmennünk a tenyésztett húsok jelentette egészségügyi kérdések mellett sem. A The Conversation magazin témához kapcsolódó cikke szerint legyenek bármely sterilek is a laborkörülmények, ahol előállítják ezeket a Frankeinsten-húsokat, a baktériumok elterjedésének veszélye pont hogy nagyobb, hiszen a sejteket nem védi egy természetes immunrendszer. A baktériumok mellett pedig, mint minden új technológia kapcsán, úgy itt is gondolnunk kell az emberre gyakorolt hosszú távú élettani hatásokra. Mivel a technológia még relatíve új, ezért erről még valójában semmit sem tudunk, ez pedig óvatosságra inthet minket. Emlékezzünk, hogy a GMO is hasonlóan nagy reményekkel indult annak idején, aztán Európából például még mindig ki vannak tiltva az ilyen növények.

El lehet majd adni?

A tömeggyártás állítólag éveken belül indul, azonban az iparágnak komoly akadályokat kell még leküzdenie, hogy valódi kihívói lehessenek a húsnak. Két nagy problémával állnak szemben: az árversennyel és a termék elfogadásával.

A tenyésztett hús még mindig egy relatíve új technológia, így még nehéz belőni az induló árakat – arra viszont fel kell készülni, hogy eleinte nem lesz olcsó mulatság. A jövő műhúsgyártói évezredes lemaradásban vannak a klasszikus hústermeléstől, ha a tanulási görbét nézzük. Mindemellett még várniuk kell egy kicsit a méretgazdaságos termelés kialakulására is, hogy lejjebb kússzanak az induló árak. A növényi eredetű húshelyettesítők már pár éve a piacon vannak, de még mindig nem sikerült elérniük a versenytársuk alacsonyabb árait. Vannak persze emberek, akik hajlandók lesznek megfizetni a prémiumot, de ők kevesek lesznek ahhoz, hogy a műhús beváltsa a hozzá fűzött reményeket.

Amennyiben sikerül is ledolgozniuk a termék árát a húséhoz közeli szintre, akkor a gyártók előtt még mindig ott tornyosul a termék társadalmi elfogadtatásának problémája is. Egyelőre még óriási szkepticizmus övezi a terméket, hiszen sokan teljes joggal vetik fel a kérdést, miért is kéne elhagyni az emberiség több évezredes szokását, a húsevést. Az embereknek megvan az az érzése, hogy a klasszikus hús egészséges, természetes és normális, erre az orruk alá dugnak egy Petri-csészében kitenyésztett valamit, amiről valójában még semmit sem tudunk (a GMO-ra is hiába mondják, hogy biztonságos, mégis sokaknak vannak fenntartásai ).

A laborhús körül még semmi sem biztos. Meglehet, hogy valóban ez lesz a jövő élelmiszere, azonban az is könnyen megeshet, hogy ez is csak egy újabb újító őrület, mely vagy hamvában hal, vagy újabb rétegtermékként végzi a gluténmentes, bio-, E-szám-mentes termékek polcán.