Mocsár, pillangók, romantika
Van Tata mellett egy igazi világszenzáció, amiről nekem gyermekkorom legromantikusabb film- és olvasmány-élményei jutnak eszembe. Csak a neve semmitmondó: Fényes Tanösvény. Miért nem nevezik inkább Indiana Jones Tanösvénynek, az jobban illene rá.
Ha pusztán az elnevezést hallom, és nem látom a szóróanyagban az érdekesnek tűnő képeket, biztosan kihagyom a városlátogatás programjából a különleges lápvidéket. Bosszant is a dolog. Majdnem elsétáltam az ország egyik legkülönösebb élőhelye mellett. Miért nem mondták meg előre, hogy mire számíthatok? Miért nem mondták meg: Kedves Barátom, emlékszel arra, hogy nyolc-tíz évesen kezedbe kaptál valami képregényt Lewis és Clark expedíciójáról? Arra a jelenetre, amikor átkelnek a Mississippi mocsarain? Vagy arra emlékszel, hogy Sienkiewicz ifjúsági regényében, hogyan menekül sivatagban, őserdőben Stas és Nel? Hát, ez az az őserdő! Ez az a mocsár, ez az a vadregény. Itt úgy kelhetsz át tőzegszigeteken, nádcsomókon, kidőlt fák törzsein billegve egy valódi lápvidéken, hogy közben biztos lehetsz benne, nem fog elnyelni az ingovány. (Na, igen, mert valójában egy jól kiépített rönk-sétányon járhatsz…)
Szóval jobb lett volna, ha Indiana Jones Tanösvénynek, vagy Pondorai Béla Tanösvénynek (Igen, tudom, ez nem a Kisbalaton…) nevezik, esetleg úgy, hogy Ilyen Lehetett Tom Sawyer, Huckleberry Finnt és Joe Harper Szigete Tanösvény.
Azért a víz az úr
A lenyűgöző természeti látványosság mögött rendkívül izgalmas kultúr-, sőt ipartörténeti história rejtőzik. Tata és környéke igazi forrásvidék, szinte minden dűlőnek saját vize volt, s a Fényesnek nevezett területen törtek fel a legnagyobb hozamú buzgárok. A dolog annyira természetes volt a helyiek számára, hogy sokáig nem is tulajdonítottak komoly jelentőséget a dolognak, csak mikor a karsztvizek gyógyító és rekreációs célú használata divatba jött, akkor alapítottak fürdőt a 20-22 fokos enyhén szénsavas, tiszta vizű hőforrások közelében. Az 1913-ban létrehozott Fényes-fürdőt ma is használják, illetve ma újra használják, mert a történetben van egy különös csavar.
Az 1950-es években, az erőltetett iparosítási programnak megfelelően Tatabánya környékén is rendkívüli módon kiterjedt a mélyművelésű bányászat. Sorban nyitották a tárnákat, és egyre nagyobb energiával szivattyúzták ki a bányászatot veszélyeztető vizeket a mélyből. Minden vizet. Így előbb a bányák közvetlen közeléből, majd egyre távolabbról végül szinte az egész Dunántúl alól kiemelték a vizet.
Az egykor bővizű források a 70-es évek elejére elapadtak, csakúgy, mint a térség számos forrása, vízfolyása, tava és vízvidéke. A rendszerváltás után azonban gyorsan regenerálódásnak indult a környék vízháztartása. A bányák leállítását követően a vizek hamar visszatértek, s 2001 májusában újra vízzel teltek meg a Fényes-fürdő területén lévő kiszáradt lápok. Hamarosan az élet is visszatért a láperdőbe.
Ösvény a láp fölött
Ahhoz persze megint kellett egy bő évtized, hogy a település felfedezze, micsoda kincs jelent meg a határban, illetve nyilván az is kellett hozzá, hogy a víz kialakítsa a lápvilágot, növénycsodák és állatkülönlegességek életterét. A szigorúan védett terület 2006 óta a világ legértékesebb vizes élőhelyeit védő nemzetközi Ramsari Egyezmény helyszínei közé tartozik, majd 2015-ben épült egy egyedülálló, 1350 méter hosszú cölöpsétány, melyen most bejárhatjuk a mocsárvidéket.
Az útvonalon haladva szinte az az érzésünk, ügyes dramaturg tervezte a sétányt, úgy válik egyre erőteljesebbé az élmény. Előbb erdei források, majd erdei tavacska következik, ám hamar elkeveredünk a legromantikusabb őserdő mélyére. A mocsár közepén a bugyborékoló víz mélyén az altalajból feltörő forrásokat is megcsodálhatjuk. A nyílt vízfelületű lápból kiálló fatörzsek, tönkök, rönkök elvarázsolt világában különleges vízimadarak vadásznak, teknősök napoznak, vidrák, hódok úszkálnak, a látogató pedig tátott szájjal bámulhatja az újra életre kelő forrásvidék különleges életközösségeit. A csodához nemcsak kilátó és függőhíd, tündérrózsákkal benépesített tavacska tartozik, de ismertető táblákat is találunk, így azok is eligazodnak ebben a fantasztikus világban, akiknek eddig csak kalandregényekből tudták, filmvásznon látták, milyen lehet egy igazi mocsárvidék. Éppen úgy, mint én…
