Nyírő András: Laza este a Balaton tudósával
Fél évszázad kutatómunkája kellett ahhoz, hogy 1938-ban végre összeálljon a kép: Hévíztől Esztergomig és Tatáig összefüggő karsztvízrendszer van a föld gyomrában. A kutatás izgalmas mozzanatait idézzük fel Nyírő András karácsonyra megjelenő könyvéből.
Száz éve kellett volna élnem, lehettem volna Lóczy Lajos tanítványa, és járhattam volna a Balaton-partot. Lóczy kalandvágyó természettudós volt, majdnem akkora kaliber, mint Alexander von Humboldt, a kiváló német felfedező és utazó. A németek hálásabb utódok, mint mi: Humboldtról a berlini egyetemet nevezték el, Lóczyt csak annyi megtiszteltetés érte, hogy a balatonfüredi gimnázium felvette a nevét.
Lóczy apja elszegényedett nemes volt, Erdélyből menekült a románok elől Pozsonyba. Lóczy itt született 1849-ben. Tizenöt éves volt, amikor apja meghalt. Anyja komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy taníttassa. Aradon járt gimnáziumba, és Zürichben végezte egyetemi tanulmányait. Bejárta Kínát, kutatott Erdélyben, túrázott az Alpokban. Terjedelmes monográfiákat írt. A Balatonról először ő készített részletes és irigylésre méltóan alapos leírást. Hantken Miksa igazgatósága alatt a Magyar Királyi Földtani Intézetben dolgozott, 1908 után az intézet igazgatója volt. Lóczy keze alatt nőtt fel a két világháború közötti geográfusok nemzedéke: Teleki Pál, Bátky Zsigmond és Nopcsa Ferenc.
Leglelkesebb tanítványa Cholnoky Jenő volt. Olyan csodálattal írt mesteréről, ahogy dr. Watson Sherlock Holmesról. Ezen az estén szívesen ott lettem volna velük, Lóczy csopaki nyaralójában: „Egész napi fáradságos munka, hajózás vagy gyaloglás után este együtt ültünk a verandán. A gyermekek már álmosak voltak. Lóczy a rossz világítás miatt már nem dolgozott, hanem végig feküdt heverő székén, mi, fiatal tanítványai a diófa lombjai alól bámultuk a végignyúló Balatont, amint a Hold lassankint fölemelkedett s csillogó aranyhidat vert a homályos vizén át. Az aranyhíd széles csíkján megjelent a gőzhajó fekete sziluettje s csendesen, némán surrant át Siófok felé. Csöndes éjjeli szellő suhant végig néha-néha a fák lombjai közt, finom bárányfelhők közt kezdett bujkálni a méláit bámuló Hold. A verandáról kihangzottak a zongora csendes futamai, mindig jól, sohasem bántó dilettantizmussal. Néha-néha belecsendült az énekhang, az is olyan finoman, csendesen, mint ahogy a hangulat megkívánta. A pihenés poétikus nyugalmában meg is feledkeztünk a jó csopaki borról, amely a malomkő-asztalon szép üvegkancsóiban csillogta vissza a kivetődő lámpafényt.”
Micsoda líra! És Cholnoky folytatja: „Mi, fiatalok belemerültünk a hangulat poézisébe . . . Egyszerre megszólal Lóczy: – Urak, holnap alighanem eső lesz, de az nem baj, azért megyünk a Tormahegyre, jó lesz mindent előkészíteni. Persze nem mozdultunk, hisz olyan ritka a pihenésnek ilyen kellemes órája. De Lóczy úgy vélte, hogy jó lesz jó példával elöljárni s elkezdett az asztalán matatni, a székeket tologatni. Erre felsőbb helyről leintették, hogy maradjon békességben. A jó hangulat helyreállítására nekem kellett tréfával beleavatkoznom: »De ugyan Professzorom, ha fáradt és álmos vagy s félsz, hogy nem aluszod ki magadat, parancsolj lefeküdni, mi, fiatalok nem vagyunk fáradtak s ezt a kis ébrenlétet kibírjuk.« Ez elevenbe vágott! Hogy ő fáradtabb, mint mi! Olyan nincs! »Ugyan már. hogy gondolsz olyat! Hiszen csak titeket akarlak kímélni.« Azzal végigfeküdt ismét a heverő széken s öt perc múlva jóízűen horkolt. Miatta sírhatott Santuzza vagy Mignon, kacaghatott Bajazzo, ő álmodott ammonitesekről és pseudomonotisokról.”
Ötven évvel később a Magyar Királyi Iparügyi Minisztérium Bányászati Osztálya 1938-ban Szádeczky-Kardoss Elemért bízta meg azzal, hogy mérje fel a Keszthelyi-hegység geológiai viszonyait. Szádeczky-Kardoss ekkor már közel járt a negyvenhez, doktori címet szerzett, és szakmai berkekben komoly feltűnést keltett az Ős-Duna medrének nyomozásával. Amikor megkapta a megbízást, áttekintette a korábbi felméréseket, tanulmányokat. Természetesen Lóczy Lajos balatoni monográfiájával kezdte.
Lóczy kis történettel színesítette az adathalmazt: „Riethmüller Ármin csingervölgyi bányaigazgató beszélte nekem, hogy amikor a Zichy-aknából kiinduló vájatban eljutottak a fődolomit rétegbe, ott egy üregre akadtak, amely elnyelte a bányavizet annyira, hogy az akna szivattyúja feleslegessé vált. Korábban egy tapolczai háztulajdonos fúrószerszámokat kért tőle, de szólt, hogy köszöni, már nincs reájuk szüksége, mert kútjában felemelkedett a víz. Riethmüller ebből azt gyanítja, hogy a bányavíz Tapolcza felé folyt le. Csingervölgytől Tapolcza 22 kilométer távolságban fekszik; a magassági különbség körülbelül 200 méter. Az altalajban megszakítás nélkül fődolomit fekszik a két pont között. Természetesen Riethmüller sejtését csak tüzetes vizsgálattal lehetne igazolni.” Szádeczky-Kardoss újra és újra elolvasta ezt a beszámolót. Igaz lenne, hogy az Ajka melletti Csingervölgy és Tapolca vizei között összefüggés van?
Szádeczky-Kardoss kigyűjtötte a Keszthelyi-hegység és környéke tizenöt forrásának tengerszint feletti magasságát, vízhőmérsékletét és vízmennyiségét. A legmagasabbat Gyenesdiásnál jegyezték fel, 203 méteren, a legalacsonyabb a tapolcai vasútállomás melletti forrás, 107 méteren. Szép sorban összeírta egy táblázatba az adatokat. A Hévízi-tóval és a Tapolcai-barlangtóval kezdte. A Balaton-felvidékről felvette a listába az Egervíz-patak forrásait. Jött a Vértes: a gánti bányatelep, a tatai Fényes-források. Északra a Dunáig: a dunaalmási Lilla-forrás és az esztergomi strandfürdőt tápláló Mala-forrás. Éles kanyar délre, Budapest, Pünkösd-forrás és a Római fürdő. Először szerepeltek egymás mellett a Dunántúli-középhegység legnagyobb karsztforrásai.
Ránézett a táblázatra, és leírta a kulcsmondatokat:„A Dunántúli-középhegység triászvizeinek kémiai összetétele teljesen azonos Hévíztől kezdve Gánton át Tatatóvárosig, Esztergomig és Budapestig, dacára annak, hogy a karsztvizet bezáró kőzet összetétele a tiszta dolomit és a tiszta mészkő közt a legváltozatosabb ingadozásokat mutatja. A Dunántúli-középhegység eme egységes összetételű triászvizére igen kevés alkália, 0,06–0,1 g/l Ca, 0,03–0,06 g/l Mg, igen kevés vas és mangán, az anionok közül a hidrocarbonát-ion uralkodása, végül 0,4–0,73 g/I összes szilárd maradékmennyiség a jellemző"