Pest környéki túrák: Jági tanösvény
Eredetileg nem, nem a Jági tanösvény miatt keltünk korán reggel. Előző este sütöttünk egy tepsi pitét, és vonatoztunk Pilisvörösvárra, ahol a napok óta figyelt időjárás-előrejelzés biztatása ellenére már az állomáson elkapott minket az eső.
Terveink szerint a Nagy-Szénást akartuk megmászni, de egy aprócska hiba közbeszólt. A Jági tanösvény létezéséről akkor még nem tudtunk. De nem bántuk meg, hogy végül odakeveredtünk!
Az Újpest-Városkapu metró megállónál levő Újpest vasútállomásról negyedóra vonattal Pilisvörösvár, ahol a sárga úton haladva csinos kis kertes házak között pár perc múlva átértünk Pilisszentivánra.
Leereszkedve a völgybe a templom mellett balra fordultunk, és nemsoká kint találtuk magunkat az erdőben. A bodza, a szamóca és az akácok is virítottak az ösvény szélén, mennyei illatban sétáltunk az enyhe emelkedőn.
Innen a Nagy-Szénásra egy körút visz, egy helyen választani lehet, jobbra a piroson, vagy balra a sárgán megyünk tovább, és értelemszerűen majd a másikon vissza. Az enyhe emelkedő egy idő után gyanússá vált. Távolságban stimmelt a haladásunk, de nem indultunk el hegynek fel. Pedig a piros úton vagyunk, ezt mutatja a térkép is… Leültünk falatozni egy nagyobb tűzrakó helynél, amit szintén nem találtam a térképen. Úgy látszik, egy kis cukor kellett csak a megvilágosodáshoz: hamar rájöttünk, pár méterre egymástól két piros út indult, és mi nem a Nagy-Szénásra vezetőn vagyunk. Sajnos az elágazásnál semmilyen kiírás nem segítette a választást.
Arra gondoltunk, ha már így történt, nézzük meg, merre járunk. Hamarosan elértük a Jági-tavat, amit egy leírás romantikusnak jellemez, mi inkább egy homokos partú nagy pocsolyának érzékeltük az év ezen szakában. Mint kiderült, eredetileg pisztrángos tónak tervezték ezt a kis vizet a negyvenes években, de a bányászat miatt a tavat tápláló források vize ingadozó lett, így pedig nem lehetett halakat tenyészteni.
Innen folytattuk a Jági tanösvényen az utat, amely az Európa Diplomás nagy-szénási fokozottan védett terület északi részén vezet. A tanösvény és a tó neve is a német Jäger (vadász) szóból eredhet, ahogy a közeli rétet is hívják. A környék jellemző fája miatt zöld hárslevél alakú jelzésen haladva egy kis rönkfahídhoz érünk, buja zöld minden, de alatta a patakban sajnos nincs víz.
Ezután a tanösvény legmagasabb pontján (290 m, de figyelem, az indulás 200 m-ről volt, szóval semmi vész) egy kis kilátóhoz érkezünk, ahonnan a Vadász-rétre lehet rálátni. Tovább követve a jeleket átmásztunk a vadvédelmi kerítés csapóajtaján. Itt, az erdőben kanyargó út mentén több tábla is irányítja a tekintetet, az élővilágról mesélnek.
Az út vége felé két hársfa között váratlan szépségre leltünk. A múltban imádkozó helyként szolgáltak ezek a szentképpel díszített emlékművek. Itt Sárkányölő Szent Györgyöt találtuk, de Pilisszentiván német lakossága a faluban kilenc másik képkövet is emelt, érdemes megnézni őket. Hatalmas bokrokból álló, szinte alagút formájú ösvény vezet innen a faluig. Egy régi legelőt nőtt be a csipkebogyó, kökény és galagonya, amik szinte ráborulnak az útra.
Az ösvény kisgyerekes családoknak is tökéletes, hiszen alig van szintemelkedés, és másfél-két óra alatt bóklászós tempóban is kényelmesen körbejárható.
Szintemelkedés: 90 m
Távolság: 4 km (csak a tanösvény, a tévedések nélkül)
Időtartam: 2 óra
Nehézség: könnyű
