Pest környéki túrák: Sisakvirág tanösvény
Régóta dédelgetett tervünk, hogy a Hajónaplóval bejárjuk az országot, és rendszeres túraajánlókkal jelentkezzünk. A közismert és népszerű helyek mellett rejtettebb szépségek, természeti és kulturális értékek után gyalogolunk majd. Ez nem egy kéktúra sorozat, az első héten mindjárt zöld, sárga és piros is lesz.
A karantént épp hogy oldották, még óvatosan nézelődtünk, merre induljunk. Nem is hétvégét, hanem csütörtököt néztük ki, hogy még kevesebben legyenek az ösvényeken. Az útvonalat végül régi kedves barátnőm és négyéves lánya, Málna válaszották: a Nagy-Kopaszra, a Csergezán Pál - kilátóhoz megyünk. Figyelem, hegymászó család lévén a „négyéves” talán megtéveszthet egyeseket, mire is lehet számítani. Málna már reggel rajzolt nekünk ajándékot, amin a kilátó és mi vagyunk. A kilátó a rajzon boulder falú.
A Csergezán Pál – kilátóhoz vezető zöld háromszög útvonal a Hideg-völgyi pihenőtől indul, ami a Budakeszit Telkivel összekötő főút mellett található. Ez egy jól kiépített parkoló, viszont a ház és a büfé a járvány miatt még zárva volt. Szikrázó napsütésben, a május harsogó zöldjében indultunk el a Sisakvirág tanösvényen. Felszerelésünk jelentős részét a csúcstámadás utánra tartogatott, előző nap éjfélkor még gyorsan kisütött egész tepsinyi meggyes pite tette ki.
A táblák tanúsága szerint a környék bővelkedik a virágokban, így tavasz végén pedig tényleg rengeteget láttunk. Az út mentén sorakozik a citromfű közeli rokona, szintén gyógyhatású, fehér-lila virágú erdei méhfű, a kis rózsaszín dunai szekfű, a közönséges gubóvirág és a sárga szirmú tavaszi hérics. Ezeket mind Málna tanította nekem, aki látva, hogy igyekszem a legszebbeket lefényképezni, onnantól minden virágnál megállt és odahívott. Nagyjából kétszer annyit ment, mint mi, mert fel-le szaladgált közben. Ugye mondanom sem kell, hogy ő a végén is épp olyan energikus volt, mint induláskor...
A képre kattintva galéria nyílik:
A főleg tölgyek, szintén virágzó, illatos akácok és helyenként feketefenyők alkotta erdőből kiérve nagy csapatokban, sokszor tucatnyi tővel virított az impozáns, majd’ félméteres, lila virágú nagyezerjófű. Az egyik kanyarban egy csoport gyöngyvirágot is láttunk. Ezek a virágok, mint az itt felsoroltak többsége, védett növények, ne szedjük le őket, inkább fényképezzünk. Az esetleges pénzbeli büntetésnél még elrettentőbb lehet, hogy a nagyezerjófű puszta megérintése is kellemetlen allergiás kiütéseket okoz.
Felfelé haladva, ahol már a meszes talaj előtűnik a növények alól, mediterrán hangulatú környezetben találjuk magunkat. Az erdőből egy nagy kanyar után váratlanul tárul elénk a kilátás. A dolomit sziklagyepen a sötétkék gombolyag virágú gombos varjúköröm, kék-lila hegyi imola, puhán lengedező árvalányhaj, és egy bájos kis erdei szellőrózsa várt minket. A kilátás pazar, pedig a csúcsig még a fele út hátravan. A fenyők tövében, mészkősziklán növekedő, gigantikus méretű bókoló bogáncsot fotózhattam. Egy helyen a megosztó illatú, (szerintem finom édes, mások szerint igazán büdös), de bizonyosan nyugtató hatású, macskák számára viszont kifejezetten bolondító, apró fehér virágú macskagyökér, más néven valeriana magasodik. Vadrózsaként virít a csipkebokor is, a rózsaszín virágok számos rovart vonzanak, a csillogó zöld rózsabogarakat is a szirmok között találjuk. Egy növényt kerestünk nagyon, és nem leltük: a kosbort, a hazai orchideát.
A zöld háromszögön most már nyílegyenesen haladva hamarosan feljutunk a Budai-hegység legmagasabb pontjára, az 559 méteres Nagy-Kopaszra. A túra egyáltalán nem megerőltető, eltévedni sem lehet. A Csergezán Pál festőművészről elnevezett kilátó 18 méter magas tetejére 100 lépcsőfok vezet fel. Szédülősöknek nem kedvez a fenyő építmény hézagos kialakítása, de a látvány kárpótol a botladozásért. Miközben én két kézzel kapaszkodom a korlátba, Málna kis rózsaszín tüllszoknyájában felmászik a kilátó belső falán, és a gerendákon viháncolva közelíti meg a felsőbb emeleteket. Fent aztán lenyűgöző körpanorámában a Pilis-hegység, a Visegrádi-hegység, a Mátra, a Vértes, a Gerecse és a Velencei-hegység is tisztán látszik.
A képre kattintva galéria nyílik:
Lefelé megállunk egy kis réten piknikezni. A meggyes pite mellé répa, alma, paprika és sajt a menü. Ejtőzésképp felolvasom Málnának Lázár Ervin Virágszemű Julcsájáról szóló meséjét, amiben kék virágok vitatkoznak, melyikükhöz hasonlít legjobban Julcsa szeme. A mesében a jelöltek közt volt a tanösvényünk névadója, az egyébként mérgező sisakvirág, és a sok helyen látott közönséges gubóvirág is. Itt elolvashatjátok, mi lett az eredmény!
Akit pedig mélyebben érdekel a környék földrajza, botanikája és állatvilága, az például a tavaly készült Budakeszi Natura 2000-es természetvédelmi felméréséből sokat megtudhat.
- Megtett táv: 10 km
- Szintemelkedés: 260 m (a Nagy-Kopasz 559 m, de 300 m-ről indulunk)
- Nehézség: könnyű
