A szexualitás is konfliktus lehet karanténban

Sokszor gyermekien naiv és jóhiszemű tudok lenni, ezért bízom abban, hogy a jóslatokkal ellentétben a párok többsége pozitívan és megerősödve fogja maga mögött hagyni a járvány okozta karantén poklot. Megkérdeztük Dr. Mihalec Gábor pár- és családterapeutát, mit tehetünk az egybezártság ideje alatt azért, hogy a kapcsolatunk erősödjön általa. A példákból biztosan sokan magukra ismernek, s talán jót is mosolyognak.

– Melyek a leggyakoribb konfliktusforrások a családokban, párkapcsolatokban most a karantén alatt?

– Mivel az egybezártság sok olyan konfliktust felszínre hoz, amely elől a családtagok eddig kitértek, sok családban megfigyelhető, hogy van egy általános „robbanásveszély”. Sokszor maguk sem tudják, mi is a baj, csak egyszerűen besűrűsödik a levegő otthon, mindenki ingerültebb és harapósabb. Emellett vannak nagyon specifikus, jól körülhatárolható konfliktusok is. Ilyen például a home-office és home-schooling közötti kötéltáncból eredő túlterhelődés. Jellegzetes konfliktusterület a szexualitás is, hiszen sok helyen az egyik félnek a szex a megnyugvást jelentené, a másik meg olyan feszült, hogy a szexre vágyik a legkevésbé. De idesorolhatjuk a pénzkezelési vitákat is, amelyek most felerősödhetnek a csökkent bevételektől való félelem miatt. Ilyenkor könnyen vágunk meggondolatlanul egymás fejéhez dolgokat: „Te sosem egyeztetsz velem a kiadásokról! , Már megint rendeltél valamit anélkül, hogy átlátnád, miből fogunk ételt az asztalra tenni a hó végén., Muszáj mindig ilyen hülyeségekre költeni a pénzünket?”

– Tudnak a párok profitálni az egybezártságból?

– Mint minden válságban, úgy ebben is benne van a fejlődés lehetősége. Olyan ez, mint egy Y elágazás. Az élet nem mehet úgy tovább, ahogyan eddig működtettük, vagy rosszabb lesz, vagy jobb. A baj azonban az, hogy ha nem teszünk tudatos erőfeszítéseket, akkor automatikusan a rosszabb irányba indulunk el.

– Mi a teendője a két félnek ehhez? Mire kell figyeljenek?

– Ahhoz, hogy megerősödve jöjjünk ki a krízisből, egyeztetnünk kell egymással, döntéseket kell hoznunk és tartanunk kell magunkat ezekhez az elhatározásokhoz. Például el kell döntenünk, hogy nem hagyjuk szétfolyni a napokat, helyette a karantén alatt is fenntartunk egy átlátható napirendet. El kell döntenünk azt is, ha valami bajunk van, akkor nem azzal kezdjük, hogy miben hibás a másik, hanem azzal,  elmondjuk, mi hogyan érezzük magunkat. El kell döntenünk azt is, hogy miként tartunk egyensúlyt az Én és a Mi között.

– Sokan mai napig úgy vélik, a kapcsolatban érzések vannak, ezért mindent az éppen aktuális érzések alapján kell tennünk, mert az majd irányít. Mennyire kell a tudatosság egy hosszú kapcsolatban? (Olyan párokra gondolok, ahol a szeretet meglenne, de sehogy sem képesek megérteni egymást.)

– Ez egy közkeletű tévhit. Mivel érzelmi kapcsolatról van szó, sokan úgy hiszik, az irányítást teljesen át kell engedni az érzelmeknek. Meggyőződésem, hogy a legtöbb váláshoz vezető első lépések ebből a tévhitből fakadnak. Az érzelmekkel az a baj, hogy mindig abba az irányba visznek minket, ami az adott pillanatban kellemesnek, vagy kevésbé frusztrálónak tűnik (egy vitában például arra, hogy jól kiengedjük a hangunkat, vagy rávágjuk a másikra az ajtót). Az érzelmeknek viszont nincs fogalmuk jóról és rosszról. Azt a tudatunk dönti el. Az én jelszóm minden feszült helyzetben az, hogy „nem azt teszem, ami jól esne, hanem azt, ami a helyes.” Az érzelmeknek tehát irányításra, vezetésre van szükségük. Ezért mondom félig tréfásan: Szívügyekben szigorúan tilos a szívre hallgatni. Ez nem azt jelenti, hogy a szerelemben nem engednék teret a bizsergető, varázslatos érzéseknek, de az érzések a tudatosság felsőbb irányítása alatt állnak.

- Tapasztalatod alapján azok a párok, akik végül elválnak, mit rontottak el?

– Amellett, hogy mindent ösztönből és érzésből vezéreltek, sokszor azt is tapasztalom, hogy sosem néztek szembe a szüleiktől és nagyszüleiktől kapott kapcsolati mintázatokkal. Gondolkodás és mérlegelés nélkül ismételték meg ugyanazokat a kommunikációs és konfliktuskezelési mintázatokat, amelyek már a korábbi generációk életét is megkeserítették. A tragikus ebben az, hogy ezeket nem írják felül jobb mintákkal, minden újabb házasságukat meg fogják keseríteni. Aki elválik, az megszabadul a boldogtalansága egyik forrásától. A másikat azonban viszi magával a következő kapcsolatba is.

– Mi az első kérdés, amit felteszel egy párnak mikor megkeresnek?

– Nincs két egyforma pár, így két párterápia sem lehet azonos. Az első kérdések között azonban meg szoktam kérni a párokat arra, hogy meséljék el a kapcsolatuk történetét. Nagyon sokat elárul ugyanis a kapcsolatukról, az egymásról való gondolkodásukról, a jelenlegi állapotukról, hogy milyen történeteket emelnek ki, milyen színezetben mesélik a múlt eseményeit. Ha a jelenlegi fájdalmaik ellenére elismerik a múlt értékeit és tisztelettel, kedvességgel beszélnek egymásról, akkor tudom: Nagyon jó esélyeink vannak a kapcsolat helyreállítására.

– Te személyesen mit tanulsz a jelenlegi járványhelyzetből?

– Mivel én is sebezhető ember vagyok, ez a helyzet megtanít jobban figyelni a belső jelzéseimre. Amikor egyre sértődősebbé válok a családtagjaim felé, amikor elérzékenyülök egy filmen, akkor érzem, hogy kezdenek a tartalékaim nekem is lemerülni. Ilyenkor ki kell kapcsolnom, félre kell vonulnom és vissza kell töltenem a lemerült készleteimet. Nem lehet végletekig csak mások bajaival foglalkozni, meg kell találni a visszatöltésnek is a helyét és a módját. Emellett megtanít más szemmel is látni a dolgokat. Ahelyett, hogy azon siránkoznék, mekkora bevételkiesést okoz a sok lemondott előadás és tréning, a felszabadult időmet inkább a társadalom hasznára fordítom. Ezért indítottam el minden este 21 órakor a Facebook oldalamon a Pár-percek elnevezésű sorozatot, ahol naponta adok tippeket, tanácsokat a legfontosabb emberi kapcsolataink jó megélésére a karantén alatt. A nézők kérdéseire is válaszolok. Most már több, mint 20 adáson vagyunk túl és a nézettség csak egyre nő minden este. Élőben 400-600 ember követi az eseményt, felvételről pedig 6-20 ezer ember tekinti meg. Nagyon jó érzés adni másoknak a bajban és mindez engem is hihetetlenül feltölt. Örülök, ha az olvasók is becsatlakoznak minden este 21 órakor a Facebook oldalamon.

– Mi lesz az első dolgod, amit szabadon megteszel miután elvonul a járványveszély?

– Megölelem a szüleimet, akikkel most csak kéthetente találkozom, amikor bevásárolok nekik, ilyenkor leteszem a csomagot az ajtajukba, majd hátrébb állok néhány méterrel és úgy váltunk pár szót egymással. Aztán elmegyek a gyülekezetembe. Nagyon hiányzik az élő találkozás az emberekkel. Lehet online is istentiszteletet hallgatni és tartani, de teljesen más az, amikor kezet foghatunk egymással, énekelhetünk együtt, megbeszélhetjük egymás szemébe nézve, hogy Isten miként vezetett át bennünket a krízisen és még ehetünk is közösen. Egy nagyon eleven közösséghez tartozom és csak most tudatosul bennem, hogy ez mekkora erőforrás a számomra.

– Ha egy mondattal kellene kifejezd most a napjaidat mi lenne az?

– Megküzdve a hitelességemért a saját családomban és házasságomban segíteni másoknak, hogy a válság ne szétfeszítse, hanem még közelebb hozza őket egymáshoz.