Teréz anya megsimogatta az arcom

Istennek, és a szegények sorsának jobbra fordítása állt életének középpontjában. Lelki vezetőjének írt titkos naplója miatt meghurcolták, de erőfeszítések ide vagy oda, neve mindig a jósággal és irgalommal lesz egyenértékű. 

1997. szeptember 5-én hunyt el a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a már életében is szentként tisztelt Teréz anya. Agnes Gonxha Bojaxhiu-t 2016. szeptember 4-én avatta szentté Rómában Ferenc pápa.

Személyes találkozás

Születésemkor a 8. kerületi Kálvária téren élt a családom. 3 éves voltam, mikor egy szombati napon az ablakon át kisebb tömegre lettek figyelmesek a szüleim a házunk előtt. Édesapám felkapott, és már rohant is lefele, hogy megnézze, mi készülődik odalent. Amit látott, elképesztő volt. Kalkuttai Teréz, közismert nevén Teréz anya sétált át a téren az utcánk végén található hajléktalanszálló felé. Pár perccel később, ahogy szüleim ott álldogáltak, a mellettünk elhaladó Teréz anya megállt és megsimogatta az arcom. Ez a momentum azóta is végigkíséri az életem, mert nem volt hét, hogy valamilyen kontextusban ne emlegették volna a szüleim. 

A feketítő napló

Teréz anyát az egész világon szerették és elismerték, de érték támadások is. Lelki naplóját a Vigilia Kiadó adta ki magyarul évekkel ezelőtt. Megrendítő könyv. Majdnem botrányos: a Time magazin akkoriban címlapon hozta. Egy szerzetesnő „titkos életéről” szól. Nagyjából arról, hogy a világhírű, Béke Nobel-díjas apáca – egy a rendalapítás körüli átütő istenélményétől eltekintve – egész életében rettenetes lelki sötétségben élt, a hitetlenség iszonyú kísértéseit tapasztalta.

Azok a csoportok, akik kívülről ilyen összefogott támadásnak vannak kitéve kénytelenek befele összezárni. Gyakran így van ez a keresztény emberekkel is. Elég csak megnézni az Egyesült Államok összetartásának logikáját. Ez a gondolatmenet megnyugvást adott számomra, mert igazságtalannak tartottam, hogy a kisfiúkat molesztáló papok és a lelki szárazságban élő nővérek története mindenhol főcímként kaphat nyilvánosságot a nagyvilágban, lemosva és azonosítva ezzel azt a számtalan jóravaló és önfeláldozó embert, aki az életét áldozza másokért és jó cselekedeteivel valóban jobbá teszi a világot. (Nem csak az Instagramon közöl néhány fotót, amin látszólag nagyon adakozó.)

Teréz anya, akinek az élete egy átlagos család gyermekeként indult, és segítő szándékától vezérelve nagyon messzire jutott, óriási befolyásra tett szert, amivel pedig szép számmal szerzett irigyeket. Nevét és erejét nemes célok elérésére fordította kezdettől fogva. Nem a maga örömére szerezte ismertségét, hanem tettei által, és jó célokért ment előre. 

A rágalmak védelmében

A Teréz anyát mocskolók feltételezhetően úgy vélték, hogy tetteit semmissé teszik saját belső vívódásai. Ezzel szemben azt gondolom, hogy egy olyan ember, aki egész életében másokért dolgozott, de emellett voltak benne kételyek, amelyeket megtartott magának és a naplójának, nem ítélhető el. 

Kicsit utána böngésztem, mi lehetett Teréz anya vívódásának mögöttes magyarázata. Talán onnan érdemes kezdeni, hogy a hagyományos spirituális tanítás szerint az imaéletben két szakasz létezik: az aktív ima és a passzív ima. Az aktív imában az ember saját képességeit használja. Beszél, gondolkodik, odafigyel az érzelmeire, igyekszik rendezni az életét, problémákat old meg és edzi az akaratát. Az istenkapcsolat terén itt ugyanazok a törvényszerűségek működnek, mint az emberekhez fűződő kapcsolatainkban: éppúgy a természetes képességeinkre vagyunk utalva, mint ott. Jálics Ferenc erről ír a Tanuljunk imádkozni című könyvében.

A passzív imát ezzel szemben Isten maga adja – ha adni akarja. Nem sokat tehetünk érte. Legfeljebb egy dolgot: előkészíthetjük, „diszponálhatjuk” magunkat, hogy befogadjuk, ha érkezni akar. Paradox módon, ennek semmi köze sincs emberi erőfeszítéseinkhez.

Teréz anya élete

Az albán nemzetiségű Teréz anya 1910. augusztus 27-én született Agnes Gonxha Bojaxhiu néven Üszküb városában (ma Szkopje, a Macedón Köztársaság fővárosa).

Édesapja, Kolle Bojaxhiu építési vállalkozó volt, édesanyja, Drana otthon nevelte három gyermekét. Ágnes kilenc éves volt, amikor édesapja meghalt. Az édesanya jelentős szerepet töltött be az egyházközség életében, a jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, mivel a nála szegényebbek megsegítését mindig kötelességének tartotta.

A három gyermek szilárd vallási nevelésben részesült. Ágnes állami iskolába járt és tagja lett a Mária-kongregációnak. Ebben az időben a jugoszláv jezsuiták működést vállaltak a kalkuttai főegyházmegyében. Az első csoport 1925. december 30-án érkezett Kalkuttába. Egyiküket Kuersongba küldték, ahonnan lelkes leveleket írt a bengáliai missziós lehetőségekről. A kongregáció tagjainak rendszeresen felolvasták ezeket a leveleket. A fiatal Ágnes egyike volt azoknak, akik önként jelentkeztek a bengáliai misszióba. Kapcsolatba került ezért a kalkuttai főegyházmegyében is szolgálatot végző írországi Loreto-nővérekkel.

Ágnes 1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként Istennek szenteli életét. Iskolatársnőjével együtt felvételt kértek az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a loretói Miasszonyunk nevét viselte. Hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Dardzsilingben. Itt tett szerzetesi fogadalmat 1931. május 25-én. 

Ágnesből Teréz

A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránt érzett tiszteletből választotta. Döntését így indokolta meg: „Ha keresztényi életet él az ember, akkor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt előttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Lisieux-i Szent Teréz, Jézus kis virága. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel.”

A sugallat napja

Teréz anya 1929 és 1948 között földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény igazgatónője volt. 1946. szeptember 10-én vonattal indult Dardzsilingbe, lelkigyakorlatra. Zsúfoltság volt, mint máskor, különösen a harmadosztályú kocsikban, ahol a legszegényebbek utaztak. A kasztrendszer teljes, tragikus valójában mutatkozott meg előtte, és e szegények tülekedő, nyomorúságos tömegét látva hirtelen úgy érezte, nincs joga ahhoz a kényelemhez és békességhez, amit megkap a kolostorban, és amit a kedves és jómódú lányok tanítása és nevelése közben érez. Tisztán észlelte Jézus hívását, hogy hagyja el a zárdát, és éljen a legszegényebbek között.

Én a magam részéről méltósággal emlékezek Kalkuttai Szent Terézre, élete példás vallástól függetlenül minden jóérzésű ember számára.