Hogyan éledhet újra a vidék?

Dr. Juhász János: Kell, hogy válaszunk legyen a járványra.

Mérlegel, oszt, szoroz, óvatos és szkeptikus. Dr. Juhász János a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat által alapított területfejlesztési cég ügyvezetője. Több ezer beruházás sorsa dőlt már el a kezei között. A turizmus fellendüléséről és a várható gazdasági hullámokról kérdeztük.

– Nagyon sokáig tartotta magát a mondás Magyarországon, hogy a politikához és a focihoz mindenki ért, de lassan egyre többen gondolják, hogy a turizmushoz is. Milyen tapasztalattok alapján mondtad ezt a kijelentést az Aktív Magyarország előadásán?

– A 2007-től kezdődő, hétéves uniós költségvetés komoly turisztikai infrastruktúra-fejlesztést tartalmazott, amely fejlesztések 2012-2013-ra készültek el.  Mivel az állam is jelentős beruházásokat hajtott végre, a magánszektor is egyre komolyabban vette az ágazatot. Eközben egy soha nem látott konjunktúra indult el, becslések szerint a turizmus közvetetten a GDP több, mint 10%-át adó területté nőtt. Ilyen optimista környezetben mindenki foglalkozik a turisztikával. Ha pedig mindenki csinálja, mindenki ért hozzá. Ha a fotelből nézünk egy NB II-es focimeccset, jobban tudjuk, mint az edző és a játékosok, hogy kéne játszani. Így van esetünkben is: lassan mindenki különlegesen főz, mindenkinek a legjobb bora van, mindenki tudna szállodát vezetni vagy országos fesztivált szervezni, esetleg egy térség vagy város fejlesztésére kulturális-turisztikai stratégiát alkotni. De amikor kikelünk a fotelből, a tudásunk hirtelen összemegy. Így van ez akkor is, amikor egy panziót vagy szállodát építünk, és egyszer csak eljutunk oda, hogy saját tőkét, kockázatot kell vállalni; az építkezés során nehézségeink támadnak (régészeti lelőhelyre bukkanunk, közműveket kell bővíteni stb.), esetleg egy pénzügyi szakember szembesít azzal, hogy a beruházás 20 év múlva fog megtérülni.

– De te valóban értesz a turizmushoz, ugye?

– Lassan 15 éve foglalkozom területfejlesztéssel, aminek az uniós források megjelenése óta a gazdaságfejlesztés áll a fókuszában. A turisztika pedig gazdasági tevékenység, akár a közszektor, akár a magánszektor oldaláról tekintjük. Így nagyon hamar találkoztam az első turisztikai beruházásokkal, amelyek szálláshely-fejlesztések és kulturális örökségre épülő attrakciófejlesztések voltak. Nem tartom magam turisztikai szakértőnek, de számtalan program, és több, mint 2000 beruházás ismeretében úgy fogalmaznék: jelentős terep-tapasztalatom van, és egyre óvatosabb vagyok.

– Milyen lehetőségeket és megoldásokat látsz a járvány okozta helyzetben? 

– Alig hat hete vettünk csak tudomást világjárványról, még óriási a bizonytalanság. Ami ma jó megoldásnak tűnik, az két nap múlva botorság lehet. Ugyanakkor már most nagy különbség látszik város és vidék között. Vidéken nagyobbak a szabad terek, a távolságok, jobb lehetőségek vannak a családtagok összeköltözésére, sokan dolgoznak a háztáji gazdaságban. Itt nem is látok igazi kihívásokat. Most inkább azt látjuk, hogy a városokra és az agglomerációkra kell koncentrálni. Elsősorban az aktív turisztika, természetjárás, létszámkorlátos rendezvények jöhetnek számításba. Előremutatónak tartom a Pilisi Parkerdő első lépéseit, akinek a területére egy-egy hétvégén szinte a teljes budai agglomeráció igényt tart. A parkerdő bejáratainál megakadályozták a tömeges parkolást, lezárták a legzsúfoltabb attrakciókat, viszont rengeteg alternatív útvonalat ajánlottak, amin eloszlik a tömeg. Nem tiltották ki az embereket az erdőből, de hoztak néhány apró szabályt. Minimális korlátozással zajlik a megszokott élet. Hasonló óvatossággal a természetes tavak, folyók is látogathatók lehetnek. A városi élet részei a parkok, játszóterek, futópályák, kutyafuttatók, ezek is újra birtokba vehetők lehetnének.

– A home office, home school mintájára lehet terepe a turizmusban is a digitális rendszereknek?

– Találkozhattunk már automata, személyzet nélküli szállásokkal, amelyek esetében nem maximális kihasználtsággal üzemeltetve, kis logisztikai átszervezéssel megvalósítható a távolságtartás. Ez egy jó első lépés lehet a közönség bizalmának visszanyerésére. Különösen azért, mert az ősz klasszikusan a céges rendezvények ideje, ha ezek részben megtarthatók, akkor ezzel meg lehet alapozni a 2021-es szezont. Ennek az elgondolásnak van egy futurisztikus, elidegenedő beütése, amire lehet, hogy van is igény.

– Mennyire vezérel a megérzésed a konkrét számokkal szemben, amikor egy-egy beruházási támogatásról döntés születik?

– A beruházók, jogosan a végeredményre koncentrálnak, ami tele van reménnyel, hittel, lelkesedéssel. A csodálatos tervek születnek így. Közben mi, a kollégáimmal az odavezető utat nézzük, ami erősen racionalitás. Egy átlagos beruházás 2-3 év alatt valósul meg, a beruházók sokszor nem számolnak járulékos költségekkel (ez a beruházás 10%-a is lehet), átlagosnál nagyobb szakági inflációval (az építőipar most extrém, a legoptimistább becslés szerint is 30-40% áremelkedést produkált), és azzal sem, hogy mindig felmerül valami rendkívüli tényező (régészeti lelet, közműproblémák, tulajdonszerzés stb.). Ezeket figyelembe véve előre megszorozzuk 30%-kal a becsült beruházási értéket. Ettől el kell különíteni a kiemelt beruházásokat, ahol világszinten nem ritka az árak duplázódása sem. Látni kell, hogy ezek a beruházások sokszor presztízskérdések, mindenki a legjobbat akarja kihozni belőle a tervezőtől a kivitelezőig. A kedvenc példám a párizsi metróberuházás, ahol át kellett fúrni az alagutat a Szajna alatt, de olyan mocsaras volt a talaj, hogy folyamatosan befolyt a föld. Be kellett vetni egy speciális technológiát, lefagyasztották a folyó alatti talajt, amíg kialakították a stabilizált metróalagutat. Ilyenkor kerül a beruházási összeg végére még egy nulla.

– Ha előreugranánk néhány hónapot a mostani állapothoz képest, a turizmus fellendülését vagy a félelemből fakadó tovább apadását jósolnád?

– Rövid távon a belföldi és a külföldi turizmus eltérő pályán mozog majd, a belföldi turizmus javára. Az alapvető beruházásokon túl vagyunk, a táj változatos és gyönyörű, egy egész országnyi vendég áll készenlétben (belénk programozott legalább egy nyaralás). Biztos vagyok benne, hogy a szektor óvatosan újraindul a jelenlegi lenullázódásról, de a fellendülés a későbbi évekre marad. Más kérdés a külföldi turizmus. Jelenleg nagyon sok a bizonytalanság világszerte, nem tudjuk, az egyes államok, integrációk, világvállalatok milyen döntéseket fognak hozni. Olvashatunk a légi közlekedés várható átalakulásáról, a közeli tengerpartok folyosószerű megnyitásáról… Miközben ez mind hatással van a belföldi turizmus alakulására is.

– Szerinted tartós változásokat is hoz majd a járvány?

– Biztos, hogy sokáig óvatosabbak lesznek az utazók. A korábbi csúcsdesztinációknak meg kell küzdeniük a félelemmel. Valószínűleg másképp kell gondolkodnia mindenkinek. Ez nem jelent egyik napról a másikra paradigmaváltást, a társadalmi folyamatok nagyon lassan mennek végbe, de nem mehetünk el amellett, hogy valami jelentős történt. Az emberiség számtalan dolgot megoldott a történelem során, a járvány megjelenése előtt olyan technológiai forradalomról beszéltünk, amelyet nem lehetett naprakészen követni. Bolygók fényvisszaveréséből tudunk következtetni azok szerkezetére, esetleges élővilágára; nanorobotokat készítünk; mesterséges intelligencia vezérelt autókat. Kell, hogy válaszunk legyen a járványra is.