Kell Erdélynek Moldva?
Ha Romániában vagy Moldovában választás zajlik, előkerül a kérdés: mi a helyzet a két ország egyesülésével? Bekövetkezhet? Mi lehet azután? És ami minket is érdekel: a romániai magyarságnak ez jó lesz vagy sem?
A téma nem maradhatott ki a minap zárult moldovai elnökválasztást megelőző kampányból és az azóta folyó elemzésekből sem. A huszonkilenc éve független egykori szovjet tagköztársaság történetének jelentős fordulópontja lehet az új elnök megválasztása: a negyvennyolc éves Maia Sandu az ország első női elnökeként vonult be a történelembe, de ami még fontosabb: ő Moldova első Nyugat-barát államfője. Sandu asszony sikere meglepő, hiszen az első fordulóban a korábbi elnök, az oroszbarát Igor Dodon vezetett, és semmi jele nem volt annak, hogy esetleg elveszthetné a választásokat.
Moldova új elnöke Nyugat- és Európa-barát. Ami egyben azt is jelenti, hogy egyesüléspárti – mármint hazája és keleti szomszédunk egyesüléséé. Ezen egyesülés minden bizonnyal elmarad a közeljövőben, hiszen Románia az Európai Unió nélkül nem lenne több egy sodródó hajónál, Moldova pedig FÁK-függőségben szenved, amihez a szert Moszkvából adagolják, készségesen és következetesen. Igor Dodon exelnök egyenesen polgárháborút vizionál az egyesülés esetén. Az EU Moldovát nem kívánja részéül, ezért a két ország unióját nem támogatja. Oroszország viszont meg akarja tartani Moldova Transznisztriának nevezett részét, a Dnyeszter Menti Köztársaságot – a de facto állam enyhe túlzással élve egy Csongrád-Csanád megyényi orosz támaszpont. Ám az egyesülés romantikája nagyon erős, a két ország politikuma és médiája pedig előszeretettel lubickol a témában.
El lehet játszadozni hát a kérdéssel: jó vagy rossz lenne az erdélyi magyarok számára egy efféle egyesülés? Moldova két és fél milliós lakosságának (2004 óta nagyjából kilencszázezer ember hagyta el az országot) csak mintegy háromnegyede román – elnézést kérek: moldován –, jelentős az ország orosz, ukrán és bolgár kisebbsége, a gagauzok pedig saját autonóm területtel rendelkeznek. Ukrajna eddig sem foglalkozott igazán a Romániában élő ukránokkal, de Moszkva valószínűleg Bukarest körmére csapna az esetleges egyesüléssel szomszédunkhoz került oroszok akár egyetlen hajszálának meggörbülése miatt is, akár mindennap többször. Márpedig Románia „mintaszerű” kisebbségvédelmének vannak bizonyos hiányosságai: az országban élő tatárokat, törököket gyakorlatilag teljesen beolvasztották, és beszédes adat, hogy míg az 1977-es népszámlálás idején 360 ezer német ajkú élt az országban, a 2011-es recenzió idején már mindössze 36 ezren vallották magukat német nemzetiségűnek.
Jó lehetne az ottani magyaroknak az egyesülés, mert minél nagyobb a nemzeti kisebbségek száma és aránya egy országban, az állam annál könnyebben vehető rá engedmények tételére, jogok biztosítására – talán Románia is, még ha a francia mintájú nemzetállamiság eszméjét is hirdeti fennen. HAR-COV (a többségben magyarok lakta Hargita és Kovászna megye, értsd: a Székelyföld) Gagauzia mintájára akár autonómiát is kaphatna – hacsak el nem vennék az önrendelkezési jogot a gagauzoktól, ami komoly konfliktusokra adhatna okot.
Rossz is lehetne az unió, mert egy apokaliptikus forgatókönyv alapján az egyesült országban a függetlenségpárti erős emberek – amilyen Igor Dodon is – tényleg képesek lennének kirobbantani egy polgárháborút, és ekkor az erdélyi fiatalok (magyarok és nem magyarok) akár úgy is járhatnának, mint manapság a kárpátaljaiak: országuk olyan régióiban küldhetnék őket harcba, amelyhez valójában semmi közük. Szerencsére ennek az esélye nagyjából nulla.
Így vagy úgy, ha a világ a logika törvényei mentén halad előre, Románia és Moldova nem fog egyhamar egyesülni. Ahhoz előbb az Európai Uniónak nászba kellene borulnia a Független Államok Szövetségével. Legalább egy kicsit. De ennek a valószínűsége elenyésző.
