Az Ünnepi Könyvhét — Miről szól és miért számít
Van valami különös abban, ahogy a Vörösmarty téren ilyenkor megváltozik minden. A standdal megrakott sátrak, az esővédő tetők alatt sorakozó új kötetek, a dedikálásra váró sor — valaki a végéről nem is látja, kinek dedikál az író éppen. Ez a várakozás, ez a kis feszültség, hogy vajon mit mond nekem az az ember, aki megírta azt a könyvet, amit annyira szerettem — erre nincs más alkalom egész évben.
Az Ünnepi Könyvhét nem könyvvásár. Legalábbis nem csak az. Könyvvásár van online is, könyvesboltokban is, egész évben. A Könyvhét valami más: az egyetlen pillanat, amikor az irodalmi élet kiköltözik az utcára, és mindenki számára hozzáférhető lesz, aki csak rászánja a délelőttjét.
1929: egy ötlet Miskolcról
Az ötlet 1927-ben született, és nem Budapesten. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete közgyűlésén Miskolcon Supka Géza — archeológus, publicista, lapszerkesztő — vetette fel, hogy kellene egy könyvnapot szervezni. Két évvel kellett rá várni, hogy az ötletből esemény legyen.
Az első Ünnepi Könyvhétre 1929. május 12. és 20. között került sor. A megnyitó ünnepségen Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter mondott ünnepi beszédet a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Babits Mihály és Kosztolányi Dezső is felolvasott — ez jelzi, milyen rangot szántak az eseménynek. Nem egy kereskedői alkalmat, hanem az irodalom nyilvános ünnepét.
Az első Könyvhét Budapesten a Vörösmarty tér és a Vigadó tér között zajlott, de vidéki városokban is szerveztek kapcsolódó programokat. Ez a kettős — fővárosi és vidéki — struktúra azóta is jellemzi az eseményt, bár a hangsúly kétségkívül Budapesten van.
Hogyan működik ma
A szervező ma is a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE), amely a kiadók és könyvterjesztők szakmai érdekképviseletét látja el. A Könyvhétre általában május végén, június elején kerül sor — ez a dátum az első alkalomhoz visszavezethető hagyomány, még ha a pontos napok évről évre változnak is.
A Vörösmarty téren a nagy sátrak alatt a kiadók standjain szinte az összes friss magyar könyv megvehető. A könyveket legtöbbször kedvezményes áron kínálják — ez a Könyvhét kommerciális logikájának alapja. De ami megkülönbözteti egy üzleti akciótól, az a dedikálás. Szerzők sora ül naponta órákat a standoknál, hogy aláírjon, megszólítson, pár szót váltson az olvasókkal.
A dedikálás a Könyvhét lelke. Egy pesti kávéházi szellemet idéz meg: azt a hagyományt, amelyben az irodalom nem volt elefántcsonttorony-tevékenység, hanem a polgári nyilvánosság természetes része. Amikor valaki odaáll egy íróhoz, és azt mondja: „Olvastam a könyvét, és ez a rész nagyon megérintett” — az találkozás. Nem sztárkultusz, hanem párbeszéd.
Az évek és a változás
A Könyvhét kilencvenhét éve alatt sok minden változott. Az 1940-es és 50-es évek rendezvényei mást jelentettek, mint a szabad piac körülményei között szerveződők. A szocializmus időszakában a Könyvhét részben propagandaeszköz volt — a kiadott könyvek, a meghívott szerzők, a hangsúlyok mind politikai ellenőrzés alatt álltak. Ez nem tette érvénytelenné az eseményt, de más volt benne az olvasók szabadsága.
A rendszerváltás után a Könyvhét kiadói szerkezete radikálisan megváltozott. Ahol korábban állami kiadók domináltak, ott sokszínű, részben külföldi tulajdonú, részben kis független kiadók jelentek meg. Ez a pluralizmus ma is jellemzi a Vörösmarty tér sátrait: a nagy kereskedelmi kiadók standjaitól néhány méterrel odébb kis irodalmi kiadók kínálnak limitált példányszámú versesköteteket.
A Covid-járvány 2020-ban és 2021-ben a Könyvhetet is megzavarta. Online formátumba szorult — és ez megmutatta, mi az, ami pótolható és mi az, ami nem. A kedvezményes vásárlás online is működik. A dedikálás nem.
Miért számít egy digitális korban
A leggyakoribb ellenérv a Könyvhéttel szemben az, hogy a könyvpiac digitalizálódásával az egész rendezvény anachronizmussá válik. Az e-könyvek, az online rendelés, a streaming hangos-könyvek — mind az otthonhoz, a kényelemhez kötik az olvasást. Miért álljak sorban esőben egy dedikálásért, ha a könyvet holnap délelőtt házhoz hozzák?
Az érv logikus, de tévesen méri fel, mit kínál a Könyvhét. Nem kényelmet kínál. Alkalmat kínál. A kortárs magyar irodalom olvasói számára a Könyvhét az az egyetlen nap, amikor a kiadói világ, az irodalmi világ és az olvasók világa fizikailag találkozik. Ahol a legfrissebb debütáló mellé teszi az asztalát egy Nobel-díjas szintű szerző. Ahol a könyv tárgy, de a tárgy mögött ott van az ember.
A magyar kultúra intézményei között a Könyvhét azért különleges, mert nem az állam tartja fenn. A piac tartja fenn — mert a kiadóknak érdekük van jelen lenni, és az olvasóknak érdekük van elmenni. Ez az önfenntartó logika kilencvenhét éve működik, és ez önmagában is figyelemre méltó teljesítmény.
Egy személyes szál
Bécsből évente egyszer jövök haza a Könyvhétre. Nem minden évben sikerül — de ha igen, mindig ugyanazt teszem. Végigmegyek a standokon, kiveszem azokat a könyveket, amelyeket előre kiszemeltem, és aztán felveszek olyat is, amelyről nem tudtam előre. Ez az ismeretlen könyv, az ismeretlen szerző — ez a Könyvhét igazi ajándéka. Olyasmit talál az ember, amire nem keresett rá.
Az irodalom egy részének ez a természete: nem megrendeled, hanem megtalálod. A Könyvhét ezt a találkozást szervezi meg évről évre, kilencvenhét éve, a Vörösmarty téren, esőben és napsütésben egyaránt.
