A kortárs magyar irodalom kalauza — Kertésztől Dragománig, irányzatok, díjak és a mai próza legfontosabb belépőpontjai

Mi a kortárs irodalom — és mikor számol bele a rendszerváltás?

A „kortárs” jelző az irodalomban nem egyszerűen évszámkérdés. Jelent szemléletet, nyelvhasználatot, tematikus fókuszt. A magyar irodalomtörténészek többsége 1989-et — a rendszerváltást — tekinti kényelmes határkőnek, nem azért, mert az irodalom ott várt volna engedélyre a megújuláshoz, hanem mert a kiadói piac, a cenzúra eltűnése és az olvasói nyilvánosság gyökeres átalakulása valóban new deal-t hozott a szerzőknek és az olvasóknak egyaránt.

Ami 1989 előtt csak szamizdatban létezhetett, most könyvespolcra kerülhetett. Ami addig az emigrációs irodalom szűk körében élt, hazatalálhatott. Ez az átrendeződés nemcsak lehetőséget, hanem nyomást is hozott: az irodalom elveszítette politikai tiltottságából fakadó heroizmusát, és szembe kellett néznie azzal a kérdéssel, hogy önmagáért mi tartja meg az olvasókat.

A rendszerváltás előtt induló nagy generáció — Esterházy Péter, Nádas Péter, Kertész Imre — nem a váltással kezdett írni, de a váltás utáni évtizedekben vált igazán láthatóvá, sőt, világhírűvé. Az ő pályájuk és az utánuk következő generáció munkássága alkotja azt, amit ma kortárs magyar irodalomként számon tartunk.

A rendszerváltás utáni irodalom: az első évtized

Az 1990-es évek magyar irodalmi élete lázas volt, kissé anarchikus, és teli lehetőséggel. A cenzúra eltűnésével megjelentek a korábban betiltott vagy emigrációban írt szövegek, a nyugati posztmodern hatások szabadon áramolhattak be, és az addigi állami irodalomszemlélet helyett egyszerre több ízlésirány versenyzett egymással.

Esterházy Péter az 1990-es években a posztmodern magyar próza elsőszámú alakja volt. A Harmonia caelestis (2000) másfél száz évnyi családtörténetet szőtt egybe ironikus és lírai hangokon — az Esterházy-família sorsán keresztül az egész magyar históriát. Két évvel később megírta a Javított kiadást, miután kiderült: édesapja az ÁVH besúgója volt. Ez a könyv más természetű, mint bármi, amit előtte csinált — fájdalom és tárgyilagosság ritka kombinációja.

Nádas Péter 1986-os Emlékiratok könyve a prózafordulat egyik kulcsszövege volt még a rendszerváltás előttről. A kilencvenes években a Párhuzamos történeteken dolgozott — a háromkötetes regény végül 2005-ben jelent meg, és a kritika egyhangúan a kortárs magyar próza csúcsteljesítményeként értékelte. A könyv testes, nehéz, rendkívüli — nem mindenkinek való, de akinek igen, annak feledhetetlen.

Ez a generáció megmutatta, hogy a magyar irodalom nem csupán a saját közönsége számára tud érvényeset mondani. Fordítások indultak Németországba, Franciaországba, az Egyesült Államokba. A világ elkezdett figyelni.

Kertész Imre és a Nobel-díj

2002. október 10-én a Svéd Királyi Akadémia bejelentette, hogy az irodalmi Nobel-díjat Kertész Imre kapta — az első és mind a mai napig egyetlen magyar. Az indoklás szövege „az egyén törékenyes tapasztalatának hangjaként” jellemezte az írót az „öntörvényű történelem barbár önkényével” szemben. Az akadémia elsősorban a Sorstalanságra támaszkodott, bár Kertész egész életműve — a trilógia, a Kaddis a meg nem született gyermekért, a Gályanapló — egyformán megalapozta a döntést.

A Sorstalanság különös könyv. Köves Gyuri, a tizenöt éves budapesti zsidó fiú hangján szólal meg — egy koncentrációs tábor valósága, amelyet a narrátor szinte hétköznapi természetességgel regisztrál. Nem horror, nem sirám: inkább az adaptáció és az értelem keresésének szédítő dokumentuma. Kertész 1975-ben fejezte be, de a kéziratot évekig nem fogadta el egyetlen kiadó sem. Majdnem harminc évet kellett várni az elismerésre.

A Nobel-díj nemcsak Kertésznek adott nemzetközi láthatóságot, hanem a magyar irodalom egészének is. Könyvek, amelyek addig csak szűk szakmai körben forogtak, egyszerre érdekessé váltak külföldi kiadóknak. Az elismerés paradoxona, hogy Magyarországon is sokan csak ekkor olvasták el először a Sorstalanságot — pedig ott volt a polcon.

Kertész 2016-ban hunyt el Budapesten. Hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.

A kortárs próza mesterei

Az ezredforduló utáni évtizedekben egy új generáció lépett előtérbe, amelynek tagjai már a rendszerváltás utáni Magyarországon nőttek fel írókká — más örökségekkel, más kísértésekkel, más nyelvi érdeklődéssel.

Dragomán György

Dragomán György 2005-ben jelentette meg A fehér királyt, és a könyv azóta harmincnál több nyelvre fordították le. A regény egy tizenegy éves fiú szemén át mutatja az 1980-as évek romániai diktatúrájának mindennapjait: az apát elvitték a Duna-csatornai munkatáborba, a fiú pedig megpróbál élni tovább. Dragomán hosszú, áramló mondatokban ír — a stílus az elviselhetetlent is valami sajátos érzékiséggel adja vissza. A fehér király megkapta a Déry Tibor-díjat, a Márai Sándor-díjat és az Artisjus Irodalmi Díjat is.

Barnás Ferenc

Barnás Ferenc A kilencedik (2006) című regénye egészen más hangot üt meg. Egy kilencgyerekes, nyomorgó família a hatvanas évek Magyarországán — huszonöt négyzetméteren, ellátás és melegítés nélkül, egy kilencéves fiú perspektívájából. A könyv nem melodráma: a pontos, tartózkodó elbeszélésmód éppen attól lesz elviselhetetlen, hogy nem kér részvétet, csak leír. Az angolszász kritika is felfigyelt rá — Barnás ekkor már éveket töltött amerikai alkotótáborokban, ahol a regényen dolgozott.

Tóth Krisztina

Tóth Krisztina 1967-ben született Budapesten, és ritka fajta: a kortárs magyar irodalom egyik legolvasottabb írója, aki egyszerre komoly költő és prózaíró. Verseskötetei mellett az Akvárium (2011) novellafüzére lett az igazi áttörés — a könyv egy berlini irodalmi díj shortlistjére is felkerült. Tóth az átlagos egzisztenciák mikroszkopikus vizsgálatában jeleskedik: a panellakás, a közlekedési dugó, az ismerős félelmek. Mindez mégis soha nem válik unalmassá a kezén. 2000-ben kapta meg a József Attila-díjat.

Kortárs költészet

A kortárs magyar líra nem igazán veszített a tempóból, pedig a könyvpiac nem kedvez a versesköteteknek. Néhány szerző munkássága mégis kivételesen fontos.

Kemény István

Kemény István 1961-ben született Budapesten, és ma az egyik legbecsültebb kortárs magyar költőnek tartják. Versei nem könnyűek — de a nehézségük nem kizáró, hanem bevonó természetű. A forma precizitása mögött mindig ott van valamiféle egzisztenciális tét. Kemény József Attila-díjas, Márai-díjas és Móricz-díjas; emellett regényeket és esszéket is ír, sőt, Nick Cave dalszövegeit fordította magyarra — ami önmagában is irodalmi tett.

Parti Nagy Lajos

Parti Nagy Lajos (szül. 1953, Szekszárd) a posztmodern magyar líra egyik legmarkánsabb személyisége. A nyelv az ő kezén anyag: gyúrható, torzítható, bontható szét és újrarakható. Versei és prózai szövegei közt nincs éles határ — Parti Nagy irodalmi nyelvjátékai az olvasót folyamatosan a figyelem szélére sodorják, ahol már nem biztos, hogy szó szerint vagy ironikusan ért-e valamit. 1991-ben József Attila-díjat, 2007-ben Kossuth-díjat kapott, amellyel az ország egyik legmagasabb kulturális elismerésével tüntették ki. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Tóth Krisztina, a költő

Tóth Krisztina prózaírói sikere néha elhomályosítja, hogy ő elsősorban versekben gondolkodik. A Porhó (2001) és a korábbi kötetek egy olyan lírát mutatnak, amely az intimitást nem a nagy gesztusokkal, hanem az apró megfigyelések pontosságával éri el. Ady Endre és József Attila után ritkán sikerül egy-egy kortárs magyar szerzőnek, hogy versei iskolai tananyagon kívül is szájról szájra terjedjenek — Tóth Krisztinának ez sikerült.

Irodalmi díjak — tájékozódási pontok

Az irodalmi díjak haszna korlátozott — nem minden fontos könyv kap díjat, és nem minden díjazott könyv fontos. De tájékozódáshoz mégis hasznosak, mert jelzik, mit tart számon az irodalmi szakma.

Kossuth-díj

Magyarország legmagasabb állami elismerése, minden szakterületen adományozzák. Irodalmárok közül Parti Nagy Lajos (2007) és számos kortárs alkotó kapta meg az évek során. A díj politikafüggősége miatt vitatott, de a korábbi évtizedek kiosztásai irodalomtörténeti súlyú neveket takarnak.

József Attila-díj

Az egyik legelismertebb irodalmi díj, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma ítél oda. Kemény István, Tóth Krisztina (2000) és Parti Nagy Lajos (1991) egyaránt megkapta — ez a három név egymás mellett is jelzi, milyen széles spektrumot fed le a kortárs líra.

Aegon Irodalmi Díj

A 2006-ban alapított díjat az Aegon biztosítótársaság finanszírozta, és elsősorban az adott évben megjelent legjelentősebb magyar szépirodalmi alkotást jutalmazta. A díj az elmúlt években bizonytalan jövőbe nézett — a szponzor visszalépett —, de a megelőző évtizedben valódi irodalmi vitákat gerjesztett. A shortlistek visszatekintve is jó kordokumentumok: megmutatják, mit tartott fontosnak a kortárs kritika.

Déry Tibor-díj és Márai Sándor-díj

Mindkettő a fiatalabb szerzők elismerésére szolgáló díj. Dragomán György A fehér királyért mindkettőt megkapta — ez a kombináció ritka, és jelzi, hogy a könyv nemcsak a kritikusok, hanem a szakma többféle szegmensének tetszését is elnyerte.

Hol olvassuk a kortárs magyar irodalmat?

A folyóiratok és irodalmi portálok ma is az irodalmi élet vérkeringésének részei — recenziókat, első közléseket, esszéket publikálnak. Néhány helyszín, amit érdemes ismerni:

Litera.hu

2002-ben indult irodalmi portál, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum indított útjára. Ma a legátfogóbb magyar irodalmi hírforrás: recenziók, interjúk, hírek, először közölt szövegek. A Litera Klub fizetős tartalmakat is kínál — ha valaki komolyan akarja követni az irodalmi életet, ez az első megállóhely.

Élet és Irodalom (ÉS)

Heti lap, 1957 óta. Az ÉS az irodalmi és kulturális vita egyik fóruma Magyarországon — a publicisztika, az esszé és a kritika hármasában gondolkodik. A szerkesztőség politikailag független, és ebből néha vitái is adódnak. Az irodalmi élet komoly szereplői itt fejtik ki az álláspontjukat.

Alföld

Debrecenből induló, de országos hatókörű irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat. Erős elméleti orientációja miatt inkább a szakmának szól, de esszéi és szövegközlései szélesebb olvasótábort is megérdemelnek. Az Alföld Online verziója szabadon olvasható.

Műút

Miskolci bázisú irodalmi és kritikai folyóirat, amely az elmúlt két évtizedben komoly szerzői és kritikusi kört gyűjtött maga köré. A Műút hajlandó vitára — és a vitakedv az irodalomban értékes dolog.

Könyves Magazine

Ha valaki inkább fogyasztói oldalról közelít az irodalomhoz — mit vegyen, mit olvasson —, a Könyves Magazine a legolvashatóbb ajánló formátum. Recenziói nem elitisták, az ismertetők nem feltételeznek előzetes szakmai tudást. Jó belépési pont.

Összefoglalás: hol tart ma a magyar irodalom?

A kortárs magyar irodalom egészséges, de nem könnyű helyzetben van. A Nobel-díj Kertésznek adott státusza nem öröklődött át automatikusan az egész mezőre — a külföldi érdeklődés hullámzó, a fordítási piac szeszélyes. Itthon az olvasótábor szűkül, ahogy szűkül Európa-szerte; a verseskötet-kiadás részben mecénási biznisz lett.

Mégis: az írók írnak, a folyóiratok megjelennek, az olvasók olvasnak. Dragomán György A fehér királya harminc nyelven él tovább. Tóth Krisztina verseit megosztják az interneten. Kemény István és Parti Nagy Lajos munkái iskolai kötelező olvasmányokból fokozatosan a saját jogon való olvasás tárgyaivá válnak.

A kortárs magyar irodalomban az az izgalmas, hogy nem egy irányba mutat. Nincs egyetlen domináns iskola, nincs „a” mainstream — csak szerzők, akik különböző hangon mondják el, mit jelent magyarnak lenni, embernek lenni, élni ebben a történelmi pillanatban. Ez a sokféleség nem zavar, hanem gazdagság.

A legjobb belépési pont? Valószínűleg Dragomán A fehér királya — rövid, átütő, és utána már nem kell magyarázni, miért érdemes kortárs magyar irodalmat olvasni.