Vörös Kriszti: KoroNapló
Miért írjunk naplót? Ötletek, tippek, tanácsok.
Pici gyerekkorom óta elvarázsol a mesék világa, szabadidőmben most is sokszor a fantázia világába fordulok és egy kitalált szereplő szemén át vizsgálom a világot. Egyszer azonban ez a kitalált alak azt mondta, nem kell többé kitalálnom. Életem és történései annyi izgalmat, kihívást és kalandot hordoznak, mint bármelyik eddigi fantázia-szereplőmé. Írtam már sok mindent, de a naplóírás mind közül a legkülönlegesebb. Én vagyok saját regényem írója, főszereplője és olvasója. Szóval csak írnom kell önmagamról, és az írás nyugodt ritmusában egészen más megvilágításba kerülnek életem eseményei
A kijárási korlátozás után néhány hét elegendő volt, hogy érezni kezdjem a felgyülemlett információkat és kavargó gondolatokat. Megoldást kerestem és az irodalom meg is adta a kezdő inspirációt hozzá. Radnóti feleségének, Gyarmati Fanninak a naplója került a kezembe – készítettem is korábban egy videós anyagot, ami említést tesz róla – és átgondoltam, hogy hány embernek jelentett vigaszt, megnyugvást, támpontot a naplóírás élete nehezebb szakaszaiban.
Másfél hónapja üldögélünk otthon az időnk tetemes részében. Ki-ki elhagyja lakását és dolgozni megy, de aztán vissza is tér. Az otthonunk falai a megszokottnál is több történetet rejtenek jelenleg. Egy hónap naplóvezetés után már érzem a pozitív hatásait a szorgos jegyzetelésnek, ezért összegyűjtöttem, mi mindent adott nekem már most a naplóm.
Honnan hova
Kitüntetett élethelyzetekben, amilyen például a mostani bezárt időszak, fontos lehet a gondolataink, érzéseink követése, rögzítése. A változás folyamatának kis lépcsőfokaira lesz így könnyebb rálátásunk: honnan indultunk, hol tartunk, és merre tovább. A haladás érzése erősíti hitünket, kitartásunkat, így lendületet nyerünk a további erőfeszítéseinkhez. Nagyon jóleső érzés volt a minap visszalapoznom és örömmel nyugtázni, hogy mennyi mindent megoldottam és átvészeltem az elmúlt hetekben.
Add ki magadból!
A naplóírás néma ventilálása az érzéseinknek. Hasonlóan hat ránk, mint egy-egy mély beszélgetés, csak nem kell hozzá másik személy, és aggódnunk sem kell amiatt, hogy esetleg untatunk vagy terhelünk vele valakit. Természetesen én is csevegek a barátnőkkel, családdal, de személyes interakció nélkül mégsem ugyan az a hatás, mint általában. Érzéseink kiírása magunkból csökkenti belső feszültségünket, megkönnyebbülünk, szimbolikus súlyoktól szabadulunk meg. Mert mindaz, amit lenyelünk, mert félelemből vagy megfontoltságból nem kívánjuk kimondani, azt a naplónkba szabadon megtehetjük. Ez ám a belső szabadság.
Minél idősebb a nagypapa, annál szebb volt a bizonyítványa
Édesapám emlegette sokszor ezt a mondást és most már én is tökéletesen értem miről szól. A fejünkben a múlt szép lassan átíródik, ám az még hagyján, hogy a világban történtekre másként emlékszünk, de arra is, hogy mi magunk milyenek voltunk. Szóval a naplóírás segít annak elkerülésében, hogy fejben észrevétlenül átírjuk a történelmet. Természetesen az emberi psziché nem véletlenül alakult ki úgy, hogy elhalványítja a múltat, de amondó vagyok, nem árt az, ha ott vannak a dolgok valahol feketén-fehéren, még ha csak egy papírlapra is.
A fix pontok
Változó körülmények között is viszonyítási pontként tekinthetünk a naplóra, biztonságérzetet ad. Néhány nap ide-oda ténfergés után hamar ráébredtem, hogy a napjaim szét fognak folyni, ha nem teremtek fix pontokat benne. Minden reggel online megbeszéléssel indítom a napom a kollégákkal, a nap során véghez viszek fél óra tornát és a naplóírás hasonló állandóságot nyújt, szimbolikus keretet adva a nap végének. Mikor leteszem a tollat jóleső érzés fog el, hogy ma is teljesítettem, amit kitűztem.
Nevezzük nevén a gyereket
Amikor érzéseinket papírra vetjük, látható valósággá válnak. Mondataink megfogalmazásához meg kell ragadnunk, hogyan érezzük magunkat. A sok cikázó érzelemből és kavargó indulatból ki kell ragadjuk, kerek perec oda kell írjuk mit is érzünk, gondolunk pontosan. Hamar észrevettem, hogy korábban sokkal többet rágódtam egy-egy visszatérő frusztrációmon, de miután kiírtam magamból segített a feldolgozásban, önmagam megértésében és számos esetben új nézőpontból tudtam egy adott helyzetre tekinteni. Bátran állíthatom, békét teremt bennem a naplóm.
Én és az időm
Sokszor emlegetett kifejezés korunkban az énidő és annak fontossága. Amikor egyszer említettem a nagymamámnak, fogalma sem volt róla miről beszélek. Imádott felmenőm szerint az ember lánya teszi a dolgát, és az énidőt maximum henyerészésnek tudja értelmezni.
Bár minden tiszteletem és szeretetem a nagyié, de én már ezt egy picit másképp látom. Az ember csak teszi a dolgát egész nap, szorgosan vezeti a háztartást, ellátja a családot, barkácsol, kertet gondoz, mégis, talán egyetérthetünk abban, hogy sok esetben a saját otthonunkban a legnehezebb pihenni, mert örök belső kényszert érzünk a tevékenykedésre.
A napok végére én is teljesen kipurcantam és nem értettem mitől vagyok feszült. A naplóvezetési kötelességem azonban kihúzott a slamasztikából, az ugyanis egy tisztán önmagamra fordított idő. Ahhoz, hogy összefoglaljam mondandómat, le kell lassítanom, rá kell nézzek, miket élek át, milyen hatások érnek, s hogyan reagálok minderre. Naplóm rendszeres vezetése ablakot nyit az önvizsgálatra, a szabad gondolkodásra, az önmagammal töltött minőségi időre.
