Déry Tibor: Niki – könyvajánló
A kisregényben az 1950-es évek eseményei elevenednek meg, egy házaspár és egy fiatal nőstény kutya életén keresztül.
A történet Nikiről, a kitartó kutyáról és az Ancsa családról szól. Ancsa János egy ötvenéves mérnök és tanár, aki a negyvenötödik életévét betöltött feleségével él két bérelt szobában a Pest megyei Csobánkán. Mivel egyetlen fiuk Voronyezsnél elesett, egyedül maradtak. Aztán 1948 tavaszán egy alig másfél éves foxterrier keverék nőstény kutya állít be hozzájuk vacsoraidőben, majd miután eliszkol, másnap újból megjelenik. Telnek a napok, és a kutya nem tágít, a következő napokban már a vacsora előtt érkezik meg, és megismétli ezt a további napokban is. Egyszer a Pestről hazaérkező mérnököt már a buszmegállóban várja, és vidáman, nagy ugrásokkal köszönti. A házaspár egy ideig még tart Nikitől mert nem szeretnék, hogy hozzájuk szokjon. Érdeklődnek is, hogy kié lehet a kutya, és mint kiderítik, egy nyugdíjas horthysta ezredes ebjéről van szó, a nevét is megtudják: Niki. Az ezredes tőlük háromháznyira lakik, azonban mint kiderül, a kutyát csak megőrzésre kapta. Végül Ancsáék befogadják, megszeretik az állatot, és Pestre költözésükkor is magukkal viszik. Habár a kutya életének egy boldog korszaka kezdődik, a kis foxiból városi kutya lesz. Hozzászokik a pórázhoz, a lakáshoz, és hiányozni kezd neki a korábbi szabad, vidéki élete. Amikor pedig gazdáját politikai okokból letartóztatják, a kiskutya végképp elveszti lába alól a talajt. Hosszú, szomorú, kilátástalan évek következnek.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a kisregényt!
Így vélekednek az íróról:
„Vajon lesz-e s milyen lesz az utókor ítélete Déry Tibor életműve fölött? A jelek ma nem túl kedvezők. Egyelőre, úgy tűnik, a nyolcvanas évek prózafordulata árnyékba borította Déry alakját és műveit. Ahogy Móricz Zsigmondét és Németh Lászlóét is. Déryt ma kevesen és ritkán említik. De hát, ugye, ahogy mondani szokás, láttunk mi már karón varjút.” Grendel Lajos.
Így vélekednek az alkotásról:
„Egyszerre aranyos és elszomorító történetek. Rég terveztem, hogy elolvasom. Szeretem az állattörténeteket, különösen a kutyákat szeretem, az pedig csak a plusz volt, hogy a főszereplő kutyusnak ugyanaz a neve, mint nekem. Sok nehézségen kellett keresztülmenni Niki családjának, igazságtalanul. És ez Nikit is valamilyen szinten megváltoztatta. Nem volt rossz, de nem hiszem, hogy rászánom magam az újraolvasásra.” Niki, a moly.hu lelkes olvasója.
„Megríkatott, nagyon szerettem. Végtelenül gyöngéden, szeretettel ábrázolt kép egy kiskutyáról és ennek révén az egész társadalomról. Egy olyan társadalomról, melyben feledésbe merült a feltétlen szeretet, ragaszkodás és hűség fogalma, egy olyan világban, amelyben mindezt újra kell tanulnia az embernek. Egymásba záruló börtönök világa ez, melyben az emberi kapcsolatok eltorzultak, de melyben mintha egy pillanatra úgy tűnne, hogy vissza tud térni az érzés, a törődés, mindaz, amit elvettek az embertől. Ancsa visszafojtott érzéseit Niki (az ismét felcsillanó ösztönös remény) hozza felszínre, kinyitja a lélekre zárt ajtókat, melegséget csal a rideg hétköznapokba. A kor társadalma azonban nem ezekre az értékekre épül, a mozgástér egyre szűkül, a remény pedig nem tudja túlélni a bezártság megpróbáltatását, belepusztul a csalódott várakozásba.” Eme, a moly.hu lelkes olvasója
Idézetek a könyvből:
„A beteg állat megindítóbb a beteg embernél, mert nem kér segítséget, s nem szívesen fogad el. Gyógyulásért kórház helyett önmagába vonul vissza.” 125. oldal
„Az emberek egymáshoz való bizalma megcsappant, senki sem tudta, mit tartson a másikról. Már csak odahaza, álmukban mertek beszélni. Az országos nagy némaság közepette a kommunisták összeszorított foggal dolgoztak, mindenkit ellenségnek vélve maguk körül, s vagy maguk is hallgattak, vagy a hivatalos sillabuszt darálták. Az egész nemzet a képmutatás magasiskoláját járta.” 242. oldal
„Niki oly hangosan tudott hallgatni, hogy az egész lakás visszhangzott a némaságtól.” 287. oldal
