Döme Barbara: Sanyi kovidot tesztel
Mama, a mesterséges intelligenciáé a jövő, mondta minap a kis unokám, Virdzsike, miközben átcímkéztük a diszkontos kompótokat, hogy a vendégeink azt higgyék, házi készítésűek.
Sanyi, fussál, ahogy a lábad bírja! Az asszony, aki a jobbodon áll, koronás. Úgy csipog mellette a telefonom, mint a veszedelem. Hogy mért csipog? Még ezt sem tudod, te szerencsétlen? Van rajta egy program, ami jelzi, ha kovidos ember van a közeledbe’. Pár napja töltötte Virdzsikém a mobilomra. Engem ezután már senki meg nem fertőz, mert elszaladok mellőle!
Mama, a mesterséges intelligenciáé a jövő, mondta minap a kis unokám, Virdzsike, miközben átcímkéztük a diszkontos kompótokat. Ez egy nagyon fontos tevékenység, hiszen a vendégházunkban megszálló drága vendégek így azt hiszik, házi befőttet kapnak az ebédhez, ami vegyszer- és tartósítószer-mentes. S ha így van, hát többet is fizetnek érte.
De visszatérve Virdzsikéhez. Azt mondja: mama, úgy hidd el, a mesterséges intelligenciával a koronajárvány megfékezhető. Hogy lenne már az, gyerekem, simogattam meg a szép barna haját. A kovid itt lesz, amíg élünk. Legfeljebb a védőoltást kapjuk meg. Erre Sanyi, aki épp a motivációként kapott sörét kortyolgatta, közbeszólt, hogy azt hallotta, a védőoltást a jövő hónapban már tesztelik is a nyugdíjasokon. Mit beszélsz, te agyalágyult? – kérdem tőle. Erre azt mondja, a szembeszomszéd, Juci mesélte, hogy jelenleg csak olyan oltóanyag létezik, amit állatokon próbáltak ki. Ezután következnek a nyugdíjasok önkéntes alapon. Juci szerint, aki bevállalja a kísérletet, ingyen csirke far-hát csomagot kap. Bolond vagy te, Sanyi, mindig hülyeségeket beszélsz, mert be vagy rúgva. Engedd inkább Virdzsikét, hadd meséljen arról az intelligenciáról vagy mi a frászról. Legalább kupálódunk kicsikét.
Így tudtuk meg, hogy kifejlesztettek egy applikációt (az unokámtól tanultam ezt a szót is), amit rá kell tölteni a telefonra, és az megmutatja, az ember közelében van-e koronás beteg. Mondta ennek a programnak a nevét is, de a csuda tudja megjegyezni azt a sok cifra szót. Mutatott egy másik programot is, amivel köhögésből lehet megállapítani, hogy az illető fertőzött-e. Azt úgy képzeld el, mama, magyarázta, hogy be van kapcsolva a mobilod. Juci néni a közeledben áll, köhög, és a telefonod kiírja, hogy koronás-e vagy sem. A készülékedre töltött applikáció ugyanis a hangfrekvenciából felismeri a kovidot, részletezte az unokám. Na, ez a mesterséges intelligencia, érted már? Dehogy értem, kislányom, de azért nagyon hálás lennék, ha ezeket a csuda dolgokat beletennéd a telefonomba, hogy dicsekedhessek vele a szomszédoknak. Nem bele kell tenni, hanem rá kell tölteni, nevetett Virdzsike, és pár perc múlva már kész is volt a dologgal. Még aznap este elmentünk Sanyival a kocsmába, hogy felmérjük, működik-e az a híres applikáció, amit persze előtte rajta is kipróbáltam. A telefon se nem csipogott a közelében, se nem írta ki, hogy koronás, pedig jó sokáig köhögtettem. Először nem akart belemenni a tesztbe, azt mondta, nem bazári majom ő, de aztán egy feles meg egy sör együttműködővé tette. A kocsmában jó sokan voltak, mert itt a faluban senki nem foglalkozik a távolságtartási előírással, hiába is fenyegetnek bírsággal. Mondjuk a kocsma elég kicsi, ha mindenki betartaná a másfél métert, csak a kocsmáros meg az két-három szerencsés alkoholista jutna be az épületbe, aki már hajnali négykor sorban áll az ajtóban. Szóval bementünk a kocsmába, de hiába kapcsoltam be a telefont, az nem csipogott. Látod, Mari, mondta Sanyi, megmondtam én, hogy a faluban a kocsma a legegészségesebb hely, hát nincs itt egyetlen koronás sem. Ezúttal egyet kellett értenem vele. Aztán a köhögős programot is beindítottam, de semmi. Pedig Ernő ugatott, mint a frász. Mikor rákérdeztem, azt mondta, a bagótól krákog, nem a vírustól. Hittem neki, elvégre a telefonom sem mutatott bajt.
Gyorsan híre ment a faluban, de még a szomszéd településeken is, hogy valami van a telefonomban, ami képes megmondani, valaki koronás-e vagy sem. Az este még csak tíz-húsz ember állt a kapunkban, de mostanra már olyan hosszú sor kígyózik a házunk előtt, hogy a végét sem látni. Hamar ráéreztem, hogy ebből a helyzetből mi még sok pénzt húzhatunk be. Sanyit kiküldtem az utcára, hogy ossza ki a szórólapokat, amiket az éjszaka nyomtattam. Az állt rajtuk: egy telefonos kovidteszt ötezer forint, de ha valaki a köhögős programot is ki szeretné próbálni, az már tízezer. A hülyének is megéri, olcsóbb, mint az orrba nyúlkálós vizsgálat meg fájdalommentesebb is, ráadásul beutaló sem kell hozzá, és várakozásra sincs szükség az eredményhez. Tiszta sor: ha valakinél csipog a telefon, kovidos, ha meg nem, akkor egészséges.
– Mama, ti meg mi a frászt műveltek itt? – kérdi az unokám, aki épp most érkezett meg. Semmi különöset, csak a telefonommal kovidtesztet csinálunk, mosolygok. Ebből tudsz majd nyáron Balira menni. Úristen!, fogja a fejét. Ez nem így működik! Ahhoz, hogy a fertőzötteket be lehessen azonosítani, előtte nekik is be kell jelentkezni a rendszerbe a saját telefonjukon. A köhögős dolog meg csak próbaverzió. Kiver a veríték, arra gondolok, ez a sok ember agyonver, ha kiderül az igazság. Intek Sanyinak, jöjjön közelebb. A fülébe súgom, elterelésre van szükség, időt kell nyernünk! Utasítom, fusson gyorsan a falu szélén lévő tóhoz, én meg utána küldöm a népeket azzal, hogy a kovidteszthez most ajándékba exkluzív vízen járási bemutató is jár, amit természetesen most is az uram tart. Abban bízok, ezzel egy időre tényleg el tudom terelni a figyelmüket.
Már zárnám a kaput, hogy többen ne jöhessenek be, mire egy idegen asszony erőszakkal benyomul az udvarra. Köhög, mint a frászkarika, a telefonom villog, csipog a közelében. Na, ez tényleg kovidos, gondolom, hiába is mondja Virdzsike, hogy ezek az applikációk semmire sem jók, ez a telefonos frászkarika mégis működik. Az asszony óbégat, hogy neki nagy a családja, most mi lesz velük, biztos mindenkit megfertőzött. Mint a villámcsapás, úgy hasít belém a felismerés. Megsimogatom az asszony karját, és azt mondom neki, ne féljen, mi gondoskodunk mindenről, a vendégházunkban jó pénzért vannak alkalmas szobák, kifejezetten kovidos betegeknek szánt ellátással. Mert mi még ezekben a nehéz időkben is mindent megteszünk a drága vendégeinkért.
