Két új kötettel készül olvasóinak Kürti László
A Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Igazgatóságának (KMI) küldetése a kortárs magyar szépirodalom és az olvasás minél szélesebb körű népszerűsítése határon innen és túl. Ennek érdekében ősztől alkotók, irodalmi produkciók közvetítését vállalja, ösztöndíj-programot indít, s tervei szerint minden évben kiválaszt 8 senior és 4 junior szépirodalmi alkotót, hogy segítse írói arculatuk építését, műveik népszerűsítését. A Hajónapló szerkesztősége szeretne hozzájárulni ez utóbbi program sikeréhez, ízelítőt nyújtani a KMI 12 szereplőinek művészi terveiből, aktuális kérdéseiből. Ezt szolgálja az alábbi interjú is.
– Információim szerint egy próza- és egy verskötete is készülőben van. Egy kis ízelítőt kaphatunk ezekből?
– Igen, készülődik egy prózakötetem, amihez csepegtetve egy-egy új darab születik, várhatóan jövőre készül el a teljes anyag. A másik kötet pedig verses lesz, ez ütemezett vállalás részemről, hiszen a Térey-díj kapcsán egy munkatervet kellett leadnom. Számomra ez kiszámíthatóbb, tervezhetőbb, sokkal nagyobb rutinom van a versben, hogy mit tudok ütemezni önerőszakolás nélkül. A leendő kötetekben szereplő versek egyes darabjai már olvashatóak az irodalmi lapokban, ebben a hónapban a Magyar Naplóban és a Hévíz folyóiratban található néhány írás. Hamarosan pedig újabbak jelennek meg az Élet és Irodalomban, Hitelben, Alföld, Országút, Helyőrség.ma és más lapokban.
– Mióta dolgozik a mostani köteteken?
– Abszolút nem kapkodom a versekkel, főként, hogy most jelent meg kötetem, hagyom, hogy íródjon szépen lassan. Az utolsó verseskötetem februárban látott napvilágot „Ahogy én ölteltem” címmel. A karanténidőszak alatt kicsit blokkoltam az írást, mivel sok olyan ház körüli teendőt végeztem el, amelyet már évek óta halogattam. Mindemellett elfoglalt az online oktatás is, most igyekszem magam utolérni ezen a fronton is.
– Voltak olyan meghívásai, fellépései, amelyek a járvány miatt elmaradtak?
– Igen, sok kötetbemutató és fellépést kellett lefújni, de remélem, hogy ezeket pótolni tudjuk majd a második félévben. Ez nagyrészt attól is függ, hogy lesz-e második hullám, vagy sem. A nyári uborkaszezontól nem tudom, mit várhat az ember, bármi mozgolódás az irodalom területén, de reménykedem, hogy igen.
– A járványhelyzet alkotói szemszögből adott valamilyen impulzust, amelyet később szeretne valamilyen formában a köteteiben megjeleníteni?
– A témát nem használtam még be komolyabban sehová. Másfelől több pályatársam is panaszkodott, hogy nehezebben tud írni. A költőnek mindig kell valami impulzus, valami olyan, ami körülötte történik. Mivel a karantént én is otthon töltöttem, sok alkotói impulzus sem ért. Úgy érzem kicsit kiestem az írásból és nehezebben is szédelgek vissza az íróasztalhoz, kávézókba… de most néhány verset írtam a héten, remélem lesz folytatás is.
– Előbb említette, hogy főállásban tanárként dolgozik. Hogyan zajlott az online oktatás, mennyire volt nehéz virtuális térben tanítani?
– Igen, lakhelyemen, a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban tanítok filozófiát, etikát, valamint testnevelést. Különösebben nem okozott problémát az online oktatás, korábban is használtam ezeket az online platformokat. Inkább azt mondanám, a munkamenet volt kicsit más. Nehezen lehet összehasonlítani a napi közös melót az online oktatással. Mivel a szóbeli érettségi vizsgák elmaradtak, ezért kicsit cifrább lett a végzősökkel a zárás, mint általában, de összességében azt mondhatom, hogy nem volt gond a távoktatással, rendben lementek az érettségik is.
– Melyik kötetét tartja a legjobb alkotásának?
– Ha ilyesféle hasonlítgatást kellene végeznem, talán a Kalligramos, utolsó két kötetemet gondolnám a legjobbaknak, az „Ahogy én öleltem” (2020), illetve „A csalásról” (2017). De mindig az a legjobb, amiben meg benne van az ember, vagy legalábbis érezni benne a testmelegét.
– Mi a véleménye, hiány van, vagy pedig telített a kortárs szépirodalmi választék a könyvesboltokban?
– Ha vannak jó könyvek, az csak jó, a baj most inkább az, hogy beragadt minden, az szuper, hogy a könyvhét kora ősszel mégiscsak meglesz tartva, de nem tudom, hogy sikerül- e a könyvpiacot egyensúlyba hozni… Ha pedig az irodalmi esteket nézzük vidéken nem annyira fölhabzó a szépirodalomi pezsgés. Budapesttől mintegy 300 km-re, Mátészalkán más a helyzet, mint a fővárosi „kulturális dzsungelben”. De azért vannak rendszeres irodalmi estjeink, rendhagyó irodalmi óráink.
– Hogyan zajlik egy ilyen író-olvasó találkozó Mátészalkán?
– Az ősztől tavaszig tartó időszakban 4 alkalommal szervezek rendszeresen író-olvasó találkozókat. Inkább egy kisebb turnénak mondhatnánk, hisz két nap alatt 3-4 fellépése, beszéltetésünk szokott lenni. Vásárosnaményban, Mátészalkán, Nyíregyházán a megyei könyvtárban tartunk egy író-olvasó találkozót, illetve a gimnazista diákjaimhoz hívom rendhagyó irodalomórára, 3-400 diák előtt hangulatos beszélgetés szokott lenni a városi színházteremben. Sokan megfordultak nálunk az utóbbi években, ebben a tanévben például szeptemberben Zsille Gábor „Ady 100” témakörben tartott előadást a „költők szódával” program keretein belül. Megfordult már nálunk Szentmártoni János, Tóth Krisztina, Jónás Tamás, Zalán Tibor, Kukorelly Endre, Kántor Péter, Turi Tímea, Lackfi János, Szabó T. Anna, Kemény István, Háy János, Kiss Judit Ágnes, Térey János, László Noémi és még sokan mások. Áprilisban Turczi István látogatott volna el hozzánk Müller Péter Sziámival, de a koronavírus-járvány miatt töröltük az eseményt. Reméljük a közeljövőben ezt is be tudjuk pótolni.
