Konrád György: Kakasok bánata – könyvajánló
Lehoczki Dávid | 2020.12.02. | Irodalom

Konrád György: Kakasok bánata – könyvajánló

Az író költői-filozófiai életregénye egy képzelt alakról, Kalligaróról szól. Tulajdonképpen a szerző harmadik személyben tárgyal magáról, vagyis önmaga hasonmásáról.

Kalligaró életét körüljárva megismerhetjük, mit szeretett és mit akart az író fiatal- és öregkorában, valamint azt is, hogy mitől tartott és mitől akart megszabadulni. Az olvasó sűrített prózában, azon belül pedig rövid strófákban tekinthet meg egy embert kívülről és belülről, valamint közelről és messziről. Kalligaró örömeit és halandóságait úgy ismerhetjük meg, hogy a végén önmagunkban is felfedezéseket tehetünk.

A próza már rögtön az elején egy erős történettel nyit. A Kakasleves előtt című strófában Kalligaró – „aki akkor még nem járt iskolába, és még értette a baromfinép beszédét, nemkülönben a kecskéét és a gólyáét is” – fültanúja lesz annak, hogy az egyik kakas a másik hogylétéről érdeklődik. A kakasok arról beszélnek, hogy a húguknak a szakácsnő elvágta a nyakát. Az egyik kakas úgy van vele, hogy amíg az ő nyakát nem vágják el, boldogan kapirgál. De Kalligaró, az ötéves döntőbíró felvilágosítja őket: „Önökből, kedves uraim, előbb-utóbb finom kakasleves lesz.”

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!

Így vélekednek az alkotásról:

„Elmélkedő, bölcseleti, filozofikus, historikus önéletrajz. Összegzés és (rá-, vissza-) tekintés a létre és az elmúlásra. Melankolikusan életszerető és a haláltól, a mindenségbe visszaolvadástól nem félő.” tgorsy, a moly.hu lelkes olvasója

„Nagyon jó érzékkel választottam éppen ezt a kötetét Konrád Györgynek. Szerettem, hogy egy-egy kis történetmorzsára van felfűzve a kötet, és egy kicsit ilyen egypercesekként lehetett olvasni, mikor éppen volt fél órám-órám olvasni. Lassabban végeztem vele, mint először terveztem, de azt hiszem, éppen ettől volt jó. Meg kellett egy kicsit ízlelgetni a leírt gondolatokat.” Léczfalvy_Lili, a moly.hu lelkes olvasója

Idézetek a könyvből:

„Kalligaró van, mert nevet adtam neki, és olykor a névből kibújik egy ember. Ezt a nevet Hegymagason, egy Balaton-felvidéki faluban találtam kútkávákon, itatóvályúkon. Megtetszett és eltulajdonítottam.” Talált név

„Egy igazság akkor sem lesz tévedés, ha egyedül te mondod.” Az írás megfeszített életakarat

„Az ember mindig az alapfeltételeket akarja megteremteni, és közben elveszíti a neki kimért időt.” Hálás csavargó

„Az ember állítólag addig egészséges, míg tud dolgozni és szeretni.” Egy egész nyár

Fotó: pixabay.com
Névjegy
Fotó: Szilágyi Lenke
1933. április 2. – 2019. szeptember 16.

Konrád György 1933. április 2-án született Debrecenben. Kossuth-díjas magyar író, esszéíró, szociológus. Művei többek között angol, cseh, dán, finn, francia, héber, holland, német, norvég, olasz, orosz, spanyol és szerb nyelven jelentek meg. A kortárs magyar próza világszerte egyik legismertebb alakja. Konrád György életének első tizenegy évét Berettyóújfalu nagyközségben töltötte. Apja, Konrád József jómódú vaskereskedő, anyja, Klein Róza nagyváradi zsidó polgárlány volt. Konrád György a helybeli zsidó elemi iskolába, majd a polgári iskola első osztályába járt 1944 tavaszáig. Szüleit az ország német megszállása után a Gestapo és a csendőrség letartóztatta, majd Ausztriába deportálta. A két testvér és még két unokafivér, Zádor István és Pál 1944. június 5-én budapesti rokonokhoz utazott nehezen megszerzett utazási engedéllyel. A rákövetkező napon Berettyóújfalu minden zsidó lakosát a nagyváradi gettóba, onnan pedig Auschwitzba deportálták. Konrád osztálytársait Birkenauban szinte kivétel nélkül megölték. A két testvér és az unokafivérek túlélték a vészkorszakot nagynénjük, Vágó Zsófia jóvoltából egy svájci védett házban. 1945. február végén Éva és György hazautaztak Berettyóújfaluba. A házukat üresen találták. 1945 júniusában a deportált szülők hazajöttek, és Berettyóújfalu mintegy 1000 fős zsidó lakosságából a Konrád család egyetlen kivételként együttesen életben maradt. 1950-ben az apja üzletét és a család lakóházát államosították, a szülők pedig Budapesten tanuló gyermekeikhez költöztek.


Kapcsolódó cikkek