Krasznahorkai László: Háború és háború – könyvajánló
Lehoczki Dávid | 2020.09.30. | Irodalom

Krasznahorkai László: Háború és háború – könyvajánló

Nyomozz együtt a furcsa levértárossal!

Krasznahorkai László Háború és háború című regényének főhőse egy vidéki levéltári történész. Dr. Korin György alakját az író fura figurának rajzolja meg: zavart, látomásos és összefüggéstelennek tűnik a beszédmódja. Mondhatni, hogy a munkája, habitusa és létformája miatt a külvilág számára félőrültnek tűnhet.

A mű cselekménye során Dr. Korin György váratlanul egy második világháború előtt keletkezett kéziratra bukkan a munkahelyén. Nem tudni, hogy ki írta a szöveget, sőt a keletkezési idejéről is csak azt lehet találgatni, hogy a második világháború előtt született. A férfi egyre megszállottabbá válik, egyre inkább rabul ejti a kézirat; az ő monológja nyomán bontakozik ki a kornak szóló üzenete. A levéltáros egyszer csak zsebre vágja a kéziratot és elhatározza, hogy utána jár a történetnek. Egy marhavagonban utazik Pestre, majd miután minden értékét pénzzé tette, repülőjegyet vesz New Yorkba, ahol egy ott élő barátjához költözik és azt reméli, hogy a „világ közepén” megoldást talál majd a rejtélyre.

A Dr. Korin által csodált kézirat négy férfiról szól, akik a világtörténelem különböző fordulópontjain bukkannak fel: Krétán, Velencében és Kölnben. A lényeg pedig az, hogy a férfiaknak folyamatosan menekülniük kell a rombolás és a háború elől. Habár Dr. Korin eszelős elszántsággal próbálja megfejteni, hogy az ismeretlen szerzőnek mi volt a célja a kézirattal, egy idő után rádöbben, hogy az író mindig a béke felé vezető utat kereste. A lényeg pedig ebben rejlik, hiszen Dr. Korinnak is a békét és a kivezető utat kell megtalálnia.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA!

Így vélekednek az alkotásról:

„Hű, ez kemény és gyönyörű volt! Különös, megmagyarázhatatlan, labirintusszerűen tekeredő-csavarodó mondatok, témák, utazások, eszmélések, különlegesen felépített beavatásregénye ez a könyv, ami elsőként a kezembe került Krasznahorkaitól. Köszönettel @Equimanthorn értékelésének, ami felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon sokrétegű, regény a regényben, tükör a tükörben, ahol mindenki szenved a maga szintjén, és mi is együtt szenvedünk a szereplőkkel. Nem csak a furmányosan összerakott szerkezet vagy a fejezetnyi mondatok, élethelyzetek miatt, hanem ahogy valóban írja, csak ez érdekli a szerzőt is: „az őrületig körbeírt valóság, a tébolyult részletezésekkel, a mániákus ismétlésekkel megidézett helyzet belekarcolása a képzeletbe”. Míg mi csak kapkodhatjuk a fejünket, hogy a rengeteg információból felfogjunk valamit, ami ha nem megy, ez már nem K. hibája, Ő megtett mindent, a többi rajtunk áll… Nekem bevésődött, ez biztos, de mindenképp újraolvasós kategória!" - Kkatja, a moly.hu lelkes olvasója.

„Apa ajánlotta ezt a könyvet. Először úgy voltam vele, mint a srácok a vasúti felüljárón, hogy hát ez a fószer iszonyatosan unalmas… hogy atyaég, a fiúk reakciója egészen olyan, mint ahogyan én szűröm ki az érdektelen szóözönt, máshol járok… de tulajdonképpen érdekes volt a feltevés, hogy valakinek csak úgy leeshet a feje, érdekelt hát, hogy mi sül ki ebből. Kénytelen voltam figyelni Korinra, egyszerre érdekelt, és egyszerre szerettem volna valamivel nagyon megütni, hogy fogja már be, hogy kicsit maradjon csendben… Aztán az történt velem, mint a stewardess kisasszonnyal, mint a tolmács szeretőjével, mint a fura bábus fazonnal, és mint a teremőrrel – hogy észre se vettem, de már nem zavart, már csak hallgattam, hagytam, hogy átfolyjon rajtam a történet, szerettem volna megismerni a kézirat szövegét, annyit hallottam már róla, hogy kifejezetten fáj, hogy nem került mellékletként a könyvbe." - Holdbéli_nyúl, a moly.hu lelkes olvasója

Idézetek a könyvből:

„…egyszeriben olyan érzése támadt, hogy látnia kéne valamit, de nem látja, hogy fel kéne fogjon valamit abból, amit néz, de nem fogja föl, hogy időnként a leghatározottabban ott van valami előtte, szinte kiszúrja a szemét, de ő nem tudja, mi az, csak annyit, hogy enélkül, amibe megérkezett, nem értheti meg, s míg meg nem érti, addig csak azt ismételgetheti, amit ezen a késő délutánon és estén mondott ki többször is ünnepélyesen, hogy tudniilik: uram isten, ez itt tényleg a világ közepe…" - 63. oldal.

„…a kéziratot csupán egy dolog érdekli igazán: az őrületig körbeírt valóság,a tébolyult részletezésekkel, a mániákus ismétlésekkel megidézett helyzet belekarcolása a képzeletbe, és ezt szó szerint gondolja…" - 161. oldal.

„Meghúzódni egy belső védettségben, mert a kintlét a romlás gyötrelmes helyszíne csak, szakítani a beavatkozás viszkető kényszerével, mert a cselekvés nemes értelmét az értelem alapos hiánya emészti fel." - 208. oldal.

Így vélekednek az íróról:

„Krasznahorkai egy olyan író, aki miatt hálás vagyok, hogy magyarnak születtem. Kincs, hogy anyanyelven olvashatom. Csodálom a műveit. Csodálom azt az elérhetetlen magasságot, amit képvisel. Mi magyarok hajlamosak vagyunk folyton arról beszélni, hogy miért rossz magyarnak lenni, mit nem szeretünk magunkban – ezeknek van helye és alapja, de értékeljük azokat a dolgokat is, amikre igazán büszkék lehetünk. Krasznahorkai ilyen szerintem." - zsoca8711, a moly.hu lelkes olvasója.

„Nehéz a műveiről beszélni és érteni, tán érezni könnyebb, de olvasni minden magáról tétován és kérdésekkel megáldott/vert gondolkodó embernek KELL." - Kkatja, a moly.hu lelkes olvasója.

Fotó: fortepan/Mezey Ferenc A titokzatos kézirat titokzatos szereplői
Névjegy
Fotó: PIM
Krasznahorkai László
1954. január 5.

Kossuth-díjas magyar író, 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2015. május 18-án elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben pedig a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat. Gyulán született, itt járt általános iskolába, majd 1968–1972 között a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium latin szakára. Ezt követően Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974–1976 között. Az ELTE Bölcsészkarán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát. Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író. Először 1987-ben hagyhatta el a kádári Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként. A keleti blokk összeomlása óta állandóan változtatja lakóhelyeit. Gyakran tér vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.


Kapcsolódó cikkek

Krasznahorkai László 1992-ben kezdte írni a Háború és háború című regényét, melyet először 1999-ben adott ki. A Magvető kiadó 2013-ban egy javított, bővített kiadást is kiadott. Az új kötetben helyet kapott a Megjött Ézsaiás című, a regény előzményének is tekinthető levél is (melyet korábban 1998-ban már publikált). A kötetben viszont az egyik legfontosabb javítás az, hogy végre helyesen szerepel benne a főszereplő, Korin György neve, amely eddig Magyarországon kívül több országban is rosszul, Korimként jelent meg nyomdahiba miatt.