Lázár Ervin: A fehér tigris – könyvajánló
Az író egyetlen regényében az ember erkölcsi állapotának egyik alapvető kérdését ábrázolja, egy fiatal hivatalnok és egy tigris szokatlan kapcsolatán keresztül.
A történet egy kisvárosban játszódik, átlagosan indul, de a főhős, Makos Gábor mellett váratlanul megjelenik egy különös fehér tigris. Amikor kiderül, hogy az állat természetfeletti tulajdonságokkal rendelkezik, főhősünk élete gyökeresen megváltozik. A fiatal mérnök, Makos Gábor a tigris tulajdonságai miatt később veszélybe kerül, azonban az állat többé nem akar tágítani mellőle. Az olvasó éveken át figyelemmel kísérheti, hogyan alakul a főhős viszonya a tigrishez, a hatalomhoz, a nőkhöz és a lakossághoz.
A fehér tigris egy meseszerűen valószínűtlen és csodás tulajdonságokkal rendelkező elem, ami természetesen beszél a mindenkori hétköznapi ember erkölcsi próbatételéről. Egy olyan krízisszituációt teremt, amely alapvetően választásra kényszeríti a főhőst, melyekkel valahogyan élni kell. A választás sem könnyű, hiszen a hatalommal felruházott állat nemcsak a jót, hanem a rosszat is korlátozás nélkül képes megvalósítani. A főhős a kihívást elfogadja, azonban nincs ereje a felajánlott jót véghez vinni, helyette erőszakkal kíván győzni.
A regény szomorú kérdése, ami az ember örök dilemmája is, hogy miért nem vagyunk képesek – olyankor sem, amikor ennek nincs akadálya – cselekedeteinkkel valóra váltani vágyainkat, s miért maradunk alul a rossz erkölcsi beidegződéseinkkel szemben.
Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!
Így vélekednek az alkotásról:
„Sokat töprengtem ezen a fehér tigrises történeten. Mintha valakit, egy találomra kiválasztott embert egy tündér váratlanul megajándékozna valamilyen földöntúli képességgel, valami csodával, mi pedig azt figyelnénk, mire használja, mit tud kezdeni vele, hogy él vele és hogy él vele vissza. Először azt se tudja, mi történt vele. Aztán kétségbeesik, mert elveszíti a korábbi unalmas, egyszerű, de jól belakott életét. Később kezdi felismerni, hogy tehetne is valamit, majd mivel igazi álma, igazi terve és tartása nincs, a többiek félelmét, meghunyászkodását, a hatalmat kezdi élvezni. Egészen addig, amíg szép lassan elsorvad a csoda, és már sem a régi élete, sem az új nem élhető tovább.” ppeva, a moly.hu lelkes olvasója
„Zseniális könyv. Jó példa arra, hogy mivé/milyenné tud válni az ember, ha hatalom kerül a kezébe, megfűszerezve egy kis történelemmel és politikával… Szegény tigrist sajnálom, hogy rossz gazdához szegődött. A makulátlan, tiszta állat nagyon megszenvedte a rossz döntéseket, mintha ő bűnhődött volna... Gábor lelke = tigris. Ismét csak azt tudom mondani, remekmű. Legszívesebben azt írnám, hogy a legjobb könyve, amit eddig olvastam , de gyerekkönyvet és felnőtteknek írt könyvet nem fair egy kalap alá venni.” hencsa06, a moly.hu lelkes olvasója
Így vélekednek az íróról:
„Nem vagyok nagy meseolvasó, ami vélhetően az elkövetkező években még változni fog, de Lázár Ervin meséit így, már egy ideje felnőtt fejjel is tudtam értékelni. És biztos vagyok, hogy amint a fiam (és reményeim szerint további gyermekeim) nyitottak lesznek rá, velük is megismertetem Mikkamakkát, Dömdödömöt, Berzsiánt, Klopédiát és a többieket. Gyerekként, remélem, elbűvölik őket a fordulatokban gazdag, erkölcsi tanulságoktól sem mentes mesék, felnőttként (vagy nagyobb gyerekként) újraolvasva pedig, remélem, ők is jókat derülnek majd Lázár Ervin sajátos humorán.” mandris, a moly.hu lelkes olvasója
„Imádom a humorát, intellektuális, kifinomult, gyakran nyelvi humor. Minden korosztályt képes megszólítani és szórakoztatni, a felnőttek épp annyira élvezhetik a könyveit, meséit, mint a gyerekek.” kkata76, a moly.hu lelkes olvasója
Idézetek a könyvből:
„Csodálatos út volt, Makos Gábor akkor tanulta meg, hogy a leglehetetlenebb dolgoknak is neki kell vágni néha, mert ezekből származnak az ember legcsodálatosabb élményei.”
„Az Attila utcát kacskaringós mellékutcákon közelítette meg, kerülte a forgalmasabb helyeket. A tigris élénkebb lett, néha előreloholt, máskor elmaradt tőle. Ez a távolság azonban sohasem volt nyolc-tíz méternél több, Makos Gábor mégis úgy érezte, a tigris megunta őt, s eltűnik valamerre. Ebben, ha a tigris közvetlen közel jött hozzá, reménykedett is, de mikor eltávolodott, összeszorult a szíve, és alig várta, hogy újra visszaforduljon.”
