Ottlik Géza: Hajónapló – könyvajánló
Lehoczki Dávid | 2020.11.07. | Irodalom

Ottlik Géza: Hajónapló – könyvajánló

A kötet négy rövidprózát tartalmaz. A címadó novellában két flottájától megfosztott, magas rangú tengerész beszélget.

A Hajónapló Dániáról szól, arról a Dániáról, ahol a polinéziai Marquesas-harcosok, azaz a maorik az ősi kultúrájuk révén magasabb rendűnek tartják magukat. Új fegyvereikkel világhatalomra akarnak szert tenni, és megszállás alatt tartják a többieket. Azt gondolják, hogy az európai népek túl korán jöttek le a fáról, így velük ellentétben átugrottak egy fokot a törzsfejlődésben, ezért ősemberként bánnak a megszállt ország állampolgáraival.

Ottlik Géza az 1987-ben megjelent Hajónapló című novellájában arról ír, hogy az emberiség túl hamar belevágott a nyelv használatába, hiszen még százezer éveket kellett volna eltölteniük elmélkedéssel és tűnődéssel. De ez nem így történt, ezért a kialakított nyelv a világnak csak az értelmi részeit ragadja meg. Ennek következménye „az értelmi gondolkodás kóros túltengése az érzelemvilágunk rovására”. „Nemcsak a nyelvünkből hiányoznak bizonyos fogalmak, de belőlünk is a felismerések” – ezt írta Ottlik.

A Hajónapló novellát is tartalmazó Ottlik-kötet négy írásból áll. A már említett novellából, A másik Magyarország című esszéből, A Budapesti (Budai) Torna Egylet írásból és a negyven évvel ezelőtt készült, véletlenül előkerült és újra átírt hangjátékból, A Valencia-rejtélyből.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA!

Idézet a novellából:

Hej, ha Sophus itt lenne, meg Skjoldborg, meg a régi fiúk… a „palánkosok”… Ők többet tudnának Astrid döntőbeli világnagyság ellenfeleiről… Hanem-hanem! A hűséges barátja, Ivo Maandygaard! Ivo mindent tud. Egy félórával Astrid döntője előtt fogta magát, és átszaladt Maandygaard tengernagyhoz, az Aulichgadéba.

– Ha minden jól megy – mondta a tengernagy –, Andersen kisasszony elcsípheti az ötödik, talán a negyedik helyet. – „De ehhez nem szabad túl jól rajtolnia – gondolta magában –, ahogy az elődöntőben hibásan tette.”

„De hiszen bevált!” – gondolta a kapitány értetlenül.

„Az véletlen volt. Puszta szerencse.”

„És – a tehetsége.”

„Amivel született? Még nagyobb véletlen és vakszerencse. Nyugodtan higgyél nekem, Harald. Majd meglátjuk, majd figyeld a döntőben!”

Kirketerp hitt neki. Maandygaard huszonhat évesen már altengernagy volt, míg ő csak a fregattkapitányságig vitte. Hiszen az is szép, és húsz éve az ő hajóraját éppúgy elvették, mint Ivo egész flottáját: és meg kell adni, gondolta a kapitány, hogy ezt a húsz évet szárazra vetve mind a ketten nagyon szépen viselték.

Így vélekednek az íróról:

„Senki máshoz nem hasonlítható hangulatfestő, és úgy szövi nem csupán a cselekményt, de az asszociációkat, hangulatokat, történéseket, filozófiát, emlékeket stb, hogy lehidalsz (már amikor sikerül megértened, hogy mit is közöl éppen). Annyira rétegelt, sokrétű, hogy többedik olvasásra is új szinteket, közléseket lehet felfedezni. Az Iskolának egyenesen függője lettem: elsőre csak kapkodtam a fejem, hogy most ki? hol? mi van??. De ha egyszer ráérzel, megszokod és kezded megtanulni, hogyan bogozhatod ki és értheted meg, végtelen gazdagságot találsz a műveiben.
Stílusához tartozik, hogy ugrál az időben és a fent említett témák széles spektrumán. Az benne a legnehezebb, hogy az egyes mondatok valójában egyszerűek és világosak, de a szöveg kohéziója, az egymást követő mondatok kapcsolata nem a megszokott, nehezen felfogható, állandóan csapongó.
Mindenkinek ajánlom, és elsőre ne riadjatok vissza tőle, mert megérthető."  lilyD, a moly.hu lelkes olvasója.

Fotó: pixabay.com
Névjegy
Fotó: PIM
Ottlik Géza
1912. május 9. – 1990. október 9.

Régi nemesi család sarja. Az író édesapja, idősebb Ottlik Géza belügyminisztériumi titkár volt, és a császári és királyi kamarás címet viselte. Az író az apa második, Csonti Szabó Erzsébettel kötött kései házasságából született Budapesten. Másfél éves korában veszítette el apját, gyermekkorában nők vették körül. 1923–1926-ig a kőszegi katonai alreáliskola növendéke volt, 1926-tól a budapesti katonai főreáliskolában folytatta tanulmányait. A katonaiskola mikrotársadalma, az itt szerzett élmények szolgáltatták az Iskola a határon című regény élményanyagát, s döntő módon hatottak az író gondolkodásmódjára. Érettségi után Ottlik beiratkozott a budapesti tudományegyetem matematika–fizika szakára. Sokoldalúságát, érdeklődési körének tágasságát nemcsak a természettudományok, különösen a matematika iránti vonzódása jelzi. Az iskolai évek alatt atletizált, a szellemi sportok közül pedig a bridzs foglalkoztatta. Mivel a harmincas években tanári állást találnia szinte lehetetlen volt, Ottlik újságíróként próbált érvényesülni. A háború alatt Ottlik légoltalmi szolgálatot teljesített, Budapesten való tartózkodása így lehetővé tette számára, hogy feleségével, Debreczeni Gyöngyivel együtt üldözötteket bújtasson, többek között Vas Istvánt is. A háború befejezése után Ottlik és írótársai a Nyugat újraindítását tervezték, ettől várva az egész magyar szellemi élet megújhodását. 1945-ben Ottlikot a magyar PEN Klub titkárává választották, 1947-ben több más írótársával részt vett a társaság zürichi ülésén. Ugyanebben az évben a római Magyar Intézet ösztöndíjasa volt. 1945–46-ban rövid ideig a Magyar Rádió dramaturgjaként működött. 1948-tól 1957-ig a dogmatikus irodalompolitika következtében Ottlik, számos íróval-költővel egyetemben, kiszorult az irodalmi életből, bezárultak előtte a publikálási lehetőségek. Feleségével Gödöllőre költözött, és műfordításból próbált megélni. Fordítói munkájának elismeréseképpen az angol kormány meghívására 1960 őszén néhány hetet Londonban töltött. Ottlik 1957 után térhetett vissza az irodalmi életbe. Feleségével együtt visszaköltözött Budapestre. Ebben az évben jelent meg a Hajnali háztetők című kisregény egy sor elbeszéléssel közös kötetben.1959-ben látott napvilágot a „főműként" kanonizált Iskola a határon, 1969-ben a Minden megvan című elbeszéléskötet, később a Próza című kötet (1980), majd a Buda című regény (1993). Érdekes, rendhagyó vállalkozás a Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein című kötet, mely műfaja szerint bridzsszakkönyv, előadásmódja azonban szépprózai. Először angolul jelent meg 1979-ben (Adventures in Card Play, Hugh Kelsey-vel), majd magyarul is 1997-ben. 1990. október 9-én halt meg, Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik. (Forrás: DIA)


Kapcsolódó cikkek