Versek Buza Tímeától és Horváth László Imrétől

Horváth László Imre saját verseit, Buza Tímea pedig egy Radnóti művet hozott el nekünk.

Egy igazi regénynek nagy témáról kell szólnia, a vers pedig legyen személyes ügy – vallja Horváth László Imre, aki 2007 óta folyóiratokban publikáló költő és prózaíró. Az íróként is aktív szerző „Az úszómedence" és „A gyáva Ödipusz" című saját műveit adja elő a Hajónaplóban.

Buza Tímea színésznő gyermekek számára tart drámapedagógiai foglalkozásokat alapítványán keresztül. Tímea egy igazi klasszikust, Radnóti Miklóst hozta el nekünk, ráadásul egyek legszebb – a feleségben menedéket kereső és találó költő – szerelmei vallomását, amelyet 1941-ben írt: „Tarkómon jobbkezeddel" Radnóti ezt a verset 1. A kis „Buzaszemek” számára remélhetőleg tananyag lesz ez az előadás is.

"Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el;
hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben.
Tizenkettő felé járt s elöntött már az álom,
oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos,
pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden.
Meséled, még nem is volt egészen három óra,
mikor már felriadtam rémülten és felültem,
motyogtam, majd szavaltam, süvöltve, érthetetlen,
a két karom kitártam, mint félelemtől borzas
madár rebbenti szárnyát, ha árnyék leng a kertben.
Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett?
Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem,
s hanyattfeküdtem némán, a rémek útja várt.
S továbbálmodtam akkor. Talán egy más halált."