Egy pikáns este Csáth Gézával
A „hármas művész”, így nevezte unokatestvére, Kosztolányi Dezső. Zeneszerző, festő, de elsősorban íróként emlékezünk rá. Mellette pszichoanalitikus, morfiumfüggő, hiperszexuális. Erről az oldaláról is ismert és híres vagy éppen hírhedt. Csáth Géza életéről a PIM Esti Extra rendhagyó tárlatvezetésen Hevesi Kriszta szexuálpszichológus és Molnár Eszter kurátor osztott meg izgalmas részleteket. Másfél óra néha tizennyolc pluszos tartalommal.
Hosszú ideje kacérkodtam a gondolattal (jelen esetben nem túlzás a kifejezés), hogy alaposabban szemügyre veszem a Csáth kiállítást. Egyedülállóan gazdag és eddig nem látott gyűjtemény alapján kifejezetten érdekes, nem szokványos bemutatóra számíthatnak az érdeklődők, már csak Csáth Géza életrajza alapján sem, de akkor még nem sejtettem, mennyi titok vár rám. Az idei Margó Irodalmi Fesztivál keretén belül a virtuális kiállításon Sidó Anna kurátor és Kőváry Zoltán pszichológus, addiktológus végigkalauzolt a hihetetlen életúton, és izgalmas részleteket is megtudhatunk a művészről, de a személyes élmény azért mégis hiányzott, vártam a pillanatot, amikor a karantén feloldása után ellátogathatok a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítására. Megérte várni. A PIM Esti Extra rendhagyó tárlatvezetésén a Csáth – A varázsló halála című kiállítás is sorra került Hevesi Kriszta szexuálpszichológus és Molnár Eszter kurátor vezetésével. Abban biztos voltam, hogy kendőzetlen őszinteségben lesz részem, de többet kaptam, mint amire számítottam. A kettős karakter: Csáth a művész, az író, festő, zeneszerző és Csáth, a morfiumfüggő, hiperszexuális, pszichoanalitikus. Ezen az esten utóbbi személyisége került terítékre. Hozzám hasonlóan sokakat vonzott ez a pikáns esti program, szinte megtelt a kiállítótér, mindenki maszkban hallgatta az előadást.
A kiállítás négy részből, három egymásból nyíló teremből áll, Csáth életútja kronologikus sorrendben, erős hangulati ívvel. A bejáraton belépve az előtérben a családi fotóalbum, a gyerekkor tere látható. Molnár Eszter kurátor megjegyezte, nem véletlen helyeztek erre is hangsúlyt, mivel a pszichoanalitikusok szerint a gyerekkor nagy hatással van a későbbi életútra, Csáthnak is komoly traumái voltak gyerekkorában, amivel nem sikerült végül megküzdenie.
A gyermekkort elhagyva az első terem az ígéretes fiatal művészt mutatja be. Unokatestvére Kosztolányi Dezső csak hármas művésznek nevezte: írói, festő, zeneszerzői pályával kecsegtető élet várt rá. Ebben a térben látható egyetlen fennmaradt festménye, tíz éves korától vezetett naplói, melyekbe virtuálisan belelapozhatunk. A rendhagyó tárlatvezetésen az első terem és a művész énje kapta a legkisebb szerepet. A kurátor azonban itt Csáth életének egy fontos pillanatára felhívta a figyelmet, a sikertelen zeneakadémiai felvételi után az orvosi pályát választotta, Kosztolányi szerint is ekkor csúszott félre először az élete. Az első teremtől és az ígéretes művészkarriertől jutunk el a borzasztó végkifejletig, a betegségig, háborúig, a gyilkosságig és az öngyilkosságig. A közte lévő állomás az orvosi pálya, a pszichoanalízis és a rejtett titkok terme.
A rövid bevezető után Hevesi Kriszta erős mondattal jelezte, mire is számíthatunk. A szexuálpszichológus szerint Csáth Géza naplótöredékeit, különösen a „Nemi életem leírása” címűt minden nőnek el kéne olvasnia, hogy belelásson a férfiak szexuális és érzelmi életébe. Miután a teremben, ha csak minimálisan is, de több nő hallgatta, azért hozzátette, már csak azért is, mert a leírások alapján minden nőben meglátta a szépet, ami felkeltette a benne a ritkán szunnyadó szexuális vágyat. Pár idézet akkor a naplóból: „… kissé duzzadt héjú, tyúkszerű, zöldeskék szemei… csúnya vonásokkal, de finoman bimbózó testtel…, Vézna, de édes termet… finom, karcsú testével, nagy madárorrával, élénk madárszemeivel, furcsa és kedves madármozdulataival vonta magára érdeklődésemet.”
Hevesi szerint sokszor szidjuk a mai kort, a tinder-ismeretségeket, de nem kell napjaink extrém jelenét felhozni példaként, hiszen Csáth naplóját olvasva láthatjuk, hogy „kevés perverzió van, ami ne érintette volna meg”. Molnár Eszter is megerősítette, lebilincselő olvasmány Csáth naplófolyama, melynek az előbb említett „Nemi életem leírása” csak egy része, a Magvető gondozásában megjelent „Úr volt rajtam a vágy” valójában egy visszaemlékezés, egy pszichoanalitikus korelőzmény, saját szexualitásának gyökeréig próbált visszamenni és felfejteni, egészen négy éves (!) korától.
Mindkét előadó szerint ahhoz, hogy jobban megértsük Csáthtot érdemes a gyerekkorát is feleleveníteni. Nyolc évesen veszíti el édesanyját, aki szívbetegségben halt meg, később azonban meggyőződésévé vált, hogy valójában TBC vitte el, és ő maga is örökölte a hajlamot, rögeszméjévé vált a gondolat. Alig másfél évvel később apja fiatal, 21 éves asszonyt hozott a házhoz, tíz év volt a korkülönbség köztük. Csáth – finoman fogalmazva – intenzíven érdeklődött mostohája teste iránt. Vágyait részletesen leírja visszaemlékezésében. Az esten több idézet is elhangzott, ezektől most eltekintenék. Azt azonban a kurátor megemlítette, ha a gyermekkori Csáth naplókat olvassuk, teljesen más kép rajzolódik ki, szinte idillikus családi életet vetett papírra. Magyarázatuk szerint azért, mert azt gondolhatta, mostohája olvassa naplóbejegyzéseit, így nem írta le akkor gondolatait és megéléseit.
Csáthnál súlyos hipochondria alakult ki, melynek előzménye édesanyja elvesztése, majd később agyhártyagyulladásban meghalt kishúga halála. Rettegett a haláltól, attól hogy a TBC vele is végez, a jövőt bizonytalannak látta. Megpecsételte életét, amikor 1910-ben tévesen diagnosztizálták a betegséggel, amit korábban már elképzelt magának. Ezen az éjszakán vette be az első morfium adagját, melynek függője lett.
Hevesi Kriszta szerint az érzékeny művészlélek összekapcsolódott a hipochondriával, ami abban mutatkozott meg, hogy folyamatosan önmegfigyelést végzett, felnagyít minden testi érzést: ez az orvosi pályára lépéssel és a pszichoanalízissel még tovább mélyült. Naplójában és jegyzeteiben minden adatot részletesen és precízen felírt saját magától, testi funkcióktól kezdve olvasmányélményekig.
A második, egyben legkisebb teremben érdemes hosszan elidőzni, első ránézésre nem vehetjük észre mennyi titkot is rejt. A kiállítások többségére igaz, hogy nem érhetünk semmihez, ebben a teremben ez a tiltás nem érvényes. Saját magam Dr. Brenner József teremnek nevezem, ez már az orvos, pszichoanalitikus Csáth életszakasza. A Budapesti Elme- és Idegkortani Klinikán végezte gyakorlatát, ahol megismerte az itt kezelt Kohn Gizellát, ennek hatására jelentette meg korszakalkotó tudományos munkáját Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusát (leginkább az Egy elmebeteg nő naplója címen ismerjük). Munkája, kutatása a pszichoanalízissel való mély érdeklődés kihatottak életére és lassan felülkerekedtek rajta. Figyelte és elemezte nem csak saját álmait. Felesége egyik álmát például addig analizálta, míg meggyőzte magát arról, hogy Olga megcsalja, és ez az álom egyértelmű bizonyíték rá. Ha már Olgánál tartunk, nem látható helyen, de a falon az egyik elemet megnyomva, egy titkos fiók ugrik elő. Itt található a Protocolle Sexuelle de Olga, vagyis Csáth listája feleségével való testi együttléteiről. A számokat nem ismertetném, akit érdekelnek a részletek, látogasson el a kiállításra. Hevesi Krisztina egyébként annyit mondott erre, nem szeret számok alapján kategorizálni, de Csáth egyértelműen hiperszexuális volt.
Közelítünk az utolsó teremhez, a tragikus véghez. A háború alatt segédorvosként kerül először a déli frontra, majd átirányítják Galíciába. A háború borzalmai megviselik, morfiumfüggősége egyre jobban elhatalmasodik rajta, végül felmentik a katonai szolgálat alól. 1918-ban megszületik kislánya, de egyre romló elmeállapota miatt meggyőződése, hogy felesége megcsalta, és nem az ő gyereke. Paranoiája elhatalmasodik rajta, elmegyógyintézetbe kerül. Az itt kiállított írásai tükrözik állapotát:
„Feleségem – ellenségem
Oh de borzasztó ez az elhagyottság. Az utolsó kutya boldogabb nálam. Irigylem a fákat, az állatokat, a felhőket, mert élik a maguk biológiai vagy fizikai életüket, csak nekem kell beszüntetnem mindent. Talán ölnöm kell!”
Mindenért feleségét, Olgát teszi felelőssé:
„Átkozott legyen az óra, amelyben egy férfi egy méltatlan nőbe beleszeret. Olga! – jó vagy-e vagy gonosz és aljas?”
Talán a terem egyik leghátborzongatóbb sorai is itt olvashatók. Felesége kézírásával egy mondat, melyre Csáth vette rá, amiben elismeri öngyilkos szándékát. Valójában, miután megszökik a klinikáról hazamegy és három lövéssel megöli feleségét, magával is végezni akar, de megmentik. A szabadkai kórházba kerül, ahonnan megszökik, gyalog indul Budapestre, de a szerb határőrök feltartóztatják. A nála lévő ópiummal túladagolja magát és 32 évesen meghal.
Ezen a különleges és rendhagyó tárlatvezetésen ezúttal nem a művészről esett szó, hanem arról az emberről, aki a végsőkig elment, hogy megismerje és feltárja önmagát. Ahogy a kiállítás anyagában olvasható Csáth mindig az emberi lélek mélyeit kutatta.
„Minden kísérlete közül azonban a tízéves korától egészen a haláláig vezetett naplója volt a legkönyörtelenebb élveboncolás. Mindeközben pedig legfontosabb vágya az élet legteljesebb megélése volt.”
A kiállítás Csáth Géza halálának 100. évfordulója alkalmából nyílt meg, és október 31-ig várja az érdeklődőket.
