Róna Viktor - Kiállítás a magyar balett csillagáról
Fellépett a Picasso 80. születésnapjára rendezett gálán és Kennedy-ék előtt Washingtonban, táncolt legendás balettművészek sokaságával – előadóművészként, pedagógusként az egész világon ismerték és elismerték. Több mint ötven országban ismerkedhettek meg tehetségével, évtizedekig volt a magyar balettművészet egyik legfényesebb csillaga. Balettintézeti növendékként kis híján eltanácsolták a pályáról, de szívóssága, vasakarata és kitartása a legnagyobbak közé emelte. Egy egyedülálló kiállítás keretében megismerhetjük a magyar balett kiválóságát, Róna Viktort. A Herceg a Vasfüggöny mögül című tárlat kurátorával, Halász Tamással beszélgettünk.
– Nagyon erős és találó címet adtak a kiállításnak, ami azt gondolom, teljesen kifejezi Róna Viktor pályafutását.
– A címben is megjelenő kettősséggel igyekeztünk megragadni Róna pályafutásában, történetében rejlő izgalmas ambivalenciát, ami a kiállítást is át fogja járni, tartalmát, látványvilágát, hangulatát tekintve egyaránt. Pályafutása állomásai mellett próbáljuk bemutatni azt a közeget is, ami körülvette őt a társadalmi és kultúrpolitikai kontextus tekintetében is. Fontosnak tartjuk, hogy azok a generációk, amelyeknek már nem voltak e korról közvetlen tapasztalatai, legfeljebb elbeszélések alapján tudhatnak róla ezt-azt, valamennyire megismerjék és megértsék, mit is jelentett, milyen volt a vasfüggöny mögötti lét egy jeles művész szemszögéből. Mit jelentett számára megélni, hogy az egyik hónapban Washingtonban lép fel a Kennedy család előtt, majd pár hónappal később egy gyári rendezvényen.
– Tehát a kiállítás egyaránt szól egy kiemelkedő életműről és egy történelmi korszak bemutatásáról is. Ezen kívül milyen tematika szerint állították össze a tárlatot?
– Ilyen nagyszabású kiállítás megrendezése ritkán adatik meg számunkra, ez egy hatalmas lehetőség. Azoknak is szeretnénk gazdag élményt nyújtani, akik ismerték Róna munkásságát és nosztalgiából jönnek majd el, illetve azok számára is, akik egyáltalán nem ismerték a művészt, szakembereknek és érdeklődő laikusoknak egyaránt maradandó élményt kívánunk nyújtani. Éppen ezért nem csupán szakmaiak a megközelítéseink. Igyekeztünk minél több ránk maradt és használható minőségű filmfelvételt összegyűjteni és bemutatni, melyek a hatalmas fotóanyag mellett segítenek közelebb kerülni Róna művészetéhez. A pompás táncos fotók mellett nagyon kedvesek számunkra azok a Rónáról fennmaradt civil felvételek is, melyek a művész színpadon kívüli életéről, a néző által nem láthatott szféráról tanúskodnak. Mindezek mellett alapvetően a nagyszerű pályafutás fő állomásai, legendás szerepek mentén haladva épül fel a kiállítás, mely Róna gazdag hagyatékából válogat, ehhez pedig elkélt az alaposan kidolgozott, a szakmai lényegre koncentráló koncepció.
– Napjaink szóhasználatával élve nyugodtan nevezhetjük Róna Viktort szupersztárnak, de mégis valahogy az az ember érzése, hogy a halálával valahogy a kultusza is megszűnt és az elmúlt évtizedekben nem kezelték a helyén. Mit gondol mennyire hiánypótló ez a kiállítás?
– Sajnos ugyanez sokakról elmondható: a felejtés, a múló idő nagy úr, s ez a színpadművészetekben fokozottan érzékelhető. A Táncarchívum – melyet vezetek – és Európa egyik legnagyobb szakgyűjteményének számít, pontosan ennek ellenében, nagy művészek emlékezetének értő megőrzéséért és megértéséért, és hozzáférhetővé tételéért dolgozik, ahogyan az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményei és munkatársai is. A Táncarchívumban több mint száz hagyatékot őrzünk: ezek közül az egyik legértékesebb Róna Viktoré, melynek anyagából építkezik a tárlatunk. Róna Viktorról soha eddig nem rendeztek kiállítást. Nagy szerencse, hogy szorgalmas gyűjtő volt és így számtalan dokumentum, relikvia fennmaradt az életéből. Már nagybetegen rendelkezett arról, hogy hagyatéka a gyűjteményünkbe bekerüljön. Mi magunk is sokszor rácsodálkozunk, milyen gyorsan ki tud hunyni egy-egy színpadi zseni emlékezete. Róna esetében elmondhatjuk, hogy nagyon fényes csillag volt, a legismertebb magyar táncosok egyike a világon: a kiállításon látható óriási világtérképen 144 várost jelenítettünk meg, ahol fellépett vagy tanított. Hatalmas kihívás volt számunkra e rendkívüli művész hagyatékát feldolgozni és abból felépíteni a kiállítás anyagát. A régészekéhez és a detektívekéhez hasonlíthatnám a munkánkat, amely során apránként és megfontoltan haladtunk, egy-egy dokumentumot hosszas, olykor napokig tartó munkával kutatva, míg az azonosításig eljuthattunk. Nagyon sok háttérmunkát végeztünk, fotók, iratok ezreit kellett azonosítanunk, míg végül a hatalmas mozaik összeállt és rá lehetett csodálkozni a hatalmas életműre. Először feltártuk, szelektáltuk, majd – a kiállítás tervezése, megépítése során – beemeltük az emlékanyagot fénybe. Olykor azon gondolkodtunk, vajon lesz-e még ehhez foghatóan komplex kihívásunk, ekkora anyagból, ilyen izgalmas életutat bemutató kiállításunk valaha? De az ember – szerencsés esetben – mindig azért rajong leginkább, amin éppen dolgozik.
– Önt mi fogta meg leginkább ebben a páratlan életműben?
– Az egyik fő mottónk a mindennapi szakmai munkánk során, amit a kiállítás csak megerősített, hogy aki a múltat nem ismeri, az a jelenben és a jövőben sem mozoghat biztonsággal, s nem értheti meg teljesen. Megismerve Róna Viktor sorsának dokumentumait az ember bizony rácsodálkozik, ráismer különböző történelmi párhuzamosságokra, mechanizmusokra, élethelyzetekre, dilemmákra. Róna hihetetlen erős akaratú ember volt. Azon kívül, amit a színpadon véghezvitt, hétköznapi hősként is tekinthetünk rá kalandos életútja miatt. Gyerekként, családjával például túlélte a megbélyegzést, kirekesztettséget, a holokauszt poklát és ezt a traumát sikerült feldolgoznia. Kisgyerekként rengeteg csalódás érte, de már ekkor megmutatkozott vasakarata. Többször már-már eltanácsolták a táncosi pályától tanulmányai során. Képzeljünk el egy duci kisfiút, aki élete árán is táncossá akart válni, de elégtelen erőnléte miatt az Állami Balettintézetben a lányok eleinte például nem mertek vele táncolni, mert féltek, hogy leejti őket. De nem adta fel: fiatalon, szinte gyerekként kitalált magának egy személyes metodikát, edzéstervet – amit sajnos soha nem jegyzett le – és néhány év alatt fizikailag „megváltotta” magát. Egy olyan módszert dolgozott ki, melynek hatására még húsz éves korában is növésben volt, s egy szobortestű daliává érett. Megszállott szorgalommal gyakorolt, a próbák előtt is próbált és gyakorlatilag felépített egy új testet. Az eltanácsolás veszélyeitől tartó fiú a húszas éveire a világhír küszöbéhez ért, melyen hatalmas lendülettel belépett.
– Ez a maximalizmusa és akarata juttatta el a világhírig?
– Borzasztóan törekedett a fizikális maximumra: olyan volt, mint egy klasszis atléta. A legapróbb fellépésre is maximális erőbefektetéssel készült fel, egy pillanatra sem engedve meg magának a lazítást, a középszerűséget. A vasakarat eklatáns példája volt a pályafutása: példakép lehet mindenki számára. Az élettörténete filmvászonra kívánkozik. A kiállítás alapvető célja, hogy megmutassa: egy adott karakter, egy adott korban, adott keretek között hogyan boldogul. Szeretnénk elérni, hogy a kiállításra belépő látogató, előre haladva az élettörténetében, egyszer csak azon kapja magát, hogy izgul és szorít érte, mozduljanak meg az érzelmei, váljon Róna Viktor személyes hősévé és az utolsó teremhez érve élje át a gyászt, melyet egy egész szakma érzett Róna korai halála idején. A Herceg a Vasfüggöny mögül című időszaki kiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívuma rendezi, és a Bajor Gizi Színészmúzeumban lesz látható. Róna Viktor életéről, egyedülálló pályafutásáról a kiállításhoz kapcsolódó kötet is megjelenik.
