Mámoros estek a Galériában
Szalon-spicc a 19. században. Hetente átélhetjük a Borszerdát a Magyar Nemzeti Galériában.
Művészetek találkozása. Zene, tánc, festmények, előadások, tárlatvezetés, csodálatos kilátás és persze minőségi borok. Kellemes kulturális kikapcsolódás, a Magyar Nemzeti Galéria egyik legjobb hangulatú programja szeptemberben minden szerdán, más-más tematika szerint. Ezúttal Szalon-spicc a 19. században.
Panorámaterasz kellemes, szeptember esti melegben egy pohár borral, kis prosciuttoval, olajbogyóval, sajttállal, andalító akusztikus zenével, a díszletet pedig legnagyszerűbb magyar festőink szolgáltatják. Ellenállhatatlan. A múzeumok egyre színesebb és érdekesebb eseményekkel próbálják megszólítani az arra fogékonyakat és azokat is, akik kevésbé járnak kiállításokra. Szeptemberben minden szerdán tematikus estekkel készül a Magyar Nemzeti Galéria; aki szereti a finom borokat, érdeklődik a képzőművészet iránt, itt megtalálja számítását. Remek párosítás, nem csak pároknak, bár kétségtelenül romantikus program. A négy órás esemény alatt kedvünkre válogathatunk a felkínált lehetőségek közül, semmi nem kötelező. A Borszerda különlegessége és egyedisége pont ebben rejlik, színes, érdekes, izgalmas és egyben könnyed, teljes egészében a látogatóra bízza, hogyan és milyen formában merít a kultúrából: előadás, beszélgetés, kétféle tárlatvezetés, kvíz, elő zene (egész pontosan legalább három órás koncert), tánc és a páratlan panoráma. Ahhoz, hogy mindent ki tudjunk próbálni, érdemes megtervezni az estét, mert párhuzamosan zajlik több esemény is, de ha ügyesen sakkozunk, akkor négy órán keresztül teljesen lefoglalhatjuk magunkat. Persze fennáll a veszély, hogy borul a jól felépített kis programunk, mert annyira magába szippant egy-egy előadás, elragad a koncert hangulat vagy esetleg a borkóstolásra szánunk több időt.
Bár a Galéria honlapján és a közösségi médiában létrehozott eseménynél is részletes leírást találunk az estről, a tervezhetőség miatt az érkezésnél érdemes felvilágosítást kérni. Főleg, hogy a tárlatvezetésekre is a helyszínen lehet regisztrálni. Ha valaki szeretne játszani, az öt kérdésből álló kvíz is a bejáratnál vehető át. Ennek érdekessége, hogy úgy válogatták össze a kérdéseket, hogy a válaszokat az előadások és a tárlatvezetések alkalmával kapjuk meg. Művészetfüggők előnyben, nekik a válaszadás valószínűleg nem okoz nehézséget. Kifejezetten jó ötletnek tartom ezt a kezdeményezést és nem csak azért, mert a játék nyereménnyel jár, hanem még érdekesebbé és interaktívvá teszi a programokat.
Az eheti Borszerda címe Szalon-spicc, és tematikájában a 19. századi művészet kiállításhoz kapcsolódik. A mámoros hangulatról – többek közt – a Pannonhalmi Apátsági Pincészet gondoskodik. A megvásárolt belépőjegy mellé egy pohár bor is jár. Az első emeleti kiállítóterem és a panoráma terasz asztalokkal, székekkel berendezve. A Borszerda programját a koncert nyitja meg. A kis színpadon NÁGI vagyis Nagy Brigitta. Az akusztikus felállásban húgával, Bettivel együtt lépett fel. A saját programtervem miattuk is borult. Két elragadó fiatal nő, csodálatos énekhang és egy szál gitár. A hármas igazán egyedi hangulatot varázsolt a Galéria falai közé, mögöttük a héttérben Benczúr Gyula monumentális alkotása, Vajk megkeresztelése. Saját zenéken kívül versválogatásokat és ismert magyar dalokat játszanak. A terasz megtelt emberekkel, a kiállítóterem asztalai is mind foglaltak voltak. Örömmel láttam, mennyi fiatalt érdekel a Borszerda. Újabb megerősítést nyert bennem, hogy ilyen programokkal érdemes megszólítani az embereket. A zene magával ragadott, hosszan el is időztem, két szintén fiatal táncos lány tűnt fel a múzeum több pontján is, szobrok mellett, festmények előterében mozdulataikkal hatásosan fejezték ki érzelmeiket, összhangban a dallamokkal.
„Athénból Taorminába siettem, ahol reám várt egy olyan naplemente, amellyel tisztában voltam, hogy az lesz a világnak a legszínesebb napút-festménye.”
A két táncos felbukkant Csontváry híres alkotása előtt is. Hiába láttam már számtalanszor festményét, minden alkalommal újból és újból elvarázsol. A művész nem tévedett. Nem lehet betelni vele. A kiállítótermet egy időre elhagyva ismét megcsodáltam Csontváry alkotásait. A Taormina görög színház romjai mellet látható a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban és a Schaffhauseni vízesés. Ha már naplemente, felmentem a kupolába gyönyörködni Budapest látványában.
A kellemes zene és bor(ok) után kezdődött a regisztrált tárlatvezetés. Én a kettő közül most „A NŐ” címűre neveztem be, hiszen örök téma. Csiszár Beatrix kurátor igazán érdekes és magával ragadó előadása mellett elrepült az egy óra, a könnyed séta alatt jobban megismerhettünk pár igazán híres hölgyet, hogyan éltek, milyen szerepet töltöttek be a festő életében. A Pásztorlányka, a Lilaruhás nő, Lotz Kornélia és pár ledér nőszemély is szóba került.
Egy antik legenda jelenik meg Ferenczy István szobrán: a legenda szerint a Pásztorlányka elbúcsúzik kedvesétől és az előtte fekvő homokba berajzolja a szeretett férfi sziluettjét. A nőalakot görög ruházatban, jellegzetes hajviselettel ábrázolta a művész, a márványszobor visszaadja a vágyódó, szerelmes nő érzelmeit. Az alkotást egyébként a Budavári Palotában mutatták be először és bár utazott múltban, mégis első bemutatásának helyszínén láthatjuk. Érdemes alaposan szemügyre venni a szobrot, elsőre lehet, hogy nem tűnik fel a homokba rajzolt szerelme arcképe.
A Pásztorlányka után egy más világba és szalonba érkezünk. Borsos József Lányok bál után című festménye első ránézésre előkelő hölgyek ábrázol könnyed, laza jelenet közben. Az erkölcsös kritikusok elítélték, mert bepillantást enged az arisztokrata hölgyek bodoárjába, nem illő módon, a közönség persze pont ezért is érdeklődött az alkotás iránt. Ahogy azonban jobban megfigyeljük az ábrázolást felmerül a gyanú, hogy a luxus ábrázolás mellett mégsem az arisztokrata előkelőségek láthatók. A műelemzők megfejtették, hogy nem pont jó erkölcsű nőket ábrázol, hanem inkább ledérebb, szabadosabb hölgyeket – esetleg egy hárem látható. Mivel a két tulajdonosa Esterházy Pál Antal volt, akit nem éppen visszafogott magánéletéről emlegették, így könnyen elképzelhető, hogy a szeretők láthatók a festményen.
Operaház, Akadémia, Parlament és női aktok. Lotz Károly alkotásai. A tárlatvezetés nem az alkotóról szólt, hanem pikánsabb megközelítésből vizsgálhattuk meg a képeket. A Múzsa című kép kapcsán elhangzott, hogy a művészek nem voltak egyszerű helyzetben, ha aktot szerettek volna készíteni az 1800-as évek végén, mert a korabeli erkölcsi irányzatok miatt főleg a feleség vagy szerető állhatott modellt. Aki ezen kívül esett, megvetésben részesült, és szinte szajhaként tekintették. Lotz Károly különleges helyzetben volt, képein nevelt lánya, Kornélia szerepel. A kapcsolat érdekesen alakult, felcseperedése után finoman fogalmazva átvette anyja szerepét és mitológia alakként, istennőként, madonnaként és múzsaként is megjelent a művész festményein. A század végi modern nő ideálját testesítette meg. Lotz egyszer festett neki egy legyezőt, amire az összes kikosarazott kérő nevét felfestette. Kornélia reakciójáról nem maradt feljegyzés, de nem vagyok biztos benne, hogy ezt az „alkotást” is örömmel fogadta.
Probstner Zsófia és a lila ruhája. Szinyei Merse Pál egyik leghíresebb festménye a Majális mellett. A várt elismerés elmaradt, a műkritikusok nem értékelték alkotását, a siker nem érkezett meg, hiába várta. A hölgy Szinyei menyasszonya majd később felesége; a mára híres ruhadarabot Zsófia saját maga készítette és első gyermekét várta a kép készülte közben. Az élete mégsem olyan idillikus, mint ahogyan a festményen tűnik. A művészt megviselte sikertelensége és ez kihatott házasságukra. A kisfiúk után négy lánygyermekük született, de három meghalt. A tragédiát nem bírta el a házasság. Zsófia újraházasodott, a szomszédos birtokoshoz ment hozzá, öt gyermeke született. Minden évben ugyanazon a napon azonban találkoztak egymással a festő és Zsófia, a híres Lilaruhás nő, akinek 101 év adatott az életben.
Az egy órás előadásból csak pár érdekességet emeltem ki, mindenképp érdemes személyesen is megnézni az alkotásokat és tárlatvezetésre regisztrálni. Hiszen minden híres alkotó mögött áll egy (vagy néha több) nő. Ezen hölgyek, asszonyok, múzsák, szeretők nélkül nem születhettek volna meg az alkotások, épp ezért a személyiségük, életük hasonlóképp érdekes és izgalmas, mint magának a művésznek.
Az estet még egy finom borral és Nági koncerttel zártam. Ha minden programon most nem is vettem részt, igazán különleges és hangulatos órákat tölthettem el a legnagyobb művészeti alkotások között. Az első Borszerdámról elmondhatom, hogy mámoros esten vettem részt. Jövő héten jöhet a delírium.
