Budapest mint zenei főváros

Budapest zeneileg nem Bécs és nem Prága — de nem is kell annak lennie. Van egy saját logikája, egy saját sűrűsége, amelyet nehéz megkerülni, ha valaki komolyan foglalkozik a klasszikus zenével: a Zeneakadémia, az Operaház, a Müpa, a Bartók Tavasz, a Budapesti Fesztiválzenekar. Ez egymaga is elegendő ahhoz, hogy egy európai városban komoly zenei életet tartson fenn — és tart is.

A klasszikus zenei élet tágabb értelemben azt jelenti, hogy nemcsak intézmények vannak, hanem közönség is. A Müpa jegyárai Bécshez vagy Londonhoz képest alacsonyak; a Zeneakadémia diákkoncertjei hétköznapokon délelőtt is megtelnek. A debreceni, pécsi és győri filharmóniák rendszeres szezonokat tartanak. Ez nem ideális, de működik — és bizonyos szempontból az átlagosnál jobban.

A Magyar Állami Operaház (1884)

A Magyar Állami Operaház 1884. szeptember 27-én nyílt meg a Sugárút — ma Andrássy út — mentén. Ybl Miklós tervei alapján épült; az épület az olasz reneszánsz és a bécsi barokk együtteséből összeálló eklektika egyik legemblematikusabb magyarországi képviselője. Mondják róla — pontos adatok alapján —, hogy akusztikájában felülmúlja a Bécsi Operaházat, bár ez az összehasonlítás az évtizedek során számos változaton ment át.

A megnyitón Ferenc József is jelen volt, aki az épületet finanszírozásban is támogatta — az Andrássy út fejlesztési programjának részeként. Az első igazgató Podmaniczky Frigyes volt; Erkel Ferenc, a Magyar himnusz szerzője az intézmény egyik meghatározó karmestere volt korábban, de a megnyitóra már visszavonult. Az első évtizedek repertoárja döntően Wagner, Verdi és Puccini operákból állt — ez általánosan európai mintát követett.

A Kékszakállú herceg vára 1918-as magyarországi bemutatója az Operaházban zajlott — ez az a teljesítmény, amely összeköti az intézményt Bartók örökségével. Az opera ma is repertoárdarab; az Operaház nem csak historikus épület, hanem aktív terep.

Az épület 2013 és 2022 között felújítási munkákon esett át — ez majdnem egy évtized, ami kényszermegoldásokat igényelt: egyes előadásokat az Erkel Színházban tartottak. A felújítás befejezése után visszanyílt ház technikai szempontból korszerűbb lett, de a vitát, hogy a beavatkozás egyes részei indokoltak voltak-e, nem zárta le.

A Müpa (2005)

A Művészetek Palotája — Müpa — 2005. március 14-én nyílt meg a Duna-parton, a Lágymányosi-híd közelében. Zoboki Gábor és Demeter Gábor tervei alapján épülő komplexum két nagy termet foglal magában: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet (kb. 1700 férőhely) és a Fesztiválszínházat (kb. 1700 férőhely), emellett kisebb stúdiótermeket és kiállítóteret.

A Bartók Béla Hangversenyterem akusztikája az épület egyik legvitatottabb és legtöbbet dicsért eleme egyszerre. Az építési fázisban számos vita folyt az akusztikai tervező, a Russell Johnson vezette Artec stúdió és a megrendelők között; a kész terem fogadtatása vegyes volt az első évben, de az utóbbi évtizedben a legtöbb szakmai forrás a terem akusztikáját kiváló minőségűnek értékeli. Különösen a szimfonikus repertoár szól jól benne.

A Müpa programpolitikája nem kizárólag klasszikus zene: jazz, world music, kortárs tánc, filmklasszikusok zenekísérettel — mindez megtalálható az éves programban. Ez tudatos döntés: az intézmény nem kizárólag a klasszikus zenét favorizálja. Az eredmény: változatos közönség, amelynek nem minden tagja a szimfonikus repertoár állandó fogyasztója, de alkalmanként belép, mert a kínálat elég sokféle ahhoz, hogy mindenkit érjen valami.

A Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván

Fischer Iván 1951-ben született Budapesten. Karmesterként a világ legrangosabb posztjain dolgozott — a Berliner Philharmoniker, a Concertgebouworkest, a Royal Concertgebouw Orchestra vendégkarmestere volt —, de a legfontosabb munkáját itthon végezte: 1983-ban alapította meg a Budapesti Fesztiválzenekart (BFZ), Kocsis Zoltánnal együtt.

A BFZ nem állami finanszírozású, nem egy bürokratikus intézmény terméke: magánkezdeményezés, amely a saját maga teremtette gazdasági modelljével és repertoárpolitikájával dolgozik. A zenekar az évek során a világ legelismertebb zenekarainak szintjére emelkedett: a Gramophone magazin a világ tíz legjobb zenekara közé sorolta, ami a kritikusi értékelések alapján rendkívül ritka elismerés egy közép-európai együttes számára.

Fischer munkamódszere különleges: nem csupán vezényel, hanem a zenekar belső kultúráját is alakítja — a próbamódszertől a repertoárválasztáson át a közönséggel való kapcsolattartásig. A BFZ ifjúsági hangversenyei és ingyenes szabadtéri koncertjei (a Városmajori nyári estékkel bezárólag) azt a célt szolgálják, hogy ne csak az előfizető közönség férhessen hozzá a magas szintű zenéléshez.

A Liszt-hagyomány szellemében a BFZ nemcsak az osztrák-német repertoárra összpontosít: a magyar és kelet-európai zene kiemelt helyen szerepel a programban. Bartók, Kodály, Dohnányi Ernő, Weiner Leó — ezek a szerzők a BFZ állandó repertoárjának részei, és nem pusztán hazafiassági kötelezettségből.

A Bartók Tavasz

A Bartók Tavasz fesztivál nem kizárólag Bartók-zenét játszik — ez fontos pontosítás. A neve Bartók örökségét idézi, de a programban minden évben változó hangsúlyokkal jelenik meg a 20. és 21. századi zene, a kortárs kompozíció és a hagyományos klasszikus repertoár. Az intézményi házigazda a Müpa; a fesztivál ideje tavasz, általában április-május.

A Bartók Tavasz 1981-ben indult — ez az évszám nem véletlen, Bartók születésének centenáriuma volt. Az azóta eltelt évtizedekben a fesztivál profilt váltott, szünetelt, újraindult; a jelenlegi formájában egy erős, de nem túlzsúfolt szezonközi rendezvény, amely a külföldi vendégegyüttesek és szólisták mellett a hazai zenekarok és zenészek számára is terep.

Fiatal tehetségek és a jövő

A Liszt Ferenc Zeneakadémia — az ún. Zeneakadémia, amelyet a Liszt-alapítás szellemi örökösének tekintenek — ma is a legfontosabb zenei felsőoktatási intézmény Magyarországon. A hallgatói létszám nem nagy — néhány száz fő —, de a képzés intenzitása és a tanárok szakmai profilja lehetővé teszi, hogy a végzős zongoristák, hegedűsök és karmesterek versenyképesek legyenek európai és világszintű versenyeken.

Az elmúlt évtizedben több fiatal magyar zenész szerzett díjat nagy nemzetközi versenyeken: a Chopin-versenyen, a Liszt-versenyen, a Genfi Zenei Versenyen. Ezek a sikerek részint a Zeneakadémia képzési minőségét tükrözik, részint azt, hogy a magyarországi zenei oktatás középszintje — az alapfokú zeneiskolák hálózata — is megtámogatja a tehetségek korai fejlődését.

A kérdés, amely a hazai klasszikus zenei életet foglalkoztatja: hogyan lehet a következő generáció közönségét is megnyerni. A statisztikák — amelyek nem kimondottan optimisták Európában — azt mutatják, hogy a klasszikus zenei hangversenyekre járó közönség átlagéletkora emelkedik. A BFZ és a Müpa által kínált ifjúsági programok, iskolalátogatások és kedvezményes jegyek ezt próbálják ellensúlyozni; hogy mennyire sikeresen, azt az elkövetkező évtized dönti el.

A magyar zene tágabb történetét ismerve az bizonyos: Magyarország nemcsak múltban volt zenei ország. A jelen infrastruktúrája, a képzés minősége és az aktív intézmények hálózata megvan. Hogy ebből mi lesz a következő Bartók vagy a következő Fischer, az nyitott kérdés — de a talaj adott.