A déli part gyöngyszeme – Fonyód
Árpád part, Panoráma sétány, Kripta villa. Pár helyszín, amit mindenképpen látni kell. Egyedülálló kilátás nyílik a Balatonra és az északi partra. A víz minden nap más színben pompázik, és ha a kiváló festőművészt, Szinyei Merse Pált végtelenül felháborította ez a változás, mi élvezhetjük a látványt. Egy nap Fonyódon a Balaton kilátójának nevezett településen.
Az első nyár
1981-et írunk, egy évvel születésem után, még csak ismerkedtem az engem körülvevő világgal. Támasztottam a falat, szívtam magamba a napfényt, és jól láthatóan elmélyülten hallgattam a rádiót. A régi fényképet nézegetve arra jutottam, a zene nem szippanthatott különösen magába, mert a rocksztárélet elkerült, de Fonyódliget akkor és ott végleg „belémivódott”.
A házat még nagypapám maga építette a hatvanas években és azóta is rendeletlenül áll. Néha ott töltöttem Mamával és unokabátyáimmal pár napot. Szerintem ott lett végleg annyi a zenei ízlésemnek, amikor a fiúk Waszlavik László Hier ist mein autó című szerzeményét (talán ez a legjobb szó rá, a dal túl erős lenne) „énekelték” egész nap. Megmaradtak a békavadászatok (én mindig szegény kis békák oldalán álltam), és még ma is érzem a lecsó illatát és a palacsinta ízét, amit mama csinált.
Gyerekként nem töltöttem sok időt a településen, de az emlékek elevenen élnek bennem. A fonyódligeti tábor (mai Erzsébet-tábor) ahol általános iskolás koromban egyszer részt vettem, a nagy sátrakkal, emeletes ágyakkal, a pingpongozással (soha nem szerettem, nagyon béna voltam benne), a lányos civakodásokkal telt napok, a fonyódi bazársoron vásárolt vékony bőrszíjak, amikből karkötőt készítettünk, az esti dizsik és a Balaton. Az órákig tartó pancsolások, a tanárok kérése, majd könyörgése, később parancsolása, hogy végre menjünk már ki a partra. Kevés eltöltött idő, de sok élmény.
Azóta eltelt jó pár év, de Fonyódliget soha el nem múló szerelem. Hosszú ideig nem láttuk egymást, de mindig szeretettel gondoltam rá, pár éve ismét szorosabb lett a kapcsolatunk, mivel szüleim nyugdíjas éveikre Kaposvárról kiköltöztek a Balatonra, nem volt kérdés, hogy Fonyód lesz a választott hely (illetve a ligeti része, mert ma már egy településnek számít), papa régi házától pár utcányira. Most már oda járok haza, de talán mindig is ott voltam otthon. Lélekben biztos.
"Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:
Balatont álmodom s melléje magamat." (Gárdonyi Gáza: A Balaton)
Ha tehetem, megyek, sajnos nem annyiszor, mint szeretném. Amikor szombaton elindultam Budapestről pont arra gondoltam, hogy egy nap is teljes feltöltődés Fonyódon, ezért most szeretnék egy kis ízelítőt adni mindazoknak, akik a Balaton felé vennék az irányt. Kollégák és barátok között két táborra szakadtunk: az északiak és a déliek. Én mindig déli leszek, számomra a Balaton déli partja a legcsodálatosabb. Persze azt csak halkan, szinte suttogva teszem hozzá, azért (is), mert onnan látható a csodálatos északi part Badacsonnyal, Szigligettel, Tihannyal.
Csak az M7-est és a nyári dugót tudnám feledni, szombat reggel vágtam neki a másfél órás autóútnak, amiből végül három lett. Volt időm bőven átgondolni, mit is mutassak meg Fonyódból, hogy mindenki szívébe zárhassa. Árpád part, Panoráma sétány, Kripta villa – sorolom magamban a helyszíneket. Az ordacsehi leágazáshoz közelítve már elfog az a megmagyarázhatatlan, de jól ismert érzés, hamarosan megérkezem. Fonyód táblát átlépve kedves üdvözlés fogad, a szalmabábú évszakok és ünnepek szerint változtatja „ruházatát”.
Fonyódliget, Árpád part
Először lekanyarodom az Árpád part felé, mert muszáj egy pillantást vetni a Balatonra és Badacsonyra. Nem véletlenül közkedvelt ez a partszakasz, az egyik leghosszabb szabad strand, egy kilométer hosszan húzódik közvetlenül a Balaton mellett. Tiszta, igényes, játszóterek, rekortán futópálya kialakítva, kis bódék, finom falatok. Egész napos időtöltésnek is kényelmes és igazán nincsenek elrugaszkodott árak, egy hamburger is ezer forint alatt kijön, bár én nem rajongok annyira a lángosért – itt 500 forintért kapható a sima, a sajtos-tejfölös 800 forint –, inkább a palacsinta a gyengém (250-300 forint). Mivel ingyenes a partszakasz és a környékbeli kis utcákban sem kell fizetni a parkolásért, a strandolás ilyen értelemben is itt a legideálisabb, a látvány lenyűgöző. Elénk tárul a túlpartról Badacsony, Gulács, Csobánc, Tóti-hegy, Ábrahám-hegy látványa.
A hajnali órákról és a napfelkeltéről nem tudok személyes élményről beszámolni, de napnyugtához közeledve sokan választják kellemes sétához is Fonyódliget ezen részét. Közkedvelt helyszín nem csak fotósoknak. Előkerülnek a telefonok, az emberek megörökítik a látványt. Minden alkalommal más és más arcát mutatja a Balaton, a lenyugvó nap Badacsony mögött kiszínezi az eget és a vizet.
Bár Fonyód a szabad strandjairól híres, kifejezetten népszerűvé vált a kikötő szomszédságában található, fizetős kutyás strand, zsúfolásig tömve gazdikkal és kis kedvenceikkel. Ez az egyetlen partszakasz, ahol a négylábúak is bemehetnek a vízbe. Ha már a kikötőnél járunk, érdemes a mólón végigsétálni, itt található Fonyód szimbóluma, a Páros akt, Kiss István szobrászművész alkotása. Innen indul a katamarán Badacsonyba és itt ehetik a környék egyik legjobb fagyiját is a Vigadó téren. Esténként színes programokkal várják a nyaralókat, bár meg kell vallanom, nem találkozik a szervezők ízlésvilága az enyémmel. Fonyódhoz is eljutott az óriáskerék őrület, 21 méter magasról mesés a kilátás, de inkább javasolnék szebb és ingyenes pontokat, ha gyönyörködni akarunk a panorámában.
Kripta villa, Walkó kilátó
Fonyódot nem véletlen nevezik a Balaton kilátójának. Ha hihetünk a számoknak, 40 ezren látogatják évente az egyedülálló panorámát kínáló kilátókat. A település elvarázsolja az ide látogató turistákat, nyaralókat és azokat is, akik hosszú évek óta kötődnek Fonyódhoz. Minden alkalommal lenyűgöz a látvány és a hangulata. A József utca szerpetinjén jutunk fel a felújított Walkó kilátóhoz, ami az egyik kedvelt szelfiállomás. Romantikus és rejtélyes helyszín. Varázsát a Balaton látképe mellett a szomszédságában álló Kripta villa, a beteljesületlen szerelem tragikus épülete adja. Egy erdélyi gyógyszerészfiú, Ödön beleszeretett a nemesi családból származású Magdusba. Érzései viszonzásra leltek, és már az esküvőjüket tervezték, amikor a lány váratlanul betegségben meghalt. A fiú nem tudta feldolgozni elvesztését, járta a világot, és hiába nősült meg később, az egy, igaz szerelem fogva tartotta. Fonyódon járva, a Sipos-hegyen állva lenyűgözte a víz és az ég találkozása, eldöntötte, itt állít emléket a halhatatlan szerelemnek. Felépítette a Kripta villát, és elkészíttette kettejük ágyban fekvő, egymás kezét fogó szobrát. Az épületben jelenleg kávézó üzemel, tetőterasza a Fonyód kiírással kedvelt találkozóhely. A villa mellett kapott helyet Fonyód tragikus sorsú szépségkirálynőjének, Molnár Csilla Andreának a szobra.
Nagyboldogasszony templom, Panoráma sétány
A Kripta villát elhagyva a Panoráma sétány felé félúton érdemes megállni a Balaton egyik impozáns környezetben fekvő templománál. A történetéről annyit érdemes tudni, Major Ferenc székesfehérvári orvos építtette fogadalma miatt. Amikor az orvos súlyos beteg lett, és kezelői nem biztatták gyógyulással, a Jóisten segítségét kérte: megfogadta, ha felépül, kápolnát épít Fonyódon. A fogadalmát betartotta, 1902-ben adták át a Nagyboldogasszony katolikus templomot.
Évszázados fák hűsítő árnyéka, patinás villák, szobrok, emléktáblák. Az ezernyolcszázas évek végén politikusok, művészek, jómódú középosztály töltötte itt szabadidejét. Huszka Jenő zeneszerző és a Törley család is előszeretettel nyaralt Fonyódon. A sétány Szaplonczay Manóról kapta nevét, de inkább csak Panoráma sétányként említik. A hosszú sétányon az északi part tanúhegyeire nyílik kilátás, ha nehezünkre esne beazonosítani, információs tábla segít tájékozódni Szigligettől Ábrahám-hegyig.
"Méltóságteljes fekvés, partja előkelő
Diszkrét rajta minden, susogó szellő…
Partról vadregényes háttér s hegytetőről:
Panoráma! – nagy alkotás a Teremtőtől." (Réczey Ödön: Gróf Zichy Béla telep)
A művészek kedvelt üdülőhelyének számított Fonyód. Szinyei Merse Pál emlékezetes két nyarat – 1916 és 1917 – töltött el ezen a környéken. Emlékezetes a festőművésznek és nekünk is, hiszen legalább tíz tájképet alkotott. A Magyar Nemzeti Galéria oldalán pont a napokban találkoztam „Kilátás Fonyódról” című képével és pár érdekességgel Szinyeivel kapcsolatban. Először a partról próbált képeket készíteni, de a víz állandóan változó színe felidegesítette, egészen pontosan a „tehetségtelen víz” kifejezést használta, amiért a tó nem hagyta magát megörökíteni. Ezután a hegyre és a sétányra váltott, és innen festette meg az említett képét is. Badacsonyt egyébként kihagyta a látványból, nem szerette, „nagy dögnek” nevezte.
"Balaton partján alig van szebb telep,
Gyönyörűsége minden halandót meglep.
Virágos erdő, árnyék, merre a szem elnéz,
Szavakkal leírni – mondhatom – igen nehéz." (Réczey Ödön: Gróf Zichy Béla telep)
A hétvégi kis túrámon édesapám kísért el, nap mint nap láthatja és élvezheti Fonyód szépségét, de azért megragadta az alkalmat, hogy együtt csodálhassuk a páratlan látványt. Végül a Présház felé vettük az irányt, amit korábban nem ismertem, mint kiderült apukám viszont fiatal korábban többször is betévedt a vendéglátó helységbe barátaival. Legközelebb nem csak kintről fogom szemrevételezni. A nap végén közösen még megnéztük a naplementét. Megint egy új arcát mutatta a természet. A Balaton és Fonyód soha nem okoz csalódást, ha most csak egy nap jutott is, feltöltve térhettem vissza Budapestre.
