Bodor Ádám: Sinistra körzet – könyvajánló

A könyv egy román–ukrán határ menti faluban, valahol a Kárpátok hegyláncai közt, egy irracionális világban játszódik.

Bodor Ádám a Sinistra körzet című könyvével egy korlátolt társadalomba kalauzolja az olvasókat. Az érthetetlen és borzalmas történéseket varázslatos természetességgel vázolja fel.

A regény névtelen elbeszélője Dobrin „City”-be érkezik, hogy felkeresse nevelt fiát. Itt egy helybéli fogadja, aki ideiglenesen egy romos vízimalomban szállásolja el. Néhány napnyi várakozás után a helyi hatóságok, a „hegyivadászok” vezetője felkeresi, és elmondja neki, hogy az iratai elvesztek, de sebaj, Borcan ezredestől új nevet kap: Andrej Bodor. Miután Andrej megkapta a dögcédulát, útnak indul. Hamarosan az erdeigyümölcs-begyűjtő központ – ahonnan a rezervátumban élő medvéket etetik – vezetője lesz. Miután Andrej a hegyivadászok bizalmi emberévé válik, felbukkan egy különös idegen, a „Vörös Kakas”, aki egy halat bíz rá, hogy továbbítsa Borcan ezredesnek – aki ekkorra már elhunyt a tunguz náthában.

Az író hősei egy korlátolt társadalom foglyai, az öröklét számkivetettjei. Andrej, a történetek elszenvedője hol alanya, hol tárgya a regénynek. Ami a történet szereplőivel történik, az pedig borzalmas, de megérthető, és a körülményeik értelmezésével teljesen logikussá válik. Sőt: ami a legborzalmasabb, az történik a leglogikusabban. A szerző a rendkívüli írói-művészi tehetségének köszönhetően pontosan ábrázolja ezeket az elemeket, így az olvasó is ezt a logikát érzi, amikor a könyvet olvassa.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!

A regény ihletéséről az író a következőképpen nyilatkozott:

„Ilyen történetek szereplője én soha nem voltam, és nem is találkoztam olyan emberekkel, akikkel hasonló dolgok megestek. Egy bizonyos tájat, egy sajátos földrajzi környezetet, persze, ismertem a Kárpátok talán legismeretlenebb részén. Nekem ezeket a történeteket a táj sugallta. Egytől egyig, e tekintetben nincs kivétel.” Nádor Tamás – Tiszteletpéldány az olvasónak című interjú részlete (Könyvvilág, 1992., 3. sz., 5. o.)

Így vélekednek az íróról:

„Kétségkívül egyike a legnagyobbaknak. Viszonylag ritkán hallat magáról, épp ezért érdemes minden sokáig érlelt sorára figyelni. Szeretek egyedi, egyszerre ismerős és bizarr-idegen világának hangulatába burkolózni, szeretem érdekes alakokkal belakott tájait. Szeretem a csendjeit, az apró emberi rezdüléseket a történeteiben, az idő szárnyának susogását. Szeretem, ahogy látja és láttatja a világot, az embert. Szeretem a humorát. Mert az is van neki. Nem harsány humor ez, Bodor ebben is, mint annyi minden másban, halk és visszafogott. Szeretem. Pont.” eme, a moly.hu lelkes olvasója

„Bodort olvasni olyan, mint becsukni egy ajtót: tort ül az igénytelenség odakünn, idebenn meg csendes szárnysuhogással visszatérnek Verhovinára a madarak. Míg annak a bizonyos ajtónak a túloldalán harsányan tivornyázik a felszínes hanyatlás, addig nekem időről időre Bodort kell olvasnom. Egy BÁ tárca szeretnék lenni, vagy borz, nyest, sakál, hiúz Bogdanski Dolinán. Hatása erősen, ámbátor csakis pozitív értelemben, narkotikus.” Tarja_Kauppinen, a moly.hu lelkes olvasója

Így vélekednek az alkotásról:

„Mérhetetlenül sokat kaptam ettől a könyvtől. Senki soha ilyen szépen meg nem írta, hogy milyen a diktatúra bőrünkre tapadó szaga, hogyan épül be az elnyomás és a kiszolgáltatottság minden korty italba, amit csak legurítunk a torkunkon, de még a nézésünkbe és a fejtartásunkba is. Fejezetenként jelent meg a Holmiban, gimnazista voltam akkor, minden hónapban nagyon vártam a friss számokat. A könyv épp az érettségim évének könyvhetén jelent meg, ezt kaptam búcsúajándékként a magyartanárnőmtől.” Dragomán György, József Attila-díjas író

„Ehhez a könyvhöz nem kell értékelés, klasszikus, még a Wikipédia is alapos elemzést ír róla. Aztán ott van a rengeteg irodalomtörténészi-kritikai elemzés is – Bodor Ádám megkerülhetetlen. Itt a molyon is 135-en értékelték (2018. november 20.). Mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. A fanyalgók is, a rajongók is. Szerintem remekmű, hibátlan remekmű, a hangulata, a táj és a nevek, a hol szürreális, hol pedig groteszk cselekményfordulatok mágiája engem mindig elvarázsol, akárhányszor olvasom újra.” vargarockzsolt, a moly.hu lelkes olvasója

Idézetek a könyvből:

„Jött a tavaszi eső nyugatról, Sinistra felől, s ha a felhő a Dobrin falainak ütközött, napokon át kóborolt a jeges tornyok között. A bércekre néha minden oldalról könnyű felhő ereszkedett, ráidomult a hegységre, mint valami szobrot takaró lepel; amikor napok múltán föllebbent, a Dobrin megint ott állt szikrázó fehéren, miközben körülötte kitavaszodott.” 23. oldal

„Valamivel később a távolban, alacsonyan repülve, a rét buckáira le-lecsapva éppen Puiu Borcan ezredes ernyője húzott el a Dobrin falai előtt. – Ekkora denevért életemben nem láttam – suttogta Coca Mavrodin.” 42. oldal

„Mint a vadludak hangja, a levegőben ökörnyál nyújtózott, a Dobrin ormai alatt, mint kurta klarinéthangok, felhőpamacsok kunkorodtak.” 45. oldal

„Zümmögő forrásnak nevezték a helyet, mivel a csalán közé eldobott üres üvegek száján éjjel-nappal a szél dudorászott.” 79. oldal