Döme Barbara: Sanyi magánklinikára megy
(de nem önként)
Sanyi, keressed már azt a magánklinikát szaporábban! Még hogy nem fáj semmid? Mit számít az? A lényeg, hogy azt a vizsgálatot válaszd, ami a legtöbbe kerül. Hadd irigykedjen Juci, hogy nekünk drágább kórházra futja, mint nekik. Nézzed csak, itt van egy jó kis gyomortükrözés ötvenezerért, ez éppen jó lesz neked. Majd elkérjük a számlát, és véletlenül bedobjuk a szomszédasszony postaládájába.
Tegnap átjött Juci, és azt mondta, de csak úgy véletlenül, hogy a lánya kovidtesztre ment, mert kiderült, a gyereke osztálytársa megfertőződött. Tudod, nem lett volna kötelező, tette hozzá, de hát nekünk futja a tesztre, így aztán Ibolyám elment a magánklinikára, és megcsináltatta a legdrágább vizsgálatot. Jaj, hát ne tudd meg, ott milyen kedvesek voltak az én Ibolyámmal. De hogyne lettek volna, az egy puccos városi kórház, nem olyan, mint Miki doki rendelője. Csak húszezer forint volt a teszt, mondta is a lányom: ez szinte ingyen volt, anyukám, el is határoztam, ezentúl minden héten megnézetem, nem fertőződtem-e meg. Sőt a gyerekeket meg az uramat is elviszem.
Vigyed, hogy a fene essen beléd, gondoltam magamban, miközben elétettem a tegnapi kávét, amit a szállóvendégeink maradékából töltögettem össze. Miközben itta, elhatároztam, lenyomjuk őket, mégpedig a saját módszerükkel. Mi is elmegyünk egy puccos magánkórházba, egye a fene a pénzt, az sem érdekel, ha éppen semmink nem sajog. Amint Juci elkotródott, előhívtam az uramat a disznók közül, és utasítottam, fürödjön meg. Elcsodálkozott, reklamálta, hogy nincsen vasárnap. Nincsen hát, mondtam neki, de te ma orvoshoz mész, ezért tisztának kell lenned. Miért mennék én doktorhoz?, kérdezte, és már pattintotta fel a sörösdobozt. Úgy a kezére csaptam, hogy azonnal elejtette a piát. Sanyi, hát nem te mondtad a múltkor, hogy mindened sajog? Na, most alaposan kivizsgáltatod magad. Gyűrött papírt vett elő a zsebéből, azt nézegette, majd azt magyarázta, hogy Miki doki csak holnap rendel, ma már nem. Hacsak a kocsmába’ nem kapom el, tette hozzá, néha ott is megvizsgálja az embert, ha fizet neki egy sört meg egy tüskét. Sanyi, eszedbe ne jusson, ripakodtam rá, még meglát valaki, azt hiszi, olyan csórók vagyunk, hogy csak a falusi orvosra futja. Nekünk dicsekednünk kell, mindenki lássa, hogy jól megy a vendégház. De hát senki nem jön, azért vettünk fel hitelt, magyarázta az uram. Halkabban, te félkegyelmű, intettem csendre, még meghallja valaki!.
Miközben Sanyi lesikálta magát, én az interneten böngészem a fővárosi magánklinikák között. Hát, hallják, egyik cifrább volt, mint a másik, de egy közös volt bennük, mindegyiknél annyiba került egy kivizsgálás, mint nálunk egy fél ház. Arra gondoltam, elküldöm végre Sanyit dolgozni, aztán pár havi béréből visszafizetjük a lányunktól a vizsgálatra kölcsönkért pénzt. Ezt persze nem mondtam neki, nehogy megijesszem, aztán elfusson, mielőtt Juci megtudná, hogy mi is magánklinikára járunk.
Végül találtam egy helyet a városban, ami nagyon takarosnak látszott. Volt ott mindenféle vizsgálat: hereultrahang húszezerért, nyelvfékfelvágás huszonötért, prosztatavizsgálat harmincezerért, meg még sok egyéb, aminek a nevét ki sem tudom mondani. De nekem a legjobban a gyomortükrözés tetszett meg, amiért ötvenezret kértek. A hátsó szomszéd, Jani egyszer azt mesélte, megszenvedte a gyomortükrözést, amikor fekélye volt. Úgy mondta, csurgott a nyála meg a könnye is, amikor a belsejében motoztak azzal a böhöm nagy csővel. Na, Sanyi, most két legyet ütök egy csapásra, gondoltam. Te is megszenvedsz azért, amiért elfelejtetted a nevem napját, meg Jucit is megüti a guta, ha látja, mire van pénzünk.
Sanyinak persze nem mondtam, milyen vizsgálatra megyünk, azt hazudtam, hogy csak a torkát nézik meg, hogy nem kovidos-e. Amilyen hülye, el is hitte. Hamarjában kaptunk időpontot a tükrözésre, szépen kicsinosítottam magamat, Sanyira ráadtam a temetési öltönyt, aztán elmentünk a magánklinikára. A bejáratnál egy irodistaszerű leányzó fogadott minket, és rögvest közölte, sajnos nem tudunk mégsem tükrözésre menni, mert előtte szakorvosi konzultációra van szükség, meg hát a telefonban azt is elfelejtették mondani, hogy Sanyinak sem enni, sem inni nem szabadott volna a vizsgálat előtt. Na, azt meg hogy a nyavalyában tartatom majd be vele, gondoltam. Sanyi egy órát sem bír ki pia nélkül, nem hogy hatot. Mindenesetre az orvos, akihez beküldtek bennünket, nagyon kedves volt, azt mondta, fele sem tréfa, ha valakinek a hasa fáj, ezért aztán Sanyinak alapos kivizsgálásra lesz szüksége a gyomortükrözés mellett. Felírt egy sor vizsgálatot, azzal küldött minket a recepcióhoz. Sanyi persze ott sem tudta türtőztetni magát. Rögvest arról érdeklődött, mibe kerül majd ez a sok vizsgálat? Mindenki előtt meghúzta a laposüvegét, és azt ordibálta, csak azért akarják ilyen alaposan kivizsgálni, hogy minél több pénzt nyúljanak le róla. Majd leégett a képemről a bőr, nem győztem csitítani. Még valami igazgatóféle is kijött az irodájából, és azt mondta, nem kötelező őket választani, hozzájuk egyébként is csak úri népek járnak. Na, erre jól felszívtam magam, mondtam, adjanak csak időpontot minden vizsgálatra, sőt még én is bejelentkeztem vastagbéltükrözésre, mert az még a gyomortükrözésnél is drágább.
Amikor megkaptam a végszámlát, az ájulás kerülgetett. Olyan sok nulla volt az egyes után, hogy hirtelen meg sem tudtam számolni. Szűz Máriám, most segíts meg!, gondoltam, vajon miből lesz nekünk erre pénzünk? Felsülni semmiképpen nem akartam Juci előtt, tudtam, bármi áron is, de előkaparom a vizsgálathoz szükséges pénzt.
Csak pár pillanatig tipródtam, aztán beugrott, mit tehetnénk. Arra gondoltam, ha már ott vagyunk abban a flancos kórházban, eladhatnánk Sanyi fél veséjét, elég neki egy is arra a kis időre, míg el nem viszi a mája a sok piálás miatt.
