Fejes Endre: Rozsdatemető - könyvajánló

Fejes Endre 1962-ben kiadott családregénye mintegy 50 év magyar történelmén ível át. A regény egy munkáscsalád életét mutatja be, a tőle már megszokott módon, az „ezerszer áldott” nyolcadik kerületből.

Fejes Endre egy szegényparaszti sorból a kispolgársági létig felverekedett, szerteágazó kapcsolatokkal rendelkező család, a barátaik és ismerőseik jellemzésével, sorsán keresztül mutatja be a kort. A négygyerekes brügecsi ácsmester, id. Hábetler János, cselédlány felesége és négy gyermekének különös történetén át megelevenedik a történelem, és annak lényeges eseményei.

A tragikus történet folyamán a „prolikörnyezet” lakói születnek, megházasodnak, elválnak és meghalnak – miközben átlendülünk az első világháborún, a fehérterroron, konszolidálódik a Horthy-korszak, kitör és befejeződik a második világháború. A könyv hősei jellegzetes figurák: katonatiszt, szobafestő, házmester, tisztviselő, deklasszált nyomozó, dzsesszzenész, primitív munkás.

Ezt a művet minden ifjú és már nem egészen ifjú embernek is el kellene olvasnia, hogy a közelmúlt történéseit ne csak száraz történelemkönyvekből ismerje meg. A könyv a modern klasszikus nagyregények sorába tartozik.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!

Idézetek a könyvből:

„Jani fölállt, leporolta az ülepét.
– Ne igyál. Most is van benned hat deci, zöld vagy, mint a citrom.
Zentay elvigyorodott.
– Mert zsíros kenyéren élek. Kedves sógor.„

„Jani ököllel ütötte meg őt, az arcát. Hátrazuhant a géproncsok közé, a koponyáját törte el, azonnal meghalt. Az esztergályos percekig nem tudta elmozdítani sárgás szemét az iszonyatos látványról. Aztán két hatalmas tenyerét az arcához emelte, ordított, mint egy állat, még akkor is, amikor a munkások elvezették.”

Így vélekednek az alkotásról:

„Alkalmi vétel egy irreálisan olcsó antikváriumban. Molyon többször a szemem elé került már, így könnyű szívvel adtam ki rá 2 zsemle árát. A befektetett gazdasági tőke irreálisan alacsony mértékéhez képest a kulturális tőkeérték itt érzésem szerint egészen magas. Értékes könyvnek találom, élvezetes családtörténet és korlenyomat, ami pedig ilyen kis oldaltükrökkel és alacsony oldalszámmal nem könnyű. A szövegszerkesztésben az író egyszerű, tiszta mondatokat használ, amik velősen, röviden írják le a tényeket. Történés történés hátán, szünet nélkül, sokszor elválasztás sincs az új szálaknál, de nincs is rá szükség, mert az élet ilyen, nincs megállás, mindig történik valami, a család pedig család marad minden körülmények között. Talán ez tetszett a legjobban, az összetartás leírása ahogy ez a sok különböző ember, mikor baj van, összezár, segítenek egymáson. Még az ifjabb Jani is, akiről a legagresszívabb, és akiről érzésem szerint a legkevesebb szó esik, mégis az ő története tartalmazza a legdrámaibb eseményeket.” – dacecc a moly.hu lelkes olvasója.

Így vélekednek az íróról:

„Tudott-e valaki tőle többet róla? Értette-e, szerette-e valaki nálánál jobban a pesti prolit… szerintem nem.” – regulat, a moly.hu lelkes olvasója.

„Kiváló író, a regényei alapművek! A színdarabokhoz nem értek, nem mondok véleményt. Aki még nem olvasta, az kezdjen neki! Nekem rengeteget adott.” – Fesskavics, a moly.hu lelkes olvasója.

Borítókép: Fortepan/Jankovszky György (VIII. kerületi Üllői út 60. Braun Likőrgyár 1934-ben).