Jókai Anna: Tartozik és követel – könyvajánló

Egy fiatal pár szerelmét, kötődését, konfliktushelyzetét és létküzdelmét ábrázolja az író a regényében.

A történet egy szerelmi szállal indul. A műben Sitkovics Ildikó énektanár és Csergő Miklós, egy vendéglátóipari vállalat ellenőrének kapcsolatát ismerhetjük meg. Mind a ketten fiatalok, szépek és egészségesek. Hamar egymásba szeretnek. De az élet valójában nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt elképzelték, hiszen az érzelmeket gyakran próbára teszik a váratlan körülmények. Ilyen a lakáshozjutás is. Ezek persze nem mesebeli hétpróbás cselekmények, hanem mindennapos gondok, mégis óriási problémákat képesek okozni.

A cselekményben két ellentétes jellem és magatartástípus tragikomikus helyzetei mutatkoznak meg. Ildikót a nehéz gyerekkora céltudatosságra nevelte, ami teljes személyiségén megmutatkozik. Miklós pedig egy akarat nélküli jellem, könnyedsége gyakran könnyelműségbe torkollik. Az írónő e két embertípus ellentétes karakterét mutatja be és azt, hogyan próbálják meg újra és újra, hogyan küzdenek egymással, s végül azt, hogyan állnak magányosan egymás mellett egy kiürült házasságban.

Jókai Anna ezen regénye mindig aktuális lehet,  úgy 1970-ben, amikor íródott, mint most, 2020-ban is. Szereplőivel együtt utazunk a tömegközlekedésen, s velük együtt koncentrálunk a napi aktuális programunkra. Arra gondolunk, milyen feladatokat kell aznap még elvégezni, miket kell a sarki közértben vásárolni, mit kell főzni, és azt is átgondoljuk, hogy másnap reggel munka előtt még mit csinálunk.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!

Így vélekednek az íróról:

„Jókai Anna nagyon fontos ember volt, aki úgy volt közéleti, hogy nem támadták se jobb-, se baloldalról, olyanként tekintettek rá, aki segít. Különleges volt az ő státusa: mind a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, mind a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként meg tudta teremteni azt a hangot, azt a szerepet, hogy nem ellenségévé, hanem barátjává vált mindkét oldalnak” – mondta 2017-es halálát követően Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus.

Így vélekednek az alkotásról:

„Én tudom, hogy egy kapcsolatban két ember van, és hogy mindig mind a kettőn áll a dolog bukása, de az ember (legalábbis én) akaratlanul azonosul a szereplőkkel. Nekem ez elég jól megy, sokszor igazi görényekkel is tudok, de Ildikóval nem ment. Értem én, hogy rettenetes gyerekkor, és hogy biztonságra törekszik, retteg a szegénységtől, meg hogy felkarolja a húgát, meg minden, de ez… a sok terv, én, aki magam is a tervezés hibájába esem, elborzadtam ettől a kiszámítottságtól, ettől a fillérezéstől, mert így élni nem lehet! Hogy egy szelet torta, egy színház ne férjen bele, hogy semmi öröm, csak a gürc. Persze Miklós meg gyenge, de ő legalább próbál élni kicsit. Nagyszerűen megírta, két ennyire különböző jellemet összehozott, és megrendítően pontosan ábrázolja a kettejük poklát. Amit Gregoria Hill írt, azt én sem tudtam megbocsátani, olyan illúzióban élek, hogy akit megérint a zene, az nem élhet a forintoknak, szeretem ezt képzelni. Jókai Annáról meg annyit, hogy szerintem egy írás abban is mérhető, hogy milyen érzelmeket vált ki egy szereplő. Látom, olvasom: szélsőségeseket, annyira lehet utálni az Ildit, szánni az Öregmiklóst stb. És a legnagyobb szemétség, hogy nincs feloldás. Nem billen a patikamérleg egyik oldalra sem, mert mindenki tartozik. Ott válunk el tőlük az írói szándék szerint, ahova jutottak, a földi pokolban.” sztimi53, a moly.hu lelkes olvasója

„Nem kedvelem a politikai biodíszleteket, szerintem egy gondolkozó ember sose vegyen fel pártszemüveget (akármilyen anyagból, formából, színből vagy eszméből van is összegyúrva). Ez a mondat meg is határozza Jókai Annához való viszonyomat, nem várok és remélek semmit. Miklóst viszont kimondottan megszerettem, ezek a macik a szívem csücskei, és ezért annyira borult a mérleg, hogy nem is sikerült kívülről szemlélni a könyvet. Nálam a valódi intelligencia csapott össze a kispolgári kaparással (egész eddigi életem azzal telt, hogy ettől szabaduljak). Fájtak Ildikó mondatai, sebeket ejtettek a lelkemen, bármit megadnék, ha ki lehetne irtani a világból a mindenen és mindenkin átgázoló pénzéhséget, mivel szerintem az egyik legmérgezőbb emberi tulajdonság (nálam erre nincs mentség). Kegyetlen valóság ez a könyv, ami jó lenne, ha csak ezeken a lapokon létezne, de sajnos hányan számolnak a mai napig csak a saját kontójukra, mindenki másról elfeledkezve. Önző, kicsinyes filléreskedés, Ildikó a neved. Ahogyan a régi római közmondás tartja: egy fösvény sosem lehet gazdag.” csillagka, a moly.hu lelkes olvasója

Idézetek a könyvből:

„Mikor fekhet az ember teljes ellátással? Csak ha beteg, vagy börtönbe csukják…” 55. oldal

„Az embereket érteni kell. Nem pedig megváltoztatni. Hiábavaló gyötrelem.” 182. oldal

„Meg kell tanulnod bizonyos dolgokat, hogy emberként állhass a talpadon. Amit nem tudsz elkerülni, megkönnyítheted, ha önként adod át magad. Ne várjuk meg, hogy a sors kényszerítsen: ennyi a szabadság.” 245. oldal

„Segíteni kell az embereknek, nem pedig begyömöszölni őket, előregyártott tepsi-formákba…” 329. oldal